Duplicity [H.S.] /magyar/

03

2017. Március 11.
(Ugyan azon az estén)

Aven Brooks

"Gyerünk, hamarosan kezdõdik!" Marissa kezemnél fogva átrángatott a koncert helyszínének elõtti tömegén városunkban, lila körmeit egyenesen a csuklómba nyomta bûntudat nélkül, míg vonszolt az elõadásra, amiért majd' meghalt, hogy lásson.

Ma van az az este, hogy a földalatti rock banda, nevén 'Duplicity' a városban van. Õk 19 éves fiúkból álló banda, akik nem feltétlenül A-listás celebek, de a hírnévben kiemelkedõk. Ez az esemény szerda este volt, amely iskolai estnek is ismert. Nem igazán kéne itt lennem, de Marissa meghalna azért, hogy lássa ezt a bandát legalább egy kis ideig, szóval nem hagyhattam õt egyedül. Meghallgattam néhányat a számaik közül, és tényleg nagyon jók de Marissa iszonyatosan megõrül értük. Ki van készülve az elsõ idõszak óta.

A leg.... absztraktabb részén voltunk a városnak. Ez volt az a hely ahol nem lett volna szabad mászkálnunk ilyen késõ este, már csak a bûnözések miatt sem. Az Arthur James Színház egy apró helyszín volt kisebb bandák számára. Együtteseknek, akik eljöttek erre a helyre Port Chester-be, amely csak pár órára van a várostól, a jegy nem került többe, mint húsz dollár.

Sosem tudtam igazán, hogy miért játszanak itt bandák, semmi izgalmas nem történt Port Chestre-be. Kábé jó két órára voltunk a városból, szóval sose értettem miért utaznak erre a lepukkant helyre emberek.

A bejárat elõtt egy fényt álltak körbe emberek és beszélgettek egymás között saját magukról. A levegõ bûzlött a cigifüsttõl amíg Mar oda nem adta jegyünket az õrnek. Ezt követõen vonszolt végig, keresztül a tömegen kitartó személyiségével, hogy kiváló helyet szerezzünk. Jó volt, hogy ilyen helyzetekben is velem van mint ez, mert mindig ragaszkodik ahhoz amit akar-ebben az esetben a jó helyet, hogy lássuk a bandát.

Tömegek voltak, csoportosultak a helyszínen ameddig a show kezdetét nem vette nagyjából pár percen belül. Proaktívnak kellett volna lennünk és hamarabb érkeznünk, de nagyon nehezen tudok elkezdeni idõben készülni, szóval ez az én hibám, amiért ilyen késõn érkeztünk meg a koncertre. Látszólag nem volt nyitó elõadása a Duplicity-nek sem, viszont ha lekéstük volna az elejét akkor ezer százalék, hogy már halott lennék.

A nyakamat körbevevõ kamerám szíját kihasználva rángatott keresztül a tömegen szoros szorítása. Nem volt ülõhely a színházban, amolyan 'aki elõbb jön azé a hely' koncerttípus volt ez. A hely már szinte tele volt, de tudtam, hogy Marissának van egy terve, hogy igazán elõre kerüljünk.

Utálom a zsúfolt szobákat, nem is értem hogy egyezhettem bele ebbe. Mindig is utáltam a szoros, tapadó, mindenhez hozzápréselõ dezodorhiányos izzadt embereket. A tömeg leginkább tetkós, szakadt pólós srácokból állt, sörrel a kezükben miközben bámultak. A lányok pedig mindenféle erõs parfümmel befújva, óriási tusvonallal és rövid bõrszoknyában jelentek meg. Megfélemlítõ volt a sokaság, hogy õszinte legyek. Már így is rosszul éreztem magam, de ha még Mar is kényszerített volna arra, hogy viseljem az egyik kihívós outfitem, menten itt hagytam volna a helyet.

Én egy közepesen szoros fekete szoknyában voltam, de a pólóm fehér volt, amely szûk ujjakkal és mély v alakú kivágással díszelgett. Azon kevesek egyike voltam, akik fehéret viseltek, de az én dekoltázsom még mindig nagyon nagy volt.

Rohadtul nem akartam nyomni ezeket az embereket, figyelembe véve azt, hogy mindenki úgy nézett ki, mint akik bánthatnának engem, de Marissa még csak le sem szarta, mert éppen mindenkit takarított el az útjából, mintha világ vége lenne és engem rángatott végig. Bocsánatkérõ szemeket vetettem azokra az emberekre akikre ráléptünk, fellöktük és arrébb toltuk.