Gay Adventure (Taekook ff)

6.

Taehyung szemszöge

Amikor haza értünk céltudatosan indultam fel a szobámba hogy kifújjam magam, hisz már csak annyiban is hogy végig zavarban éreztem magam, de elfáradtam, úgy gondoltam kipihenem magam és ismét végig gondolom a történteket, habár ez nem teljesen úgy alakult ahogy vártam. Nem akartam én ott, egy idegen ember előtt össze érinteni a szám a legjobb barátoméval! Annyira kínos volt, remélem nem vette észre a nőci, hogy mennyire zavarban érzem magam!

Borzasztó rosszul érzem magam amiért elhallgattam a legjobb barátom elől az igazságot, nem voltam őszinte vele és szégyellem magam miatta, habár ő tökéletesen kezelte a kialakult szituációt...Legalábbis iszonyú jól esett amikor megölelt, bár furcsálltam hogy az ölébe ültetett, hisz sosem fordult még elő azelőtt, kivéve egyszer, amikor verekedett és felszakadt a szája, valahogy muszáj volt leápolnom, és legegyszerűbben úgy értem el, ha az ölébe ültem. Kicsit akkor sikerült is jobb kedvre derítenem, hisz mindig kinyújtom a nyelvem amikor koncentrálok, és ez tetszett neki olyan közelről.

Elképesztő zavarban éreztem magam, ám jól esett ahogy simogatta a derekam, így lehunytam a szemeim hogy ellazuljak a karjai között.

-Menni kéne...- Igazából a világon semmi dolgunk nincs, csak próbáltam kibújni az elkövetkezendő események alól, mivel kezdett igazán forróvá válni a hangulat, amit nem is értettem, hisz barátok vagyunk, és heterok, könyörgöm!

-Menj ha menni szeretnél. - A fülemhez hajolt, és mély, túlfűtött hangon suttogott bele, amitől végig futott a hideg a gerincemen, ezzel remegést váltva ki belőlem. Erre csak annyi lehet a magyarázat, hogy a mélyebb hangú lányokat szeretem...igaz??

Már kezdtem sejteni hogy mi lesz ennek a beszélgetésnek a vége, főleg amikor gyengéden a tarkómra simított, a másik kezével szüntelenül a derekam kényeztetve, aztán lassan, egyre közelebb hajolt hozzám. Nagyot nyeltem, még sosem csókolóztam, de mindig is kiakartam próbálni milyen érzés, ha már mindenki csinálja. Őrülten vigyorgó arcán csak közeledő ajkait pásztáztam, nem mertem felnézni a szemeibe, addig is jobban megnézhettem magamnak; felső ajka vékonyan simul az alsó, dúsabb párnájára, és őszintén, talán kívánom hogy megkóstolhassam.

Össze érintette az ajkainkat, a szívem ezerrel dobogott mellkasomban. Én néhány másodpercig csak lehunyt pilláit figyeltem, majd szusszantva átkaroltam a nyakánál, és közelebb csúsztam hozzá, így össze simult a testünk. Abban a pillanatban nem úgy gondoltam rá, mint a legjobb barátomra, hanem mint az emberre, akiben annyira megbízom, hogy neki adjam a legelső, igazi csókom. Mozgatni kezdte az ajkait, szenvedélyesen csókolt, s habár egy kicsit béna voltam, utánoztam minden mozdulatát, hol a felső, hol alsó ajka volt enyéim között, aztán pár perc múlva a kis résen átdugta a nyelvét, így képtelen voltam lejjebb engedni az állam, ám amikor puha, síkos nyelve az enyémhez ért, kipattantak a szemeim, hisz rájöttem mit is csinálunk épp, és lefagytam. Észre vette hogy részemről abba hagytam a dolgot, lassan elvált tőlem, egy vékony nyálcsíkot hagyva közöttünk, mely talán csak izgatóbbá varázsolta ezt az egészet.

-Mostmár nem vagy csók szűz. - Néz áthatóan a szemeimbe, majd derekamnál fogva finoman maga mellé ültet az ágyamra, majd magamra hagy, maga után becsukva az ajtót. Jobb is, legalább tudok gondolkodni...Vagyis nem biztos, ezerrel ver a szívem, gyorsabban veszem a levegőt, és tág szemekkel figyelem a csukott falapot magam előtt.

