Lecserélve /SZÜNETEL/

Az elhagyatott ház

Mindenki „feszülten” nézett maga elé de alig tudták vissza tartani a nevetésüket.
- Mi az? –kérdeztem nevetve, mert nem értettem,hogy most mi van. –
- Rick! Nyilatkozz! –mondta nevetve Damon, kezdett egyre jobban érdekelni a dolog. –
- Jó! Az az igazság,hogy ma este randim lesz! –mondta holt komolyan, de belőlem egyszerűen kitört a nevetés annyira,hogy még a könnyem is kifolyt. –
- Komolyan mondtam! –mondta még mindig komolyan Rick. –
- Jó bocsánat! Igazad van! Tehát,ki a lány? –kérdeztem még mindig félig nevetve miközben letöröltem a könnyeimet amit a röhögés váltott ki. –
- Josette Laughlin de mindenki csak Jo-nak hívja így én is! –mondta boldogan,és nagyon jó volt így látni. –
- Értem! És,hogy néz ki? És mikor ismerhetjük meg? –kérdeztem érdeklődve. –
- Barna haj,Barna szem többet még nem mondok! És majd ha én úgy döntök akkor ismeritek meg…mert azért hozzátok kell egy idegrendszer! –mondta a végét „apuka” stílusban…. –
- Na jó hagyjuk egy kicsit a témát,nagyon régen voltunk elhagyatott házban és most nem rég találtam egy tök jó házat. A határtól kb fél óra kocsival. –mondta Damon. Kiskorom óta,pontosabban kb 7 éves korom óta van ilyen programunk,hogy általában este vagy amikor sötétedik elmegyünk egy ilyen házba. –
- Jó! És mit kell róla tudni? –kérdezte érdeklődve Stefan Damontől. –
- Elvileg a 2. világháborúban volt valamilyen „menedék” féle. Ja és elvileg aki oda eddig belépett nem jött ki élve. –mondta Damon miközben a telefonját nézte. –
- Akkor nekünk meg kell nézni! –mondtam határozottan, mindig is imádtam az ilyen dolgokat és az ilyen helyeket. –
- nem hiszem,hogy jó ötlet lenne a múltkori után…. –mondta rám nézve…valóban a múltkori elég durva volt….de erről majd később beszélek…. –
- Az baleset volt! Ne legyél már ünneprontó apa! –mondtam „hisztis” hangon és boci szemmel néztem rá. –
- Jó legyen! De ha megint majdnem kinyírsz vagy majdnem meghalsz nem leszünk jóban! –mondta „fenyegetve”…igen a múltkor mindegyik megvolt MAJDNEM! –
Aztán picit később elindultunk (Damon,Elena,Kethrin,Stefan,Rick és én) és valóban miután elhagytunk a határt kb fél órát még autóztunk aztán bementünk az erdőben mivel szó szerint az erdő közepén volt ez a ház autóval be kellet mennünk.
- VIGYÁZZ! –ordította Damon mert majdnem belementünk egy fába Rick gyorsan  elrántotta a kormányt, de aztán egy újabb fa volt előttünk,megint elrántotta a kormányt de most nem volt előttünk fa hanem….egy nagy semmi szó szerint! SEMMI! Aztán ki másztunk az autóbolt ugyanis a dzsipies (GPS) ide vezetett minket.   
