~Mi lenne ha...~

2.

-Alyssa-

Már kifele halattam a házibuliból, amikor megálltam és észre vettem milyen gyönyörűek ma a csillagok így fogtam magam és csak úgy, kidőltem a fűbe nézni őket. Többnyire csönd volt, és nyugalom csak a "háttérben" lehetett  hallani a bömbölő zenét és az őrülten hangos kurjongatásokat. Csak úgy élveztem a dolgot. Azon töprengtem, hogy az ember inkább csak pillanatokra emlékszik nem napokra. Amit meg is értek hisz egyes pillanatok teszik csodálatossá a napjainkat. Így hát csak élveztem ezt a csodás könnyed pillanatot a sok közül, amikor hirtelen úgy éreztem, hogy néz valaki. Nézésemet egyből elkaptam a csillagos égboltról és megláttam egy alakot. Hirtelen viccesnek tűnt így az egész szituáció és elnevettem magam, miután rájöttem, hogy egy fiú néz engem. Rendesen kellemetlenül éreztem magam. De aztán amikor sikerült lenyugodnom, megkérdeztem a fiút, hogy nem akar e társulni a dologhoz.

Elég furcsán nézett rám, mondjuk teljesen jogosan, de aztán ő is elkezdett nevetni zavarában és lefeküdt mellém.

-James-

Megkérdezte akarok e hozzá társulni, és hogy őszinte legyek hirtelen azt se tudtam mire céloz, aztán mire leesett úgy voltam vele hát most miért ne. Szóval fogtam magam és lefeküdtem mellé. Még mindig zavarban voltam és csak egyszerűen kezdeményezni akartam így hát:

-Mit néztél ilyen lelkesen?-kérdeztem nevetve

-A csillagokat, nézd ma milyen gyönyörűek-mondta kuncogva

Úgy csináltam mintha tanulmányoznám őket, próbáltam "komoly" maradni mire felnevetett azzal a csodálatos nevetésével.

-Hogy hogy nem ropod ott bent a többi csajjal?-kérdeztem mert igazából csodálkoztam hogy ő itt kint nézegeti inkább a csillagokat

-Igazából azt csináltam csak nem tudom, kicsit kivágytam a tömegből és kijöttem-mondta még mindig olyan életvidáman

-hmm...érdekes-valamiért azt akartam, hogy tudja mire gondolok

-Ugye...szerintem is az-mondta játékosan

-Amúgy James-nek hívnak

-Én Alyssa-mondta újra felnevetve

Szerintem mindkettőnknek megvolt az a bizonyos megérzése...

Mi lenne ha...