Sok sztori egy helyen

A színház rabja

Helyszín: Ógörög színház
*egy színész rabszolga szemszöge*

  Dél van. Amikor legközelebb vagyunk az istenekhez. Szeretik az ajándékokat és ha áldozatot mutatunk be nekik. Mi az előadásainkkal ajándékozzuk meg őket. Dionüszosz színházának, ahol engem tartanak, gyönyörű hangú kórusa és hatalmas nézőtere van. Az előadásainkon mindig megtelik a nézőtér, amikor az istenek életéről vagy városunkról játszunk.

Pár nappal ezelőtt kezdtünk bele egy új darab gyakorlásába. Eddig a történetet magyarázták, mivel mi nem ismerjük őket, hiszen nem vagyunk tanultak.
Félek, mert az lesz a dráma vége, hogy megölik egyikőnket, vagyis valakinek meg kell halnia a színpadon.
Én? Én?! Rám osztották a szerepet! Nekem kell megölnöm valakit! És mégis hogyan..?
A következő napokban elkezdtük gyakorolni a darabot. Mindig, amikor elértünk a katarzishoz, ahol meg kell ölnöm rabszolgatársam, összetörtem. Persze nem álhattam le, különben engem ölnek meg. Itt túlélünk, és próbálunk a legjobbak lenni, hogy ne mi legyünk az áldozatok, akiket megölnek a darabban. Igaziból majd csak akkor kell belevájnom a kardom, ha már közönség előtt játszunk.

Elérkezett az előadás napja. Nem tudom, hogy fogok olyan tudattal élni, hogy vér tapad a kezemhez. Itt van. Mindjárt meg kell tennem. Most kell. Hirtelen felindulásból magamba döföm a kardot a nézők szeme láttára. Azt suttogom „nem tudtam megtenni". Földre zuhanok a hatalmas facipőmben, és hátracsuklik a fejem. A közönség felzúg.

Sziasztok! Hogy tetszett? Jah, eléggé drámai😉
Zsola