SantaEarth OS-ek

Első évforduló🔞

Earth pov.

Ma van az egy éves évfordulónk Santa-val. Azt terveztük, hogy itthon ünneplünk, ugyanis két hónapja összeköltöztünk.

Reggel mikor felkeltem nem láttam magam mellett senkit, ezért kicsit megijedtem. Nem kellett viszont sokáig aggódnom, mert belépett az ajtón szerelmem egy tálcával a kezében.

-Oh felkeltél? - lepődött meg.

-Igen egy fél perce. Mi az? - kérdeztem a tálcára utalva.

-Gondoltam megleplek egy kis ágyba reggelivel - ült le az ágy szélére a tálcát pedig ölembe helyezte. Végig futott szemem a tartalmán és a kedvenceim sorakoztak rajta.

-Nagyon szépen köszönöm - simítottam kezére.

-Ennyi? A reggeli csókom hol marad? - durcizott be.

Felkuncogtam, de azonnal odahajoltam amennyire tudtam és megkapta a pusziját. Utána rögtön neki láttam a reggeli elfogyasztásának, mert már a nyálam is kifolyt az illattól és látványtól. Amerikai palacsinta volt, juharsziruppal, néhány eper és ananász darabbal, egy bögre kávé természetesen és egy szál rózsa is ott pihent mellettük.

-Kérsz? - pillantottam fel rá.

-Nem. Én már ettem. Úgy látom nagyon ízlik ennek örülök - simított fejemre óvatosan.

-Mindig jókat csinálsz - dicsértem meg.

A maradék ételt csendben gyűrtem le, s gondoltam elmosogatok legalább, de Santa nem engedte, azt mondta maradjak ágyban.

-Úgy csinálsz mintha szülinapom lenne - nevettem - Ez a te napod is, hadd csináljak én is valamit érted. Te csináltál reggelit, én pedig elmosom az edényeket.

-Majd segítesz másban. Most maradj itt, gyorsan megcsinálom és visszabújok melléd, jó? - puszilta meg homlokom. Imádom az ilyen kis apró érintéseket, puszikat. Ezzel is ki tudjuk fejezni mennyire szeretjük a másikat.

-Jó, de akkor siess. Addig keresek valamit a TV-be - nyúltam a távirányító után.

Egy ideig csak váltogattam a csatornák között, míg rá nem leltem egy dél-koreai filmre a Train to Busan-ra. Hallottam már róla, de még nem jutottam el oda, hogy megnézzem. Két perce kezdődött elvileg, de még reklám ment, így azon hagytam.

-Itt vagyok - lépett be az ajtón Santa - Találtál valamit? - kérdezte közben pedig lefeküdt, s egyből mellkasára tettem fejem - Édes vagy - simogatta meg fejem.

-A Train to Busan lesz. Megnézzük? Tudod már meséltem róla, érdekesnek hangzik.

-Nézzük, ha azt szeretnéd cicám - simogatta tovább hajam.

Csendben néztük végig szinte az egészet, nagyon érdekfeszítő volt, de én sokszor el is pityeredtem a halálok miatt. Szerencsére a szerelmem mindig megvigasztalt és letörölte a könnyeim.

Ebéd még volt tegnapról így azt melegítettük fel és fogyasztottuk el egy óra körül. A délután is eltelt, nem lehetett szétválasztani minket, olyan szorosan ölelkeztünk. Estére főztünk közösen vacsorát, az asztalt pedig én szépen kicsinosítottam, pár gyertya és rózsaszirom is helyet kapott. Egy kis romantikus zenét is kapcsoltunk és bor társaságában ünnepeltük az első közös évünk. Felidéztünk rengeteg emléket, például a közös utat a tengerparton vagy az állatkertbe tett látogatást. Rengeteget nevettünk, már könnyünk is ki-kicsordult egy-egy pillanattól.

Most én mosogattam el, addig párom bement és fogalmam sincs mit csinált igazából.

-Santa merre vagy? - kérdeztem miután végeztem és elindultam a lakásba a keresésére.