Szentjánosbogaram [KuzuPeko fanfic]

Szerelem?

Itt a második rész!

,,- Te velünk jössz kislány! - nyúlt három félelmetes alak Peko felé.

- Nem. Ő velem jön,- húzta magához a reggeli idegen Pekoyama-t. Ezután még súgott valamit Peko fülébe, viszont olyan volt mintha egy hang se jött volna ki a száján, de az ezüst hajú érezte ahogy finoman a fülére lehelnek..."  (egy megtörtént álom alapján)

- Peko-chan? - nézte Ibuki drága barátnőjét aki rák vörös fejjel támaszkodott a padján - Ibuki hívja Peko-chant! Tesi lesz, irány az öltöző! - integetett a szemüveges feje előtt.

- Oh, Oké. - sétált ki Peko az osztályteremből és már indult is az öltöző felé.

- Peko-san az öltöző arra van... - mutatott Sonia Nevermind az ellentétes irányba mint amerre az ezüst fonatok fordultak. Aztán csendben nézte ahogy barátja elindul a helyes irányba lehajtott fejjel.

- Mi baja van Peko-channak?

- Talán ma fog találkozni az eltitkolt ikertestvérével - csillogott a szeme a királyi sarjnak.

- Ibukinak tetszik az ötlet, viszont ennek az esélye a nulla alatt jár...

- Öhm, m-mondhatok v-valamit? - hallatszott egy gyenge és félénk hang - Pekoyama-san biztos szerelmes - mondta vidáman mosolyogva Tsumiki Mikan, majd - Ahhhhh! Sajnálom! Mélységesen sajnálom! Engedély nélkül beszéltem, kérlek ne utáljatok! - hajlongott sírva miközben mindenki őt figyelte.

- Mikan-chan! Ez egy nagyon jó válasz! - karolta át a mindig energikus Mioda Ibuki.

- Igen. Mikan-san egy igazi géniusz! - mosolygott Sonia.

[...]

,,Nyugi Peko ez csak egy álom. Ráadásul csak egyszer találkoztál vele, esélytelen, hogy újra találkozzatok, még csak a nevét sem tudod. Ez csak egy álom!"  Győzködte magát Peko miközben a blúzát gombolta ki, viszont az álom szóról eszébe jutott a suttogás és egy furcsa érzés termett a hasában. ,,Szerelmes lennék? Áh, nem lehet, hiszen soha többé nem fogunk találkozni." Ekkor még nem tudta mi lesz délután.

[...]

- ... és akkor Ibuki- nem tudta befejezni mondatát mivel valaki:

- Onii-chan?! Mégis minek jöttél elém?!

Amikor a veszekedés irányába néztek és meglátták a veszekedő feleket. Mikan vállát megragadta valaki és elbújt a lány mögé, ezzel a lányt kirántva az egyensúlyából.

- P-Pekoyama-san? - szólalt fel Mikan, majd elvesztve egyensúlyát Peko-ra esett

- Mikan-san zárd össze a térded! - kiáltott Nevermind hercegnő, mikor Mikan még a levegőbe volt.

Egy nagy puffanás és mindketten a földön ültek.

- Ügyes vagy Mikan-chan! Most nem terpesztettél! - dicsérték az egyensúlyvesztettet, ami közbe valaki közelebb sétált hozzájuk.

- Szia! Kuzuryuu Fuyuhiko vagyok. - nyújtotta Peko felé a kezét és felsegítette - Reggel elejtetted a kártyáidat, viszont mikor észre vettem már messze jártál. - vakarta meg a tarkóját.

- Onii-chan, gyere már! - kiáltottak a kocsiból és a reggeli mostmár nem idegen elment.

Pekoyama Peko remegő kézzel és fájó szívvel bámult a fontos adatait tartalmazó kártyáira....

Ide nincs időm semmit írni

Puszi