𝐵𝑢𝑐𝑘𝑒𝑡 𝑙𝑖𝑠𝑡 /𝐶ℎ𝑎𝑟𝑙𝑒𝑠 𝐿𝑒𝑐𝑙𝑒𝑟𝑐/

𝙲𝚒𝚗𝚚 // 𝙺𝚒𝚑𝚒́𝚟𝚊́𝚜

Mick nem sokkal később behúzott vállakkal, sietős léptekkel közelít felénk. Mikor oda ér hozzánk aggodalommal, és kérdésekkel teli tekintettel mered rám. Felemeli a kezét, és gyengéden megsimogatja a homlokomon lévő sebet. Charles elköhögte magát, de mintha "barátok"-at motyogott volna közbe.

- Oké, mi a fasz? - kérdi röviden, de lényegre törően Mick, aki amúgy sose szokott káromkodni.

- Hát az úgy volt... - kezdem, de Charles közbe vág.

- Szerintem minél előbb lekellene lépnetek, mielőtt feltűnik valakinek, hogy eltüntettek - biccent oldalra ahol a tömeg van.

Egyetértően bólintok, de Mick rápillant, mintha csak most vette volna észre, hogy ő is itt van. Összehúzza a szemeit és úgy méregeti Charlesot.

- Tudom ki vagy - szólal meg.

- Én is tudom te ki vagy - válaszol Charles, és kihívóan felemeli a szemöldökét.

-  Nagyon örülök, hogy tudjátok ki a másik - szólok közbe, mert nem tetszik ahogy ez a kettő egymást méregeti - Nagyon köszönöm a segítséget - mosolygok Charlesra - Az adósod vagyok - felelem mire csak legyint.

-  Semmiség tényleg - kacsint egyet - De tényleg menjetek - int.

Intek neki egyet, Mick- kel pedig egy utolsó ferde pillantást váltanak, majd férfiasan kezet fognak, és Mick segítségével elindulok ki. Még érzem a hátamon Charles tekintét, de nem fordulok hátra. Elég lassan haladunk, mivel egyik kezemmel Mick (igen vastag) nyakát karolom át, és rá nehezedve bicegek ki.

- Giselle, komolyan mi történt - kérdezi mire felsóhajtok.

- Majd a kórház felé elmondok mindenr a kocsiba, de most koncentrálnom kell - felelem, és elég fájdalom lehetet a hangomban, mert Mick felsóhajt és megáll.

A következő pillanatba már, akár egy menyasszonyt, az ölébe kap. Egy halk sikkantás szakad fel belőlem, majd felnevetek, Mick-kel együtt.

- Hamarabb is eszedbe juthatott volna - karolom át a nyakát, mire megforgatja a szemeit.

- Ha panaszkodsz leraklak - fenyeget.

- Befogtam - bólintom és felkuncogok.

A parkolóba érve meglátja a rengeteg kocsit, ami mind Ferrari halkan füttyentek. A telefonom elővéve lefotózom és kirakom az Instagram sztoriba, egy #ferrarilife szöveggel. Egész sok követőm van ott (Anya-Apa sőt még Binotto révén is, de sokan a balett képek/videók miatt követtek, de vannak akik a tehetségkutató után), pontosan 708 ezer. Tiktokon még több van.

Mick kocsijához érve (amit ki nem találod egy Ferrari), óvatosan lerak és kinyitja nekem az ajtót. Beszállok, majd a vezető ülésre Mick és felém fordul.

- Figyelek - vonj fel a szemöldökét és beindítja a motort.

Mély levegőt veszek és elkezdem neki mesélni egészen onnan, hogy neki mentem Charles, a legvégéig, hogy behúzott egyet a palinak. Miközben meséltem, Mick némán elhallgatta, olykor erősebben szorítva a kormányt, de nem mondott semmit. Mire végeztem, meg is érkeztünk a magán klinikához. Mick leparkol, majd nagyot sóhajtva a kormányra dől, és motyog valamit.

- Mick - mondom, ahogy ki csatolom az övet és a vállára csúsztatom a kezem - Jól vagyok - itt oldalra sandít, mire kijavítom magam - Nem történt semmi olyan.

- De mi van ha nincs itt Leclerc? - őszintén bevallom nem gondoltam bele és nem is akarok.

- Nem tudom, de nem is számít - felelem határozottan - Ott volt, így felesleges a "mi van ha" dolgokon rágódni.