Mégsem vagyok hibás? (LARRY FF) -felfüggesztve

4.

Reggel van... sikerült elaludnom. Harry már biztos elment, mivel hallom anya tányércsörömpöléseit. Hétfő van, így biztos, hogy ma apa nem jön látogatóba. Nekem pedig tanítási nap van. Gyorsan felkaptam egy farmert, majd egy vastag pulcsit a sok közül. Sokan nem értik miért öltözködöm folyamatosan ugyan olyan stílusban. Mármint, az hogy csak olyan pulcsit veszek fel, ami eltakar, az stílus... rendben. Nem igazán foglalkozom ezzel otthon, viszont ha közösségbe megyek, annál inkább.
Gyorsan szaladtam a busz után, ami majdnem elment nélkülem. Még pont időben. Az iskola elé érve bántam meg, hogy megint abban a pulcsiban vagyok, ami csak nadrágom kezdetéig tart. Ma is sokat fogom húzogatni lefelé. Annyira gáz...
Az órákon most sem tudok nagyon figyelni. Ha pedig igen, akkor is inkább magam elé nézek. Még véletlenül sem szeretném ha felszólítanának. Még ha a választ tudnám is, biztos nagyon beégnék. Te jó ég... és mindenki engem nézne. Ha rosszat mondok, kinevetnek majd. De ha mégis jól válaszolok, akkor pedig nyomi leszek. Vagy egyáltalán számítok valakinek? Lesz aki észrevesz? Vagy csak megint elhiszem magamról?
Kicsengettek. Irány "haza". Már rég lemondtam arról, hogy otthonként gondoljak arra a helyre ahol talán csak egy ember foglalkozik velem. És szeret. Igen. És én is szeretem őt! Mindennél jobban. Na és Lottie? Ő még kicsi, még nem értheti. Majd később ő is rájön, milyen ha szeretik. Én szeretem, és szeretni fogom örökké. Neki teljes élete lesz, és majd ha kell, én védem meg másoktól és segítem a csúcsra. A csúcsra, ahova nekem is kellett volna jutnom. Én pedig elcsesztem. De az a múlt!
De akkor miért emlékeztetem magam minden egyes percben arra ami akkor történt?