Lecserélve /SZÜNETEL/

Mert ilyen vagyok

- Most mi a baj? Az,hogy az életben egyszer kaptam kettő igazolatlant? -kérdeztem idegesen. -

- Nem az! Hanem,hogy bármennyire próbállak emberek közé vinni nem megy! -mondta anya szintén idegesen. -

- És! Ez mért baj? -kérdeztem értetlenül. -

- Sosem volt pasid,sosem voltak barátaid,sportolni sem akarsz csak néha reggelente futni apáddal! Fodrászhoz is alig lehet elvinni,körmöshöz,bálba vagy akárhova! Mindig elvagy itthon a kis magánszféráddal ami te,és,apád,Elena,Damon,Alaric és még talán Bonnie! Te mért vagy ilyen? -mondta mindezt végig ordítva de az utolsó mondat annyira eltalált és annyira dühös lettem mint még soka,éreztem ahogyan ez a düh elárasztja a testemet és hírtelen a szemem sárga lett és kieresedett (hibrid gének jaj de jó...) és még soha nem voltam ilyen de még is most éreztem magamat a legelevenebbnek. Mi van velem? gondoltam magamban. -

- Hogy mért vagyok ilyen? Talán mert apám elhagyott 1 éves koromban és ennek köszönhetően sosem ismerhettem meg a családom összes tagját! -aztán egy kézmozdulattal a konyha negyed tartalmát kb levertem amik el is törtek (nyílván) -

- Elizabeth fejezd ezt be megijesztesz! -mondta rémülten anya,bármennyire is akartam nem tudtam leállni. (nem mintha annyira próbálkoztam volna). -

- Miért? Talán nem tetszik az igazi énem? Nem tetszik bennem az apám? -tetszik egyáltalán valamim rajtam? -kérdeztem szemrehányóan. -

- Nem erről van szó! -mondta tagadva. -

- Dehogyis nem! 17 évig próbáltatom megvédeni saját magamtól de ennek mostantól vége! -amint kimondtam megint egy kézmozdulattal,csak ezúttal a fél konyha tartalmát törtem szét. Aztán magabiztosan kiléptem az ajtót és elindultam a park felé. Aztán utánam jött apa (Stefan). -