Gay Adventure (Taekook ff)

18.

Taehyung szemszöge

Valami változott azóta mióta reggel elmentem itthonról, legalábbis Jungkookban biztosan. Mindenhová követ a szemeivel, folyamatosan, minden lépésem figyeli, de amikor az arcára nézek, semmit nem tudok leolvasni róla. Így ment ez egész nap, éjszaka megvártam amíg elalszik és ismét bebújtam mögé, mivel egyedül most nem tudtam volna aludni. Túlságosan is izgatott voltam, kicsit talán féltem is a második alkalmamtól, főleg úgy hogy kényszerből kell csinálnom egy olyan férfival, akit a medence takarítómnak sem fogadnék fel, ha lenne nekem olyanom. Ha minden jól megy, odáig már nem fogunk eljutni, hogy betegye nekem, de majd meglátjuk.

Reggel ismét később keltem mint Jungkook mivel később feküdtem le aludni, és borzasztóan izgulok. Ha ülök, egyhelyben remeg a lábam és nem bírom leállítani, már nem tudom mit tegyek. Még mindig a pizsomámban kerestem meg legjobb barátom, és folyó könnyeimmel álltam elé miközben épp leült volna a tévéhez. Kerdőn nézett le rám, és láttam az arckifejezésén hogy aggódni kezd, így én egy pillanatra lesütöttem könnyes szemeim, és hagytam hogy végig szántsák az arcomat. Aprót lépve álltam még közelebb hozzá.

-Mi a baj, Taehyung? - lágy hangon szólt hozzám ami iszonyú jól esett, talán mégsem utál annyira, vagy csak túl jó szíve van és nem szereti amikor sírok. Rettegek, hogy le kell feküdnöm azzal az emberrel, mert mi van, ha fordítva sülnek el a dolgok? Mi van, ha én leszek kikötözve, és ki tudja mik kerülnek még a fenekembe a farkán kívül...de én semmit nem akarok, pánik rohamom van ha csak a takaróba akad a lábam, és nem tudom szabad akaratomból irányítani a testrészem, nem szeretem ha lefognak, és ezt Jungkook is tökéletesen tudja. Így ez Seokjinnel, dupla fájdalom lenne. Vissza emeltem a tekintetem az övéibe, és megremegő hanggal szólaltam meg.

-Csak...egy ölelést szeretnék...kérlek Jungkook...csak...egyet...- nyúlok arcomhoz amiről erőszakosan törlöm le a könnyeim, de teljesen feleslegesen, ugyanis újak folynak rá helyettük. Jungkook nem hezitál, rögtön magához húz, és erősen a karjaiba zár. Igen, ez kellett nekem, az ölelésében találok megnyugvást, a védelmező karjai között, és egyszerűen...szeretem. Megbolondulok érte, és ennyi sok idő kellett ahhoz, hogy ezt észre vegyem. Sokáig állunk így, egymást ölelve, végül én vagyok az aki kibontakozik. Máris nyugodtabb vagyok, mert tudom, ezt a meleg érzést melyet teste közelsége okoz, sokat érezhetem még akkor, ha ma ügyesen kijátszom Seokjint. -Köszönöm. - motyogok eláztatott pólójára, majd a saját szobámba szaladok hogy átöltözzek, és elkészüljek. Nem akarok tovább várni, abba szó szerint bele őrülnék, szóval azonnal indulok is, a táskámba süllyesztve a vett játékszereket Seokjinnek.

Az úton is majd megvesztem, remegett a lábam a kocsiban is, egyszerűen nem vártam azt, ami most fog következni. Átkozom az égieket, amiért ilyen hamar elértem az úti célomhoz, és pont most nem tudtam egyetlen rohadt dugót vagy útépítést sem elkapni! Jungkook ölelése erőt adott nekem, és szem előtt kell tartanom, hogy mindezt nem magamért, hanem a legjobb barátomért csinálom, akit ez a féreg tönkre tett, aki miatt öngyilkos hajlamai voltak, aki miatt éjszakákat sírt át kicsiként a karjaimban Jungkook.

Most megbosszulom. A fagyi vissza nyal, pöcsfej.

Becsengettem hozzá, és bármennyire is undorodtam tőle, azonnal lekaptam amint ajtót nyitott, így a csókba morgott, és úgy csapta be magunk mögött az ajtót. 

