25 nap (Jk ff)

3. rész

Álmomból Minji szakított ki, aki felettem ugrál izgatottan. Nem törődve vele próbáltam visszaaludni, de nem  ment, úgyhogy lemondóan felültem az ágyamon.  - Neked most mi bajod van? - kérdeztem unottan.
-Áh, semmiiii- mondta, ezzel tudatosan felkeltve az érdeklődésem.
-Jajj, mond már! - szóltam rá.
-Vajon ki kopogott nemrég az ajtón téged keresve?
-Ki..? - kérdeztem.
-Jungkook!!! - Ugrált megint.
-És?
-Mi és? - nézett rám értetlenül.
-Mit akart? - kérdeztem flegmán.
-Jah, kérte, hogy keltsünk fel, és mondjuk neked, hogy menj le a büféhez.
-Most? - nyűglődtem.
-Most.
-Aish.. - sóhajtottam. Szuper.. Most kelhetek ki a puha birodalmamból.

Nem tudom miért kellett hogy lejöjjek, de 10 perce itt ülök.
-Boo! - hallom meg a fülem mögül.
-Ahh! Mi a fene!? - ilyedek meg.
-Csak én vagyok. - mosolyog rám a nyuszi.
-Mi az Isten ütött beléd?! - kérdeztem kicsit indulatosabban a kelleténél.
-Meg akartalak ilyeszteni - mondta egyértelműen.
-Jó. Mindegy. Miért hívtál ide? - érdeklődtem.
-Namjoon azt mondta ma nem kell gyakorolnotok, szóval úgy gondoltam lóghatnánk egy kicsit. - felelte.
-Nem lehetett volna kicsit később? - nyűgösködtem.
-Nem nem.
-Aish.. és mit csináljunk?
-Előszöris mondjuk igyunk valamit. - felelte.

Elbeszélgettük az egész napot. Rengeteg dolgot tudtam meg róla, és ő is rólam. Nem hittem volna először, hogy valóban ilyen jófej.
-Már elég késő van, szerintem mennem kéne.. - mondtam kicsit szomorkásan.
-Rendben, de elkísérnélek, ha nem baj.
-Ja, nem gond, akkor gyere. - mondtam. Már majdnem az ajtó elé érve megtorpant, majd kérdőn néztem rá. Egyszer csak megfogta az államat, hogy rá nézzek, mivel elég alacsony vagyok hozzá képest.
-Te most.. - kezdtem volna kérdezni mit csinál, de ajkaimra hajolt majd egy csók félét lehelt rájuk.