Az elveszett gyermek

1

•2 évvel később••Szofi szemszögéből•

A nyár utolsó napján izgatottan mentem anyámmal a 9 3/4 vágány felé.
- Anya?
- Mond kicsim.
- Biztos, hogy létezik ez a...9 3/4 vágány?- bizonytalanodtam el.
- Igen, de ahhoz át kell menni....ott- mutat a falra.
- Mi? Nem fogok neki menni- háborodtam fel.
- Nyugalom. Ez egy varázsfal- nevetett anyám.
- Tisztára olyan, mint az apja. Hirtelen haragú, de olykor kedves és ragyogó- ábrándozott anyám.
- Rendben. Szóval fussak neki?- rántom vissza anyámat az emlékeiből.
- Tessék?- kapta felém a fejét. - Ja. Igen.
- Megint elbambultál- nyújtom ki a nyelvem, majd neki rohanok a falnak.
Hihetetlen volt, amit ott láttam és egyben elképesztő. Ott állt a vonat indulásra készen, ami Roxfortba visz. Jó sokan voltak, így óvatosan haladtam a peronon tovább, de bele ütköztem egy vörös hajú srácba.
- Nézz a lábad elé- szólt rám morcosan.
- Mondtál valamit?- szemeim villámokat szórtak.
- Hű. Bocsi, de azért ne nézz ilyen ijesztően- hátrált. - Amúgy Ron, Ron Weasley. És te?
- Szofi- biccentek, majd a felénk közeledő két alakra néztem.
- Harry! Hermione!- integetett nekik Ron.
- Áhá. Harry és Hermione. Harry-ről már sokat hallottam, Hermione kedves lánynak tűnik- néztem végig rajtuk.
Ezután már nem tudtunk többet beszélni, mert fel kellett szállnunk. Éppen egy üres fülkét kerestem, de egy bizonyos személy az utamat állta.
- Khm- köhintek finoman.
Az alak megfordult és nekem a torkomra fagyott a szó. Szőke haj, kék szemek, szexy mosoly és tökéletes test. Levegőt is elfelejtettem venni. Igen, jól sejtitek. Draco állt előttem.
- Akarsz valamit?- mosolyodik el gúnyosan.
- Na jó. Tipikus rossz fiú, de nekem pont ilyen fiúk jönnek be. Anyám! Nem, nem. Nem zúgtam bele- tagadtam magamban és közben le voltam teljesen fagyva.
Gyorsan összeszedtem magam, amikor Draco a barátaival elment. Ezután tovább mentem fülkét keresni, de csak egy nem volt tele tömve. Pont az, ahol ő volt.
- Megint te?- szólt flegmán, mikor észrevesz.
- Szerencsétlenségedre- ültem le.
- Haha- húzta mosolyra a száját.
- Lőjjetek le!! Vagy kapjatok el! Hogy tud ilyen jól kinézni valaki? Főleg Draco!- gondolatom miatt elpirultam.
- És hogy-hogy Roxfortba fogsz járni?
- A szüleim így akarták- néztem az elsuhanó tájat.
- Nenene. Bárkit csak őt ne- húzta el a száját Draco.
Érdeklődve néztem oda. Egy csinos lány tartott felénk.
- Ki ő?
- Pansy- motyogta Draco. - Könyörgök segíts.
- Ugyan miért tenném meg?
- Kérlek- a lány már majdnem belépett, ezért cselekedtem.
Kényelmesen elhelyezkedtem a fiú ölében, fejemet mellkasára hajtottam, kezeit a derekamra helyeztem. Szegényt annyira meglepte ez, hogy lefagyott. Pansy észrevette és orrát felhúzva, hisztizve ment el.
- Köszi- suttogta Draco.
- Csak szívességet tettem- mondtam, majd elnyomott az álom.
Igen. Draco ölében aludtam el. Csak én lehetek ilyen szerencsétlen. Bár meg kell hagyni, hogy jól néz ki. De nem, nem szerettem bele.