Brief love stories

4.

(az ott fönn a húgom, Zorka)

Ehh. De, ciki, ez a sztori. Még magamat is felülmúltam, lúzerségben, és ez nagy szó. A mai nap volt talán életem egyik legűbercikibb (de jó szó) napja. Úgyhogy az elején kezdem.

Még hozzá tenném, hogy hozzánk valamiért húsvét hétfőn jön a "nyúl". Ez lényeges.

Húsvét hétfő reggelén (vagyis ma reggel) viszonylag izgatottan ébredtem. Mindenek előtt lekaptam a telómat az éjjeliszekrényemről, és megnéztem jött e üzi. Igen, egy jött ( + a sok instás értesítés), a barátomtól, Ákostól. Boldog húsvétot, Liv! Ennyi. Na, mindegy, végülis mit írhatott volna még? Semmit. 

 Tehát még nem akartam felkelni, ezért kiolvastam a twilight végét és csak azután szenvedtem ki magamat az ágyból. Amúgy tök letargiában voltam, hogy vége, nagyon szerettem, és rögtön hiányzott.  A "mégiscsak húsvét van" gondolatommal sokat álltam a szekrényem előtt azon gondolkodva, hogy mit is vegyek fel. Végül egy szürke sima tavaszi ruhát vettem föl, szandállal. De izgi vagyok! Cinizmus, na!

Tehát miután felöltöztem, átvonúltam a fürdőbe, hogy beszárítsam a fufrumat (most vágták, úgyhogy sokat szarakodtam vele) és lemossam az arcom. Miután e fontos tevékenységekkel is végeztem, nagy kegyesen leballagtam a lépcsőn és köszöntem a tiszta "húsvétlázban égő" húgomnak, aki éppen azon duzzogott, hogy senki nem fonja be a haját. Én talán kicsit undok módon, gyorsan odébbáltam, nehogy engem is megpróbáljon beszervezni a fonásra. És ezt az ő érdekében is tettem, merthogy életemben egyszer fontam eddig parkettát egy sulis előadáson az egyik osztálytársamnak és... Borzalmas lett.

Tehát miután sikeresen elkerültem Zorkát (a húgom), elértem a konyhába is, ahol Anya és Apa már javában csinálta a reggelit. Ez valamiért ilyen szokás " Ha húsvét, akkor giganagy reggeli!". Köszöntem, majd levágtam magamat a kanapéra és néztem ki a fejemből. Egy ideig így elmélkedtem, és valószínű még egy ideig így maradtam volna, ha Zorka nem jön meg azzal az ötletével, hogy "na, akkor nézzünk Nicky Rickyt!". A sorozat címe amúgy Nicky, Ricky, Dicky és Dawn, az egyik barátnőm most mondta, hogy a harmadik évada fent van az HBOGO-n, így a húgom teljesen rákattant. Megadóan bólintottam és bekapcsoltam a Tv -t. Zorka sikongatva levágta magát mellém (eléggé örült) és elkezdtük nézni. Csupán egy részt nézhettünk, mert Anyáék mondták, hogy "Na akkor nézzük meg mit hozott a nyúl!"

Én mondjuk először reggelizni akartam, de ez senkit ne érdekeljen...

Szóval kiléptünk a reggeli hidegbe, és kezdődhetett a keresgélés. Én találtam egy csomó csokit, és egy idő után Anya már szúros szemmel valami olyasmit motyogott nekem, hogy "Hagy csokit a húgodnak is". Értettem a célzást ezért egy ideig bénán kóboroltam a kertben.

Aztán megláttam valamit ami tuti az enyém. Egy RHCP pólót! Külön listát írtam arról, hogy milyen együtteses pólót szeretnék. Nehogy olyat vegyenek amit nem is szeretek...

Miután kikerestük magunkat reggeliztünk és kezdődhetett a locsolkodás. A tojglikat már tegnap megfesettük, így csak vártunk Apára. Jött a kölnijével, mondott verset, szuper volt. Igazából a tojásokból csak kevés volt, minden évben ugyan azok jönnek locsolni, így ki lehetett számítani, hogy hányat fessünk. Én festettem, egy "pluszt" is, mondván "mi van ha valamelyik eltörik?". Ez persze kamu volt. Csak azért mondtam, hogy leszálljanak rólam. Az igazság az, hogy vártam még valakit. Aki talán... De amúgy az egész egy agyrém, gimiben ki az aki húsvétkor elmegy verset mondani a barátnőjének? Senki. Ezért eléggé reménytelen volt a helyzetem, de mind1. Tudom igazából tökre ciki vagyok, de akkor is. Azért vágytam rá. Anyuék kérdezték is, hogy nálunk nincs e ilyen szokás, erre nem tudtam mit mondani, szóval inkább felmentem a szobámba.

Úgy egy óra körül megérkeztek a vendégek. Eddig én csináltam, de idén Zorka átvette a Húsvéti Ki Mit Tud szervezését. Nem nagy ügy, csak jön a család mindenki csinál valamit azt kész.

Miután lement az egész ünneplés, csoki, kaja, tojás, előadás stb, én felsiettem a szobámba és elterültem az ágyon. Hát, ez a nap is eltelt, bár a kelleténél kicsit lassabban. Mindegy. 

Felültem az ágyamban, magam mögé rendeztem a rengeteg párnámat, majd amikor kényelmesen elhelyezkedtem a combomra tettem a laptopom. Gyorsan beléptem a skype - ba, hogy felhívjam Ákost. Jó, nem szoktunk skype - olni, csak lent hagytam a telómat, és nem volt kedvem lemenni érte. Meg hát a videóhívás az személyesebb, nem? 

- Szia, Liv! - üdvözölt a kamerán keresztül a barátom.

- Hali! - mosolyodtam el erőltetetten. Nem akartam, hogy lássa rajtam, hogy egy kicsit megbántott, de belül tudtam, hogy úgy is észreveszi. és akkor észrevettem valami furát. - Ákos, te az ágyban vagy, - kérdeztem elképedve.

- Aha, lebetegedtem mára - mondta. Áááá, szóval ezért nem jött locsolni! Jó, amúgy se jött volna, ez csak kifogás magamnak... - De várjál. Készültem valamiveeeel! - és akkor. Akkor Ákos izá, hát meglocsolt engem. Így kamerán keresztül. De tényleg! Belefújta a kölnit a laptopja kamerájába. Tiszta hülye. és én is. De hát, a két hülye össze illik, nem?