Lecserélve /SZÜNETEL/

Nincs semmi baj

- Liz! Ne csináld ezt! Nyugodj meg! –mondta kedvesen de nagyon ideges voltam. –
- Még is,hogyan tudnék lenyugodni ha még a saját anyám is ellenem van? – aztán megfordultam,ránéztem és mivel ideges voltam elértem,hogy fájjon a feje (mármint varázslattal). –
- Eliza állj le! –mondta apa a fejfájás miatt szenvedve. –
- Mért bántalak? Nem akarlak! –mondtam sírva és leállítottam a fejfájását majd odajött hozzám. –
- Jól van nincsen semmi baj! –mondta és amint odajött hozzám szorosan magához ölelt és hagyta,hogy kisírjam magamat a vállán. –
- Nagyon utál? –kérdeztem szipogva. –
- nem,inkább csak sajnálja. Majd kibékültök. Gyere, menjünk haza! 
- Nem akarok haza menni! –mondtam még mindig sírva. –
- Akkor menjünk Damonékhez! –mondta én meg csak bólintottam. Amióta Stefan teljesen átköltözött hozzánk Damon,Elena és Rick teljesen odaköltöztek és hát……jobb ha nem tudjuk mi van ott. De mivel jó nagy a ház kiskorom óta ( 6 éves korom óta) van egy saját szobám mert viszonylag sokat vagyok náluk. –
- Ne haragudj! –mondtam megbánóan. –
- Mért haragudnék? –kérdezte értetlenül amikor már a ház előtt álltunk. –
- Ma akartad anyu kezét megkérni. –mondtam szomorúan. –
- Ne hülyéskedj! Az várhat 1-2 napot. –mondta miközben az arcomat a tenyerébe zárta majd hosszasan megölelt,aztán bementünk. –
- Jézusom Damon gyere már le az korlátról! –kiabált Rick nevetve. Aztán beléptünk a házba,valóban,Damon az egyik korláton kigombolt inggel táncolt de amint meglátott minket odajött hozzánk. –
- Mi járatban? –kérdezte érdeklődve,valóban jó régen voltunk már ott. –
- Összekapott az anyjával,itt lehet pár napot? –vázolta a helyzetet Stefan. –
- Persze,gyertek. –mondta unottan ami nála a normális. –
- Szia! –jött oda hozzám boldogan Elena és megölelt,én meg visszaköszöntem,hogy szia.  –
- Hogy,hogy itt vagytok? –kérdezte Rick miközben megölelt (igen csak engem). –
- Összeveszett az anyjával. És Liz oldalán álunk! –mondta a magyarázatot apa az utolsó mondatot meg direkt Elenának mondta. –
- Hát jó! Tudod az utat. –mondta  Damon. –
- Kell valami? –kérdezte érdeklődve apa utalva arra,hogy hazaugrik. –
- Néhány ruha,a gitárom és a festőcuccom fele elég,a dalaim,ötleteim. A 2. fiók első szekrényében van legfelül. Ja és a telefonom! –soroltam fel őket. –
- Oké 10 perc és itt vagyok! –mondta aztán már el is ment. Mindannyian a nappaliban voltunk aztán ajtónyitódás hallottunk. – 
- Apa az? –kérdeztem furán hisz most ment el. –
- Nem. Hiszen most ment el! –mondta Elena. –
Aztán megláttam egy csajt aki úgy nézett ki mint Elena csak hullámos volt a haja és határozottabban is nézett ki. A többiek „szenvedve” néztek össze, de jó akkor csak én nem ismerem ezt a csajt gondoltam magamban.