-Yoora.. lennél a barátnőm..? - tette fel a kérdést.
Szám elé tettem a kezem, ezzel elengedve a nyakát, majd kimondtam.
-ÚRISTEN IGEN!! - borultam a nyakába. Egy mély, szenvedéllyel, szerelemmel, és vággyal teli csókba hívtam, amit viszonzott is. Az szakított minket félbe, hogy kopogást hallottunk.
...
Benyitott.
...
-Ti..... mit..? - akadt el a managerem hangja.
-Mi csak.. uh.. - kezdtem, de félbeszakított.
-Nem fontos magyarázkodni. Figyeljetek.. amég titokban tudjátok tartani a sajtó, a rajongók, és mindenki más előtt, addig nem fogok beleszólni a kapcsolatotokba. Legalábbis ez maradjon titok legalább addig, amég debütáltok, - itt rám nézett - és lesz már egy pár rajongótok, rendben? Onnantól nagyobb sansz van rá, hogy elfogadnak titeket.
-Rendben - feleltük egyszerre Kookieval. Kookie. Hm, ez egész jó becenév. Innentől így fogom hívni.
-Eredetileg azért jöttem, hogy megnézzem hogyan haladtok. Yoora, tudnál énekelni nekem egy dalt, hogy megnézzem hogy megy? - kérdezte.
-Persze, melyiket? - kérdeztem.
-Mindjuk ITZYtől a WANNABEt. Tudod a szövegét? - kérdezte.
-Persze! - feleltem, majd belekezdtem.Tetszett neki. Azt mondta már nem is kellene gyakorolnom. Mondjuk szerintem ez egy picit merész kijelentés volt, de a légyeg, hogy tetszett neki.
A dormba visszaérve azt tapasztalom, hogy nincs ott senki. Mivel sok mindent nem tudok tenni, bementem a szobámba.
Már egy ideje itt lesem a telefonom kijelzőjét, mire kopogásokat hallok, szóval kinyitottam.
-Kookie! Mi járatban? - kérdeztem.
-Kookie? - kérdezett mosolyogva.
-Mi a baj vele? Szerintem aranyos. Rád illik. - adtam meg a választ.
-Hát jó. A dormunkban nem volt senki, de úgy tűnik itt sincs. - nézett körbe.
-Nem, nincs. Kissé furcsállom, de ez van.
-Ez esetben.. - próbálkozott.
-Felejtsd el! Csinálok valami kaját. - vágtam félbe.Kimbapot csinálok, mire azt érzem, hogy valaki hátulról átölel, majd belefúrja az arcát a nyakamba.
-Jungkook, mit... - kezdtem, de félbeszakított.
-Maradjunk így egy kicsit. Kérlek. - kérte, ezzel elérve, hogy megborzongjak.
-Rendben.-Umm.. csajok! Gyertek gyorsan! - szólalt meg hirtelen Minji hangja, de Kookie nem akart elengedni.
-Kookie.. - kezdtem volna, ha a többi lány nem kezd el visítozni. Így már mindegy. - Lányok!! - próbáltam túlkiabálni a hangzavart. Meglepetésemre csendben maradtak. - Mi ketten, - itt magamra és Kookra mutattam - szóval mi együtt vagyunk. - vallottam színt a többiek előtt. A manager csak azt kérte, hogy ne kerüljön be a köztudatba. Ez nem azt jelenti, hogy én a lányoknak, vagy Kook a fiúknak ne mondhatná el.
-Tudtam!! - szólaltak megy egyszerre.
-De hát csak ma jöttünk össze! Hogy tudhatnátok? - értetlenkedtem.
-A kémia Yoora.. a kémia. - okoskodott Hana. Erre nem tudtam mit mondani, csak hallgattam. Kook még mindig a nyakamba fúrva az arcát pihent, mivel nem szólalt meg, gondolom bealudt. Pont mire a gondolatmenetem befejeződött, mormogott valamit, amiktől jólesően megborzongtam.
-Micsoda, Kookie? - kérdeztem tőle, mivel nem hallottam.
