Álmomból Minji szakított ki, aki felettem ugrál izgatottan. Nem törődve vele próbáltam visszaaludni, de nem ment, úgyhogy lemondóan felültem az ágyamon. - Neked most mi bajod van? - kérdeztem unottan.
-Áh, semmiiii- mondta, ezzel tudatosan felkeltve az érdeklődésem.
-Jajj, mond már! - szóltam rá.
-Vajon ki kopogott nemrég az ajtón téged keresve?
-Ki..? - kérdeztem.
-Jungkook!!! - Ugrált megint.
-És?
-Mi és? - nézett rám értetlenül.
-Mit akart? - kérdeztem flegmán.
-Jah, kérte, hogy keltsünk fel, és mondjuk neked, hogy menj le a büféhez.
-Most? - nyűglődtem.
-Most.
-Aish.. - sóhajtottam. Szuper.. Most kelhetek ki a puha birodalmamból.Nem tudom miért kellett hogy lejöjjek, de 10 perce itt ülök.
-Boo! - hallom meg a fülem mögül.
-Ahh! Mi a fene!? - ilyedek meg.
-Csak én vagyok. - mosolyog rám a nyuszi.
-Mi az Isten ütött beléd?! - kérdeztem kicsit indulatosabban a kelleténél.
-Meg akartalak ilyeszteni - mondta egyértelműen.
-Jó. Mindegy. Miért hívtál ide? - érdeklődtem.
-Namjoon azt mondta ma nem kell gyakorolnotok, szóval úgy gondoltam lóghatnánk egy kicsit. - felelte.
-Nem lehetett volna kicsit később? - nyűgösködtem.
-Nem nem.
-Aish.. és mit csináljunk?
-Előszöris mondjuk igyunk valamit. - felelte.Elbeszélgettük az egész napot. Rengeteg dolgot tudtam meg róla, és ő is rólam. Nem hittem volna először, hogy valóban ilyen jófej.
-Már elég késő van, szerintem mennem kéne.. - mondtam kicsit szomorkásan.
-Rendben, de elkísérnélek, ha nem baj.
-Ja, nem gond, akkor gyere. - mondtam. Már majdnem az ajtó elé érve megtorpant, majd kérdőn néztem rá. Egyszer csak megfogta az államat, hogy rá nézzek, mivel elég alacsony vagyok hozzá képest.
-Te most.. - kezdtem volna kérdezni mit csinál, de ajkaimra hajolt majd egy csók félét lehelt rájuk.
VOUS LISEZ
25 nap (Jk ff)
FanfictionÚgy van. 25 nap. Ennyit kaptam vele. Vele, aki az életem legfontosabb részévé vált. Nem, nem nagyítok. Ez a helyzet. Hogy mi történt? Érdekel? Hát akkor jó szórakozást hozzá... azt hiszem.