Mégsem vagyok hibás? (LARRY FF) -felfüggesztve

2.

Csengettek... nem hiszem el, hogy ez történik.
Lassan lépkedtem az ajtóhoz, melyet résnyire nyitottam. Mindent beláthattam. Anya gyönyörű estélyiben, apa öltönyben csókol kezet neki. Pfúj... de. Még van ott más is. Egy magas, göndör srác. Mosolyog. Szinte ragyog. Talán elégedett vagyok, hogy nem holmi magamutogató kiscsaj fog vigyázni Lottira. De vajon, megfelel majd? Talán... szemmel fogom tartani az már biztos. Köszönni nem fogok. Majd távoli megfigyelő leszek. Ha kell majd közbelépek.
Az zár kattant és tessék. Már ő vigyáz ránk... miért tettem többesszámba? Lottira... igen, Lottira fog vigyázni!

Az említett nevetve szaladt ki, majd ugrott minden előzetes figyelmeztetés nélkül a fiú nyakába. A göndör mosolyogva forgatta meg a levegőben, majd óvatosan letette a kanapéra.

-Szia tündérke! Harry vagyok. Megengeded, hogy ma én legyek a lovagod? Ígérem a fehér lovat is előkerítem ha szükséges. -tette fel védekezően kezeit, majd a kacagó lánykát ölébe véve sétált át a rózsaszín szobába.

Nahh...hát a bemutatkozást, szépen elintézte mondhatom. Egyébként meg én hívhatom csak tündérkének Lottit! Mit gondol ez magáról? Chh... nagyképű. Még hogy lovag. A fehér lovat én is megnézném. Kíváncsi lennék, hogy oldaná meg, ha Lotti kérné az ígért csodalényt. Most hogy belegondolok... tényleg olyan mint a mesékben a lovagok... gyönyörű fürtök... tiszta, színes ing... kedves mosoly... Rendben ezt itt most be is fejezzük!

Halk nevetés hallatszódott ki. Jól meglesznek... kíváncsi vagyok, tud-e a harmadik itt tartózkodó személyről is, ki én volnék. Addig jó míg nem kérdezősködik.
Visszakúsztam helyemre majd a falnak dőlve folytattam eddigi tevékenységem annyi különbséggel, hogy most csak magam elé bámultam és magamban írtam mondatokat, melyek olykor összecsengettek, olykor pedig dallamsort is alkotnak ezzel együtt, de mégis a legtöbb a feketeség volt, a füst, mi betöltötte gondolataim terét...