Cold War - Bucky Barnes II. ✔️

Első

-Azt ne mond hogy te itt szeretnél leszállni - szólaltunk meg én és Sam majdnem egyszerre.
-Nyugi, mindent kézben tartok
-Remélem is, vagy ha nem is az űrlények, hanem fák miatt halunk meg - fejezte be a mondatát Sam
Ekkor a gépünk átrepült egy pajzson, ezzel láthatóvá téve a magasan fejlett országot mögötte elterülve.
-Mi a picsa - szólaltak meg most én. Halottam már a Wakandai technológiáról, de nem gondoltam volna hogy ilyen élőbe.
-Hogy beszélsz? - szólalt meg Natasha, a kapitány helyett.
-Nagyon vicces - kelt fel a székéből, amint Natasha letette a gépet.
A gép előtt már T'Challa, és a húga várt minket, katonákkal és emberekkel együtt.
-Meg kell hajolnunk? - hallom meg Bruce hangját mögöttem, amint Rhodeyt kérdezi.
-Persze. Hisz király.
-T'Challa, Shuri- köszöntöm én is őket, miután Steve megtette ugyanezt.
A szemem sarkából meglátom, hogy Bruce meghajol előtte.
-Ez nálunk nem szokás - inti le a férfi Bruce-t. A kitörő nevetésemet sikerült visszafognom, és a Kapitány váltott végül témát.
-A Vízióért bármikor jöhetnek, szóval jobb lesz ha neki látunk. Csak ennyien vagyunk?
-Nem dehogy is - mosolyog T'Challa, majd mögénk int.
-Gondoltam egy labilis 100 éves fickó is jól jöhet.
-Buck! - lép oda hozzá Steve, hogy megölelje.
Én a meglepetségtől azt sem tudtam, hogy sírjak vagy ugorjak a nyakába. Vagy mindkettő.
-Szia Lana - lép hozzám végül oda, és szorosan megölel. Viszonoztam a szoros ölelését, és lassan kiszorítjuk egymásból a szuszt, de most ez nem zavart.
-Annyira nagyon hiányoztál. - suttogom, hogy csak ő halja és lehunyom a szemem, ezzel megakadályozva, hogy a feltörő könnyeim szabadjára jöjjenek. A 2 évem ugrott hirtelen az eszembe. Mennyire jó lett volna ha mellettem van. Mennyi mindenen mentem át. Mi lett volna ha ő is ott van mellettem. De sajnos ez volt a valóság. Ahol 2 évig egyedül voltam mint a kisujjam.
-Te is nekem. Nagyon. - kissé eltolt magától, majd lassan megcsókolt.
-Nem szeretném félbeszakítani a nagyon megható pillanatot - szólalt meg végül Shuri - De Víziót fel kellene vinni a laboromba.
Megpördültem, majd enyhén vörös fejjel adtam igazat a lánynak.
-Azt hiszem kissé elkéstünk. - Rhodey az égre nézett, ahol a pajzs az épp becsapódó bombákat fogta vissza.
-Imádom ezt a technológiát - szólalt meg Bucky mellettem.
-Wanda vigyétek Víziót, Pietro is maradjon melettetek. Ha kijött a kő azonnal pusztítsd el.
-Úgy lesz. - bólintott Wanda, majd Shuri Pietro Vízió és ő felmentek a laborba.
-Okoye toborozz össze a katonákat és szóljatok a Jabari törzsnek. Szerintem kedvükre lenne egy kis vérontás. És valaki adjon ennek az embernek egy pajzsot - mutatott rá Stevere, majd elviharzott mellettünk.
-Gyertek szerzünk nektek fegyvereket - szólt Nakia nekem és Buckynak.
A raktáruk is nagyjából egy laborhoz hasonlított. Persze tele ultra high-tech cuccokkal.
-Svetlana, szerencsére Shuri gondolt rád is. Neked sajnos nincs elég idő hogy kicserélük a kezed és a bokádat, mint Jamesnek, de helyette egy páncélzatot csináltunk.
Közelről feltűnt, hogy apró lemezek borítják, bár ez messziről abszolút nem látszik, és abszolút rugalmasak tűnt az egész. A páncél fekete, a sisakkal együtt, ami az egész arcomat takarta, és narancssárga sávok futnak végig rajta szabálytalanul.
-A sávok arra jók hogy fel tudd fogni az ütéseket. A páncél kinyeri belőle az energiát, majd leadja ezeken keresztül. A lemezek által a tested védve is van. A kezdenek és a lábadnak kihagytunk helyet hogy tudd őket használni - előhúz két tőrt is - Vibrániumból vannak - a lány feldobta mindkettőt, mire azok egy halk zizegő hangot adtak ki - Akár a golyót is ki tudod vele védeni. Gondoltuk jobb lenne a késeid helyett.
A kezembe adta. Fura volt először, úgy éreztem mintha a levegőt akarnám elvágni, de kézreállt. A pajzsal együtt szinte tökéletes volt, amit pedig könnyebb volt felvenni, mint hittem. Csak egy nyaklánc kellett hozzá.
-A terv az, hogy távoltartsuk őket addig ameddig Vízióból kint lesz a kő. A lényeg hogy magunk előtt tartsuk őket, hogy ne támadjanak senkit se hátba, beleértve minket- vázolta fel mindannyiunknak a tervet Steve Wakanda kapui előtt állva.
Az űrlények ömlöttek a gépekből. A legtöbb csak át próbált mászni a védőfalon, kevesebb mint több sikerrel. A legtöbb meghalt közben. A sorok között pedig észrevettem ugyan azt a nőt is, aki még az utcán ránktámadott. És most hozott magával valakit.
-

Steve?-szóltam a férfinak, a két személyre mutatva
-Lemegyek hozzájuk.
Pár percig beszélgettek, láthatóan eredménytelenül. Itt már senki sem fog leállni. Ahhoz már túl késő.
-Figyeljetek, meg kerülik a kaput. - mutatott Sam oldalra, ahol rengeteg űrlény siet hátra, hogy ott próbáljanak meg bejutni - Hátulról Wandáék védtelenek
-Muszály kinyitnunk a falat - szólt Steve a királynak.
T'challa csak bólintott.
-Ha szólok - szólt bele a férfi a fülesébe - nyissátok ki a 17. szakaszt.
-Ez öngyilkosság - szólt vissza Shuri - Ha kinyitom nem élitek túl
-Csak csináld. Amikor szólok. Nem lesz semmi baj.
Reakciót nem halottam, hirtelen csak néma csönd zuhant rá mindenkire. Mintha tudtuk volna, hogy mi lesz a vége ennek. Pedig nem. Nem tudtuk, hogy most látjuk egymást utoljára, vagy nem.
T'challa kivárt, nem is igazán értettem miért.
-Most - ezzel pedig kinyílt egy kis szakasz előttünk, amin űrlények ezre próbált egyszerre beszabadulni.
Mindenki a helyén maradt. Csak T'challa éles kiáltás törte meg ezt a csendet.
-Wakanda légy áldott! - ugyan ezt kiabálták vissza a harcosai is, majd vele és Stevvel az élen mindenki nekiindult.