Sok sztori egy helyen

BTS fanfiction2 - A Grammy után

    Folyamatosan frissítgettük a Grammy weboldalát, hogy kiderítsük megnyertük-e az idei díjat a legjobb popduó vagy együttes teljesítmény témában. Szerintem a többi jelölt dalai eltörpülnek a miénk (a „Dynamite") mellett, de ez közel sem elég a győzelemhez. Hirtelen Jin, a legidősebb közülünk megszólalt.
-Kirakták az eredményt! – pattant fel.
-Mi?
-Hol látod?
-Nyertünk??
És tovább kiáltoztunk egymás szavába vágva, aztán mi is megláttuk az eredményt.

    -Aishhh! Ezt nem hiszem el!! – kiáltotta el magát Jungkook.
- Annyit dolgoztunk ezen a hülye számon és adtuk elő ezerszer! Elegem van!! Minden nap kidolgozzuk a belünket és alig alszunk! – ordítozott tovább.
Mindenki meglepetten figyelte a legkisebb kirohanását.
Felpattantam, hogy kitereljem a stábot, nekik ezt nem kellene végighallgatni.
-Semmi baj JK, ez is benne volt a pakliban. Majd jövőre sikerülni fog... - szólt nyugodtan Yoongi.
-Te ebbe ne is szólj bele! Alig volt szöveged! Az egész dalt én „cipeltem a hátamon". Konkrétan én énekeltem az egészet! – dühöngött tovább Kook.
-Mii?!! - Jimin felpattant, levágta a földre a telefonját, ami éppen a kezében volt és ripityára tört. Kiviharzott a nappaliból, ahol mindannyian ültünk és már csak a szobájának az ajtócsapódását hallottuk.

-Mit képzelsz, hogy így beszélsz velünk?! Ha nem lennének az én, és a mi rap részeink a dalainkban, akkor kis nyivákolós semmik lennének! – szólt vissza Yoongs. Én csöndben hallgattam a vitát, miközben a mintás zoknimat vizslattam, azon agyalva, hogyan lesz tovább.
-Nyugi srácok, mindenki fontos része a dalainknak. Egyikünk nélkül sem lennének ugyanolyanok. – békítették a feleket Namjoon és Jin.
-Nem, nem lennének ugyanolyanok. – mondta Jungkook megfontoltan. –Jobbak lennének valakik nélkül! – szólt kimérten a többiek szemébe. Mindenki le volt döbbenve, hogy mi üthetett a legkisebbe. Ő nem szokott ilyen lenni. Yoonginak eltorzult az arca a méregtől és már rá is vetette volna magát Kookra, ha Taehyung nem áll elé. Yoongs el akart lépni Tae mellett, de ő erősen megragadta a karját.
-Kérlek ne. Ne bántsd.
-De egy seggfej! – ordította magából kikelve a rapper.
-Lehet, de most engedd el ezeket. Majd később megbeszéljük. – mindenkire vetett egy pillantást a fekete hajú, mi pedig bólintottunk egy aprót, hogy megértettük. Yoongi kirántotta a kezét Tae fogásából és elrohant a szobája irányába. Kook bosszúsan fújtatott és ő is elvonult a saját lakrésze felé. Szomorkásan egymásra néztünk és mikor lenyugodtunk megbeszéltük, hogy csinálunk egy V liveot, hogy az ARMY-kat is megnyugtassuk, hogy jól vagyunk és jól viseljük a vereséget. Hát ez most nem éppen így van.

Ezek után halkan benéztem Jiminie szobájába, hogy jól van-e és meglepetésemre Jungkook volt ott és nyugtatta a síró Jimint.
Majd benyitottam rapper társamhoz, aki ingerülten írogatott a dalszerzős füzetébe.
-Dühösen lehet a legjobb számokat írni, ugye? – próbáltam viccelődéssel oldani a feszült légkört. Yoongi rám nézett aztán vissza a jegyzeteibe. Odamásztam hozzá az ágyon és hozzábújva próbáltam nyugtatni a még mindig feldúlt rappert. Egy idő után tényleg lenyugodott mellettem és békésen írta tovább az ötleteit. Pár helyen beleszóltam, én is adtam hozzá tippeket és javaslatokat.
Jungkook belépett a szobába és Yoongs ahogy meglátta megfeszült minden izma és bosszúsan méregette a kicsit.
-Bocsánat, zavarlak titeket? – kérdezte szégyenlősen. Már nyoma sem volt a pár órával ezelőtti ingerült Kooknak.
-Igen!
-Nem. – válaszoltunk egyszerre Yoongival.
-Gyere csak be JK, nekem úgyis mennem kell.

Jinnel megrendeltük a vacsorát, mindenkinek a kedvencét. Az étkezés csendben telt.
-Sajnálom, hogy olyan idegbeteg voltam, csak bennem volt a nyerhetnék, a feszültség és elfogott a bűntudat, hogy miattam vesztettünk, mert nem voltam elég jó és nem énekeltem jól. Ezért próbáltam rátok fogni az én hibámat. Bocsánat.
Csöndben hallgattuk.
-Nem a te hibád Jungook. Senki sem hibás. Mindenki a legjobb énjét adta. Jövőre magunk megyünk Los Angelesbe a díjért, nem úgy, mint most, hogy a vírushelyzet miatt innen kellett előadnunk. – mondta a bíztató szavakat vezetőnk, Namjoon.

    -Na mosolyokat fel, biztosítsuk a rajongókat, hogy jól viseljük a vereséget!
-Szerintem mondjuk el nekik, fáj az, hogy nem nyertünk, de folytatjuk és még keményebben fogunk dolgozni. – mondtam határozottan körbenézve a többieken. Mindenki helyeslően bólintott, elhelyezkedtünk és elindítottuk az élőt.

😊💛💛