-  Mindenki egyben van? –kérdezte Stefan mindenkitől. –
- Aha! –feleltük szinte egyszerre. –
- És tovább? Damon te mondtad az utat! Ez a te sarad! –mondta Rick idegesen. –
- Jól van na! A GPS ide vezetett! –mondta Damon is idegesen. –
- Nyugodjatok már le! Kisboszi! Te vagy a boszi te mond meg! –mondta Kethrin a saját stílusában. –
- Az biztos,hogy itt valami nem stimmel! Érzem! Csak nem tudom mi! –mondtam furán ugyanis tényleg éreztem valamit csak azt nem tudom,hogy mit… aztán amikor meg egyet előre léptem éreztem,hogy átlépek valamilyen határt…megvan….el van rejtve. Aztán hirtelen köhögnöm kellet,pár másodperccel később vér jött ki a torkomból,elkezdtem vért felköhögni. –
- Eliza! Minden oké? –kérdezte ijedten Stefan. Nem tudtam válaszolni mert még mindig vért köhögtem,szinte minden erőmet összeszedve megpróbáltam felállni ami kisidő után sikerült is,egyet hátraléptem és éreztem,hogy kilépek ebből a „határból” de amint kiléptem nem bírtam megállni,összeestem de hál isten Stefan elkapott és beültetett az anyósülésre aztán pár perc után ismét magamhoz tértem. -
- Hé Lizzie! Jól vagy? Ne menjünk haza? –kérdezte aggódóan Stefan. –
- Igen jól vagyok! Meg van mért nem láttuk a házat! –mondtam miközben kiszálltam a kocsiból és a többiek érdeklődve néztek rám. –
- Adjon valaki valami keményet, de könnyen dobhatót! –mondtam a többieknek, aztán Rick kivett egy teniszlabdát, először furcsán néztem rá, de végül rá hagytam a dolgot és elvettem majd bedobtam a ház irányába, majd amint elhagyta a határt megjelent a ház. Borzasztó ijesztő volt. Fehér falak, amik a kosz miatt már inkább csak szürke, a külső falak picit le voltak omladozva, de nem vészes. –
- Biztos be akarunk ide menni? –kérdezte félve Elena. –
- Nem! De most már mindegy! –mondtam aztán határozottan elindultam a ház felé a többiek meg követtek, majd Rick jelent meg mellettem, de valami furcsa hangra lettem figyelmes. –
- Állj! –suttogtam, aztán amint megálltunk a többiek is,végül nem történ semmi ezért tovább mentünk majd a bejárat előtt megálltunk. –
- Szerintem Démonok lesznek bent! –tippeltem. –
- Szerintem meghalunk! –mondta Elena negatívan aztán Damon támogatóan megfogta a kezét. –
- Mi a terv? –kérdezte unottan Kethrin. –
- Elena, ha valami van, sikíts vagy sírj! Damon akkor te nyugtasd meg! Rick ha lehet, ne halj meg! Apa, vigyázz Rick-re! Kethrin ha valaki vagy valami meg akarja ölni valamelyikünket, ugorj elé! Én meg… megpróbálok megölni senkit! –mondtam a tervet és az utolsó mondatnál az égre néztem ugyanis a telihold nem sokára eléri a csúcspontját. Aztán hírtelen egy robbanó hangot hallottunk, ami a telefonom volt, de Elena akkorát síkit ott,hogy még a Jupiteren is meghallották szerintem. –
- Jézusom Elizabeth! Mondtam már, hogy állítsd át ezt a borzasztó csengőhangot! –mondta „mérgesen” apa miközben elindult a kocsihoz a telefonomért. –
- Gratulálok Elena most szerintem SŐT biztosa felkeltetted a démonokat! –mondtam szarkazmussal a hangomban. Nem válaszolt semmit, aztán megjelent apa a telefonommal a kezében. –
- Hív a herceged! –mondta aztán átnyújtotta a telefont és megjelent a „hercegem” képe rajta, majd felvettem. –
- Szia Jeremy! Figyelj, most nem nagyon jó visszahívlak később, oké?
- Oké Hercegnőm! De Elena jól van? –kérdezte aggódóan, kezdtem megijedni. –
- Persze! Mért ne lenne jól? –kérdeztem értetlenül. –
- Mindegy! A lényeg, hogy jól van! Szia! –mondta gyorsan aztán le is tette. –
- Ez… a szokásosnál is furább volt! –mondtam értetlenül. –
- Tök mindegy! Menjünk már! –mondta unottan Kethrin, majd az ajtó felé fordultunk én meg a telefonom-betettem a kabátzsebembe. –
- Le van láncolva! –mondta Rick furán, mert tényleg le volt. Úgy látszik, a sors nagyon nem akarja, hogy bemenjünk, gondoltam magamban. –
- Azt megoldom! Dissera Portus! –mondtam a varázsigét majd a lánc lejött az ajtóról és kinyílt, miután teljesen kinyílt megláttuk, hogy mi van bent.