-Szeretlek. - ismételte meg, mire elpirultam. Így még konkrétan nem mondta ki.
-É..én is szeretlek.. - feleltem.
-Awwww - szólalt meg az egész csapat, majd észrevettem, hogy már a fiúk is itt vannak. Jimin természetesen Minji mellett állt, fogva a kezét.-Felelsz vagy mersz, Yoora? - kérdezte Minji.
-Merek. - válaszoltam.
-Ülj be Jungkook ölébe, és maradj ott a játék végéig. - vigyorgott, majd tettem, ahogy mondta. Éreztem minden egyes levegőjét Kooknak a nyakamnak csapódni.
-Minjiii! Felelsz vagy mersz? - kérzedtem sunyin.
-Felelek. - mondta félve.
-Te és Jimin együtt vagytok? - kérdeztem, mire a körben mindenki felkapta a fejét.
-Hát... - kezdte, de Jimin válaszolt helyette.
-Igen. - mondta végül Jimin.
-Tudtam! Láttam ahogy a konyhában fogjátok egymás kezét! - visítoztam örömömben, majd arra eszmélek fel, hogy ugrándozom is, ami Jungkooknak nem igen lehet jó... Húha.. Most szerintem nagy bajban vagyok. Gyorsan lekúsztam róla, majd ő felállt, felhúzott engem, és minden szó nélkül behúzott a szobámba. Becsukta az ajtót, majd eldöntött az ágyon, és elkezdte csókolgatni a nyakam.
-Ju... Jungkook, én még nem.. - kezdtem, majd a nyakam helyett inkább a számra nyomott egy rövid csókot, majd sietve berohant a fürdőbe becsapva az ajtót.Minji még nincs itt, Kook még nem jött ki, viszont én nagyon fáradt voltam, ezért bealudtam.
Arra kelek, hogy valaki ott szuszog mellettem. Elfordítom a fejem, mire konstatálom, hogy Kookie ölelget. Nem szeretném felkelteni, pláne, hogy tegnap igen kellemetlen helyzetbe hoztam, szóval inkább visszaalszom még egy kicsit.
-Jagiii - hallom Kookie suttogó hangját, mire elpirulok. Még sosem hívott így.
-Mhmmm?
-Jó reggelt Jagiya - mondta, majd nyomott egy puszit a homlokomra.
-Jó reggelt Oppa. - vigyorogtam.
-Oppa..? - kérdezte, mire kicsit elbizonytalanodtam.
-Úristen! Sajnálom.. elfelejtettem, hogy te nem szereted, ha így hívnak.. - hajtottam le a fejem. Hogy lehettem ilyen?
-Nem gond, Jagi. Te bármit mondhatsz. - mosolygott rám, majd maga felé fordított, hogy a szemébe nézzek.
-Biztos, nem gond..? - kérdeztem.
-A barátnőm vagy, neked szabad. - mondta, mire ismételten elpirultam. Hirtelen egy kattanást hallok, ami hasonlít a telefonok fényképezőjére. Oda fordulok féloldalasan, de nincs ott senki.
-Oppa ideje felkelni. - nyomtam egy puszit a szájára.
-Jagiiiiiii - nyöszörgött Kookie - maradjunk még egy kicsit.. - kérte, mire sóhajtottam egyet.
-Rendben.. de csak egy kicsit.Ahoz képest, hogy egy kicsit, már fél órája csak fekszünk. Próbáltam felkelni, de Kookie megelőzött, majd menyasszony pózban felemelt.
-Kookie, te mit.. - kezdtem volna, ha nem pont akkor jön be Minji.
-Úúú - kezdte, de Kookie kiment velem a nappaliba, és lerakott a kanapéra, majd elkezdtünk nézni egy horror filmet, mivel mindketten imádjuk azokat.
ESTÁS LEYENDO
25 nap (Jk ff)
FanficÚgy van. 25 nap. Ennyit kaptam vele. Vele, aki az életem legfontosabb részévé vált. Nem, nem nagyítok. Ez a helyzet. Hogy mi történt? Érdekel? Hát akkor jó szórakozást hozzá... azt hiszem.