A levél

Egy másik befejezés

Sziasztok. Kisebb változás van a két rész között. Az eleje és a levél ugyanaz, ezért érezhető zavarosnak. Csupán azért iródott ez a másik befejezés, mert... sosem tökéletes semmi. Nem igaz? 

Na de, nem is zaklatlak titeket ezzel tovább. Kellemes olvasást! 

Ajkai remegtek, teste a falhoz volt passzírozva, fejéhez pedig pisztolyt szorítottak. Deznee előtt az a fiú állt, akire mindig is számíthatott. Akiben megbízott. És most itt tartanak. Ruben keze remegett, legbelül tudta, hogy nem képes megtenni. De muszáj volt, mivel a családja életéről volt szó, értük pedig mindent megtett. S ha ebbe a mindenbe az is bele tartozik, hogy ölje meg azt a személyt, akit szeretett, akkor meg fogja tenni.

El kellett hessegetnie minden érzelmet, amit a lány iránt táplált, csak arra akart öszpontosítani, hogy mihamarabb megtegye.

A szobában még öten voltak: két gorilla méretű testőr, akik Rubennel voltak, valamint három fiatal: Agatha, Pixie és Dave. Mindhárman Deznee barátai voltak. Mindegyikőjük ugyanannál a cégnél dolgozott, amelynél Dez; bérgyilkosok voltak. Most pedig fordult a kocka, mivel a cég egyik legnagyobb ellensége elkapta Ruben családját, s azzal fenyegették őt, hogy ha nem öli meg Deznee-t, akkor mindhármukat - apját, anyját és húgát - megölik.

Meg kellett tennie. Meg kellett húznia a ravaszt, mert csak így maradhat életben családja.

A rozoga faajtó hirtelen kicsapódott, s belépett rajta Kenneth. Kenneth volt a felelős mindenért, ő vezette az akciót. Gúnyos mosoly telepedett arcára, amikor meglátta a reszkető lányt.

Megragadta Ruben vállát, majd hátrébb lökte, ezzel ő állt a lány előtt. Zsebéből elővette bicskáját, amit aztán a lány álla alá helyezte. Deznee könnyes szemekkel nézett bele a férfi barna íriszeibe. Mindig is tetszett neki a fiú szeme, annyira megnyugtató volt. Olyan volt, mint Nick-é.

- Annyira szép ezt látni! - nevetett fel Ken, majd végighúzta a kést a lány karján.

Azonnal kezéhez kapott, amelyről csorgott lefele a vér. Hosszú volt a vágás, de nem elég mély. Ken nem is akarta megölni a lányt. Egyenlőre. Azt akarta, hogy szenvedjen, úgy, mint amikor Deznee megölte az öccsét. Sosem felejti el azt a napot. Szemeiben ott volt a fájdalom, amikor megjelent fejében az az augusztus 10. - i nap. Lehunyta szemeit. Itt az idő. Most megbosszulhatja öccse halálát. Már csak egy kar nyújtásnyira van, és a lány halott.

Ismét egy vágást hintett a lányon, ezúttal a combján. A vörös vér úgy csorgott le a lány lábszárán, mintha festéket öntöttek volna rá.

- Azt akarom, hogy szenvedj! Úgy, ahogy Nick is szenvedett aznap! - ordította, majd elővette pisztolyát, s a lány torkának szegezte.

Pixie hangos sikoltásba tört ki, s ráugrott az egyik gorillára, aki, persze, hamar lelökte őt a földre, tekintve, hogy háromszor akkora, mint ő. Lábával kétszer belerúgott a lány hasába, aki ezután köhögni kezdett. Összegörnyedve feküdt a földön, ajkai közül vér folyt ki.

Deznee oda akart menni, s sántítva bár, de arrébb lökte az előtte álló férfit, aki nem hagyta mindezt annyiban. A lány fejének döntötte a fegyvert, megálljt parancsolva neki.

- Itt maradsz, Szívem! - morogta a lány fülébe.

- Engedd el őket, nem bántottak téged! Nem akarom, hogy miattam essen bántódásuk! - üvöltötte a lány.

Puff! A férfi keze elindult egyenesen a lány arcának. Az ütés folytán Deznee a földre rogyott.

- Ez nem kívánság műsor, picinyem! Itt meghalsz, vagy meghalsz! - röhögte el magát, majd belerúgott a lány lábába.