-Jinie, hoztam neked meglepiket! - válok el tőle, és egy szende szűz, ártatlan kislány képében mosolygok fel rá, miközben a táskámból elő veszem a szatyrot, ami a játékokat rejti. Ledöntött az ágyra, és levetkőztetett, mindenhol csókokkal és harapásokkal lepve el a bőröm, amit én ugyan nem élveztem, semmi reakciót nem váltott ki belőlem, de mégis sóhajtoztam hogy bátorítsam a folytatásra.

-Taehyung....Azt akarom, hogy meglovagolj...- mászik fel hozzám mostmár ő is meztelenül, és próbálva szexin suttogni a fülembe parancsolt rám, mire nekem felcsillantak a szemeim. Ez az! Igen! Tökéletes! Életemben egyszer szerencsém lenne?

-Ahogy kívánod. - vigyorgok fel rá, majd fordítok a helyzetünkön, és farpofáim közé véve kemény farkát ringattam a csípőm, de nagyon vigyáztam, hogy ne csússzon be, miközben az első játékot kivettem a szatyorból, ami a bilincs volt, és ki is kötöttem a kezeit. Stabil láncai vannak, nem lehet egykönnyen eltépni, és pont ez kell nekem.

-Taehyung, erről nem volt szó ..- néz fel kezeire, de én gyorsan egy szájpecket csatolok a fejére.

-Oh Jinie, istenien áll a piros. - utalok az ajkai között pihenő piros gömböcskére. Következőleg egy vibrátort kapcsoltam max fokozatra, és hogy kedves legyek, rá köptem egyszer, aztán úgy ahogy volt, felüvöltött. Nem tetszett hogy fájdalmat okozok valakinek, de vissza tekintve, legjobb barátom mennyit szenvedett gyerekkorában, és mennyire megijedt amikor meglátta kitől kapott üzenetet, minden együttérzés elszállt belőlem. Elő vettem a bőrkorbácsot és a telefonomat is amin elindítottam a felvételt és felálltam az ágy mellé. - Szóval, Kim Seokjin. Ezeket akartad tenni velem, igaz? - csapok rá egyet, majd csak húzogatom a testén. - Emlékszel, Jungkook milyen édes volt, amikor kicsi volt? - csapok rá még egyet, minden alkalommal egy fokkal erősebbet. - Még mindig olyan aranyos, nagy szemei vannak...- sóhajtok fel, miközben megint rá csapok egyet. - Szenvedett. - csapás. Sírt. -csapás. - öngyilkos akart lenni. - csapás. - mind ez miattad. - Csapok ezúttal a farkára. - És most ismét megjelentél. - csapás. - és miattad, utál engem. - csapás. - de ez nem számít. Nem hagyom, hogy bántsd. - egy eddigieknél erősebb csapás, és még az utolsó pillanatokban levideózom ahogy szenved, aztán leállítom a felvételt. -Csak tudjam meg, hogy csak gondoltál Jungkookra! - kezdem felé hajolva a fenyegetését. - Ezt a videót, felrakom az internetre, és megosztom a kis barátaid körében, akik azt hiszik, hogy olyan tökös fickó vagy. Ajánlom, hogy húzd meg magad a kis egérlyukadban, vagy nagyon csúnyán elfenekellek. - húzom fel a szemökdököm, és fenyegetem azzal, amit ő tegnap tett velem, ugyanis még mindig vörös, kiütéses a fenekem, és rettentően fáj. A kezeit kibilincseltem miután felöltöztem, a bilincseket és a korbácsot elraktam, a vibrátort benne hagytam és a pecket is, innentől már ki tudja szabadítani magát.

Kiviharzottam a házból, és akkor törtem csak meg igazán. Sírva mentem haza a kocsival. Végre megbosszúltam, annyi év szenvedés után, vissza kapta, soha többé nem kell félnie a legjobb barátomnak, hogy újra megjelenik az életemben. Eldobtam a kulcsot amikor haza értem, aztán lerúgtam magamról a cipőim. A nappaliban Jungkook, Jackson és Mark is a kanapén ültek, és néma csendben vártak valamire. Mind rám kapták a fejüket, mire könnyes szemeim egyenesen legjobb barátoméra vezetem, és halkan mondom ki csupán két szót, habár a tervem részleteit senki sem tudta:

-Sikerült Kookie..