(Név) az egyik legkeresettebb bűnöző a városban. Egyszer szembe találta magát egy Giran nevezetű alakkal aki felajánl neki egy lehetőséget hogy csatlakozzon a Gonoszok Ligájához.
Vajon mi fog történni?
Nem mindig lesz hű az animéhez!!!!!!
18+-os jel...
Pár napig még pihentem, mert a lábamat sem éreztem. Toga meg Twice mindig bejött beszélgetni, amit nagyon is élveztem, mivel szeretek velük beszélgetni. Dabi is volt mikor be-be jött váltani pár szót vagy csak hogy meg nézze hogy hogy vagyok.
Még mindig az ágyban fekszem mert nem tudok egy lépést se megtenni a nélkül hogy nem esek el. Hát igen ilyen béna vagyok. Most is azzal próbálkozom hogy felálljak, tegyek pár lépést, ésssssss. Puff. Megcsodálhatom közelebbről a anyaföldet. Ez is kipipálva.
- Mit csinálsz? - szólalt meg egy kissé gúnyos hang. Na kitaláljátok hogy ki az? Ki más lehetne mint Dabi.
- Takarítom a parkettát szerinted? - néztem fel rá. Ő csak nevetett. Nem az hogy felsegítene. Á miért is tenné. - Nem segítenél? - vontam kérdőre, miközben felültem, mert az azért megy szerencsére. Annyira béna azért nem vagyok hogy ne tudjak felülni. (Belegondolva ennyire béna vagyok én is! XD).
Dabi csak nevetett de nem segített fel. *Komolyan meg fogom folytani ha nem segít má' fel HE?!* szitkozódtam magamban. Elkezdtem felállni, persze hogy miért tudtam volna megállni a saját lábamon, majdnem megint elestem. Hogy miért mondtam hogy majdnem? Mert mikor feleszméltem akkor már Dabi tartott.
Az arcunk közt csak pár centi volt. Éreztem hogy a fejem egyre vörösebb, hogy simán versenyezhetett volna egy paradicsommal. Csak néztünk egymás szemébe egy jó darabig majd megtörtem a csendet.
- Öhmm......... Mostmár elengeszt vagy segítesz lemenni mert egy kicsit éhes vagyok.. - szólaltam meg egy kicsit halkabban és félénkebben mint azt terveztem. Na jó ezt is elcsesztem.
- Ja, persze. Gyere. - válaszolt, majd elkezdett maga előtt tolni, de nem úgy hogy pofára essek, hanem gyengéden. Nem értem mi van vele, azt sem hogy velem mi van.
Mikor leértünk Toga azonnal a nyakamba ugrott amitől majdnem hátra estem. Szerencsére Dabi megtartott minket. Huh ez jözel volt.
- [Név]! Annyira örülök hogy lejöttél! Meg persze azt is hogy jobban vagy! Ugye jobban vagy? Vagy fáj esetleg valamid? - vont kérdőre, mindent egy levegő vétellel.
- Hé elég legyen vámpírka! Csak most jött le, majd válaszol a kérdéseidre később. - szólt közbe Dabi. Kicsit mintha mérges lett volna a hangja.
- Jó' van na~~ - nyavajgott Toga.
- Mit adhatok? - tette fel a kérdést Kurogiri mikor leültem az egyik nekem tetsző székbe.
- Csak egy kis ice teát Kurogiri. - válaszoltam mire oda is adta a kívánt üdítőmet. - Köszi. - mondtam amjd belekortyoltam a hideg frissítőbe. Ahjj ez kellett már nekem.
Még egy kicsit ültem majd meg kértem Dabit hogy segítsen vissza menni a szobámba. Dabi bólintott egyet majd felállt, és visszasegített a szobámba.
- Hé, [Név]? - szólalt meg Dabi mire kérdőn néztem rá.
- Igen Dabi?
- Lenne kedved elmenni egyet sétálni? - kérdezte egy kis csend után
- Persze miért is ne! Amúgy is rég voltam kint és már rám fér! - mosolyogtam rá, mire azt viszonozta.
Miután felöltöztem, amibe Dabi is egy kicsit besegített, (ne hogy rosszra merjetek gondolni ಡ ͜ ʖ ಡ) utána elindultunk, persze az után hogy tájékoztattok Shigarakit hogy elmehyünk.
Kis ideig úgy mentünk, hogy én Dabiba kapazkodtam. Egy idő után már éreztem hogy a lábamba visszatér az élet, így elengedtem a kezét. Elkezdtem futni. Hátra pillantottam, mikor vissza fordultam, köszöntem egyet egy oszlopnak. Vagy ha jobban akarjuk kifejezni megnéztem közelebbről.
Dabi kicsit aggódó tekintettel kezdett el felém jönni. Én közben csak a fejemet fájlaltam. Na még valami vagy valaki nem akar esetleg nekem jönni vagy fel lökni?
- Minden rendben? - szólalt meg Dabi aki éppen fölöttem volt, – persze állva hova gondolsz? XD – látszott rajta hogy aggódik egy kicsit, meg az is hogy mindjárt szét röhögi magát.
- Ja csak a fejem fáj. - válaszoltam kérdésére miközben kezdtem felállni. Dabi segített, mintha egy kis pírt láttam volna az arcán. De lehet hogy csak haluztam. Na mind1.
Elkezdtünk visszamenni mikor már órák óta oda voltunk. Felmentem a szobámba, lefürödtem, fogat mostam, lefeküdtem és szinte azonnal elnyomott az álom.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Na Ohayoooooo! Írtózatosan sajnálom hogy ennyit késtem az új résszel csak a többit is írom közben és ott van még mellette az online tanulás is! De ígérem megpróbálom majd hozni az új részeket is! Mégegyszer ne haragudjatok! Remélem elnézitek nekem T^T.
És itt van egy kis fanart. (・∀・)
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
