Árnyak Az Éjszakában

Hatalmas ricsajra keltem, mely csak egy dologra utalhat. Mennem kell. Őszintén szólva nem értem az embereket miért? Ez a város... A szépségével együtt elvisz magával, csodáltosak a fényei. Olyan mint ha az ujjá születés lehetőségeként tárná elénk.  Lenyügőző... És az erdő, melynek szülöttje vagyok... Nem tudom. Egy démon vagyok. Eme világ egyik olyan lakosa vagyok, amely magányosan eléldegél kis világában.

Újabb hangokat hallok, menekülnöm kell. Viszont a hang egyre erősebbé és erősebbé válik. Követnek. Elrugazkodom a földről majd hatalmas szárnycsapás közepette elrepülök. A Hold csodálatos fénye, mely vakitióan szemet kápráztat egy pillanatra meg vakít.

-Hol vagyok? -Körbenézek majd nagyon halkan elsuhanok a fák között.-Hova Tévedtem?

A környezet igen sötét volt számomra. Egy baráti társaságot hallok a messzi távolból. Közelebb osonok és elbújok egy bokor mögé.

-Skacok, halottatok valamit?-Ilyedten kérdezi egyiköjük.
-Nem. -majd körül néz- És nem is látok semmit...

Majd egyszer csak előre esem a bokorból a többiek közé. Gyorsan megpróbálok elmenekülni, viszont észre vesznek.

- Hé, te ott! Ki vagy? És mit keresel itt? - szólt hozzám az egyikőjük.
-Én-én..-Zavarban vagyok. Nem tudok mit mondani ezért felállok és megpróbálok el menni.
-Hozzád beszélek ne menj el! -Kiált rám. -Nem akarunk rosszat.

Megállok és félve a szemébe nézek.

-B-biztos?-Félve nézek a gyönyőrű szempárba mely lekötöz még egy másodpercre.-We-Weirdø-nak hívnak. -elpirulok és a többiek közé ülök.
-Zack! Hívj Zacknek! -Magabiztosan és mosolygva mondta. Ismételten elveszek a szemeiben.
-É-Én meg Liam vagyok. -mondta félénken egy kék hajú, pirosas pulóverben ülő fiú.

Miután mindenki bemutatkozott az este igazán jó hangulattal telt el. Úgy éreztem, hogy végre lesz nekem is egy családom. És ez az erzés feltölt.

-Mivel ma van a születésnapom, azon agyaltam mi lenne ha le innánk magunkat mert miért ne? -Mondja kicsit vágyakozóan Trisan aki ma töltötte be 20-ik életévét.
-Én benne vagyok!!! -kiáltottuk egyszerre legalább hárman, majd felállok és 2  Sopronis ládával térek vissza-Egészségetekre!
-Egészségetekre! -mondják egyszerre a többiek majd hatalmas ivászatba fogunk bele.

Egy kis idő elteltével mindenki abba hagyja az ivást és a Hold csodálatos fényében gyönyörködnek. Óvatosan elosonok majd felszívódom a többiek közül észre vétlen. A hangok, és az árnyak... megint.. megint hallom őket...

Egy kis idő után az erdő mélyébe érek, amerről vér szagot érzek. Kimondottan sötét van ott. Beljebb megyek, majd egy halom hol testek találok.

-M-miért? -remeg a szája és rémülten néz.- M-miért?! -Összesek-MIÉRT?! -ordítom teli torokból.

A holttestek, azoké az embereké volt, melyek a klánomhoz tartottak. Nálunk démonoknál Klánok léteztek. Ezek alapján tudtok melyik család, melyik démon. Az én Klánom volt az utolsó...  És most már csak én és a bátjám maradtunk.
Közelebb merészkedem szétnézve, hogy legalább ő még él e. A holtestekközött járkálva egyre jobban elfogott az az érzés mely során teljesen megkergültem. De nem ez volt a tűz a párázson hanem egy szikla, melyre vérrel volt felfestve: "Elkapunk Weirdø téged is. Egynap tuti, hogy elkapunk és végzünk veled.!!!"
A látvány és a szagok melyek keringtek körülöttem. Nem bírtam. Kikészültem...

-MIÉRT?!?!? -hevesen ordíbálok majd iszonyat nagy sebességgel szárnyalok a csillagos egen. Egyre több dolognak megyek neki, majd egyre gyorsabban és gyorsabban repülök. -MIÉRT?! MIÉRT CSINÁLTÁK?! MIÉRT VETTÉK EL TŐLEM!??!-kiabálok majd tovább relüpök eszméletlen sebességgel.

-Mi-mi a f@sz ez... Weirdø hagyd abba!! -Kiabál lentről Zack aki rémülten áll a dologhoz.
-NEM!! -ellenkezem majd tovább repülök. Neki megyek nem egy tárgynak és lassan már fénysebességgel haladok. Testem csupa seb és vér.
-Gy-Gyere le!!! -Kiáltja Zack majd utána ered.
-NEM! -felgyorsul majd eltűnik. Zack megáll én meg tovább repülök míg végül zuhanni nem kezdek.

Mögém repül egy barna alpha és elkap engem. Le visz Zack-hez és a kezébe adja.

-Csendesebben... Nem vagytok egyedül... -mondja mély hangon. A sárga szemei világitanak és az Alpha jele  fel csillog majd eltűnik.
-Ki-ki.. -csupa seb és vér  voltam. Szinte beszéd képtelen.

Megpróbálpk oda menni Zack-hez, mert hallom, hogy keres. Képtelen vagyok haladni. Szárnyaim eltörtek, durván felsértettem magam mindenütt. Képtelen vagyok,  menni egy lépést is. Kómás állapotba kerülök. Utolsó szava: Sze-szeretlek Z-zack Végül szemeim becsukódnak és a földön fekszem.