Berlin lánya

1.

Ramirez nyomozó tisztában volt vele, hogy eddigi karrierje során egyetlen egy ügye sem volt olyan lehetetlen, mint az előtte ülő Lucrezia de Matret szóra bírni. A nyomozónak mindössze 8 órája állt rendelkezésre kikérdezni a lányt. Annak ellenére, hogy minden jel arra mutatott, hogy Lucrezia tettes társa volt a hírhedt Professzornak és bűnözőkkel teli bandájának, ha másért nem is, de már csak a néhai bandatag, Berlinhez fűződő rokoni kapcsolata miatt, a törvény szemében a fiatal lány ártatlan volt. Egyelőre, mindenesetre.
Ramirez azt is jól tudta, hogy az emberek nagyrészében hatalmas felháborodást keltett Lucrezia letartóztatása, a média pedig azóta is lázasan tudósított a rendőri túlkapás és alkalmatlanság legújabb áldozatáról. Találni se lehetett volna egy tökéletesebb mártírt, mint Lucrezia.
Fiatal, gyönyörű egyetemista lány, aki, mint kortársai nagy része lázad a rendszer ellen, változást akar, hangját az utcára viszi és tüntet, majd pár nappal később egy füstbomba meggyújtásáért a földre tiporva tartoztatják le. A vád pedig? Hogy egy olyan apa nemzette őt 20 évvel ezelőtt, aki nemrégiben úgy döntött túszul ejt 40 embert és elrabol 900 millió eurót, semmi több.
„ Ramirez nyomozó úrék úgy látszik elfelejtették elolvasni lefekvés előtt a Bibliájukat, hisz akkor ismernék a mondást miszerint, ne a fiút ítéld az apja bűnei miatt." Lucrezia csupán ennyit nyilatkozott a körülötte lévő riporterek hordájának, majd ugyanúgy magára öltötte kissé gunyoros somolygását, és felszegett fejjel hagyta, hogy elvezessék őt a rendőri sátorhoz.
Ramirez megérzései azonban egész élete során előbb vagy utóbb, de beigazolódtak, Lucrezia de Matre pedig bár akármennyire is ártatlannak tűnt, jól tudta, mégse az. A gond csupán az volt, hogy ezt bizonyítania is kellett és mivel egyelőre bármilyen fajta bizonyíték hiányában álltak, nem volt más választása mint 8 óra leforgása alatt bármilyen vallomást kicsikarni a lányból. Csuklójára pillantva Ramirez elkeseredetten konstatálta, hogy már az idő fele letelt, de még egyetlen egy értékelhető mondatot se tudott kihúzni a Lucreziából, amivel igazolni tudná elméletét a lány bűnösségéről. Sóhajtott egy nagyot, majd miután kifújta a levegőt, egyenes a vele szemben lévő fiatal lány szemeibe nézett. Lucrezia átható tekintettel viszonozta ezt a gesztust. Pár másodperc erejéig farkasszemet néztek, majd végül megszólalt Guyes.
- Akkor kezdjük az elejéről. Azt akarom, hogy mutatkozz be, és mesélj el mindent, a születésedtől fogva.
Lucrezia ha meg is lepődött Ramirez ezen parancsán, jól leplezte. Nagy, sötét szemei okosan csillogtak vissza a nyomozóra, cseresznyepiros ajkain pedig egy széles mosoly terült szét.
- Na de nyomozó. – szólalt meg bársonyos hangján. – Maga szerint tényleg ennyire érdekes életet éltem eddig? Hisz csak egy egyszerű diáklány vagyok, semmi több.
Ramirez felhorkant.
- Spanyolország, sőt Európa egyik legkeresettebb bűnözőjének vagy az egyetlen gyereke. Aligha találok erről bármi hétköznapit.
Lucrezia nevetve előrehajolt, hófehér fogai már-már vakítóan hatottak. Kisöpörte azt a néhány sötétbarna hajtincset, ami az arcába hullott, majd végül így szólt.
- Minden egy forró, nyári napon kezdődött...