Hihetetlen, megtörtént az első csókom...elfeküdve húzom fel a térdeim és átölelem őket magzat pózban, miközben próbálom össze szedni a gondolataim. Imádtam, abban biztos vagyok. Ha egy lány lenne és nem a legjobb barátom, talán kérnék még a csókjából. Azt hiszem mondhatom, hogy finom volt. Olyan puha a szája és a nyelve is, mostmár teljesen meg tudom érteni, miért csókolóznak annyit az emberek. Nem értem azokat amiket hallottam, nincs olyan hogy levegő hiány, még a végtelenségig tudtam volna csinálni.

A szívem nem akar lelassulni, őrülten verdes a mellkasomban, de miért? Talán kialakult valami bennem, amiért neki adtam az első csókom. De az nem lehet, hisz a legjobb barátomról van szó, aki hetero, és fiú, pont ahogyan én!

Talán...Ha ismét megcsókolnám, és hagynék több időt, kiderülne hogy csak izgatott vagyok, nem? Felpattantam az ágyamról, és először megnéztem a szobájában de az üres volt, a fürdőből sem hallok semmit, akkor a nappaliban lesz, a konyha szinte tabu neki. A kanapén ült és a telefonját nyomkodta. Kissé piros volt az arca, amitől egészen aranyosan nézett ki.

-Jungkook...- Szólítom meg, mire azonnal felkapja rám a szemeit. -Megengeded, hogy megcsókoljalak, ezúttal én? - gyűrögettem a felsőm alját, mire értetlenül bólintott egyet és lezárta a telefonját. Alsó ajkam rágcsálva ültem az ölébe pont úgy ahogyan a szobában történt, aztán a vállaira fogtam, és egy másodperc bámulás után megcsókoltam. Vissza tette kezeit a derekamra, ám ezúttal nem simogatta az oldalam, hanem magához ölelt, így csak közelebb húzva magához. Próbáltam a lehető legszenvedélyesebb lenni, néha a másik oldalra döntöttem a fejem, és ízlelgettem a párnáit, később én is átdugtam a nyelvem az ő szájába, ám ezúttal amikor találkozott az övével, nem fagytam le, sokkal inkább a csókba nyögtem, hisz jól esett. Hátul a hajába túrtam, selymes tincseit cirógattam, aztán reflexből mozgult a csípőm, amit jól az öléhez nyomva ringatni kezdtem. Jungkook rá markolt és megállított, nekem pedig csak akkor esett le hogy mit is csináltam. Elvált tőlem, és tág szemekkel figyelt engem, bár tekintete ködös volt. A szám elé kaptam kezeim.

- Sa..sajnálom Jungkook, én....- gyorsan kipattantam az öléből, felkaptam a cipőim és kiszaladtam a házból. Folyni kezdtek a könnyeim miközben szaladtam, célirányosan a lezárt, régi játszótér felé, ahol már csak egy hinta volt ép, és használható. Mindig ide jövök amikor magányra vágyom. A nagy körhintába ülve zokogtam. Nem tudom mi ütött belém, de nem voltam magamnál, az biztos. Ahogy telt az idő, és kezdett egyre hidegebb lenni, a sírástól remegve feküdtem el a fonott hintában, és össze húztam magam. Ezt nagyon elrontottam, talán mostmár soha többé nem fog úgy tekinteni rám mint ahogy régen. Én kezdtem ezt az egészet a béna mesémmel, mert képtelen voltam megcsókolni valakit, nemhogy még lefeküdni vele! Jungkooknak túl nagy szíve van, úgy gondolta, ha már muszáj lesz csókolóznunk, legalább már legyek benne gyakorlott, hogy ne érezzem magam olyan rosszul. Maga elé helyezett, de én önző voltam, és össze zavarodott, szó szerint rá másztam szegényre! Talán most örökké utálni fog miatta...

Azt hiszem nekem többet jelent, hogy hozzá simulva a meleget árasztó testéhez megcsókoljam, mint egy sima kedves gesztus. Nem vagyok szerelmes az képtelenség, mégis olyan jól esett hozzá bújni, hogy ebben a pillanatban is a karjai között szeretnék lenni. De ez képtelenség...

Zokogva húztam magamra a kapucnim és öleltem át a térdeim. Ezt elcseszted, Taehyung.