Cold War - Bucky Barnes II. ✔️

Ötödik

5 évvel később

Tony a mai napot egy teljesen átlagosnak fogta fel. Végre, egyszer az életben boldog volt. A jövendőbeli feleségével és lányával.
A férfi felhagyott a vasember páncélok gyártásával. Persze van neki tartalékba, de már jó ideje hozzá sem nyúlt egyikhez sem.
-Na ideje aludni Morgan - takarta be a lányát
-Nem olvasol nekem mégegy mesét?
-Mégegyet? Biztos hogy nem. - lenyomata a lányt az ágyra - Alvás
-Apa?
-Igen?
-3000-szeresen szeretlek.
-Wow. Az tudod hogy nagyon sok? - Morgan csak bólintott - Akkor én is szeretlek 3000 - szeresen
Tony felállt az ágyától és le kapcsolta a villanyt.
-Na mostmár tényleg alvás legyen vagy eladom az összes játékaidat.
Tony nem tudta visszatartani a mosolyt az arcáról miután becsukta Morgannak az ajtaját. Ezt 10 éve el se tudta volna képzelni magáról. Itt áll majd valamikor egy apaként.
-Tony kinyitod ? - hallotta meg Peppernek a hangját.
Tony le szaladt a lépcsőn, de annak nyitott ajtót akitől sose számított volna hogy valaha a háza előtt fog állni.
-Rogers?
-És én. - bukkant fel a háta mögött egy fekete hajú férfi - Még szerintem nem ismerjük egymást személyesen Mr. Stark, Scott Lang - nyújtja felé a kezét de Tony nem is törődik vele.
-

Mit keresel itt Rogers? Azt hittem megállapodtunk, hogy ennyi év után mindannyian lemondunk a hősködésről.
-Figyelj ez más. Van egy lehetőség, hogy vissza csináljunk mindent ami 5 évvel ez előtt történt. Hogy le győzzük Thanost.
-Steve. Nem. Nekem családom van. Lett egy életem. Olyan amilyet mindig is akartam. Amilyenre én vágytam. Nem fogom itthagyni Morgant, úgy ahogy az apám is tette velem.
-Tony. Csak arra kérlek, hogy gondolt át. Scott elmagyaráztayhogy a Kvantum energiát felhasználva akár vissza is tudnánk jutni az időbe. Hogy meg állítsuk Thanost. Csak meg kell szereznünk a köveket és visszahozni azokat ide, majd csettint valaki, mindenki visszajön és aztán csak vissza kell menni, és ugyan oda visszarakni a köveket. Egyszerű.
-Egyszerű, igen. Csak senki nem találta fel az időutazást tudtommal.
-Ebbe kellene a segítséged.
-Most arra kérsz, hogy találjam fel nektek az időutazást?
-Igen. Tony az ég szerelmére már egy új elemet is kreáltál akkor ez is simán menne.
-Oké Rogers én ehhez fáradt vagyok. Beinvitálnálak de Morgan már alszik. Jobb lesz ha visszamentek.
-Tony kérlek.
A férfi nem várt tovább, rájukcsukta a bejárati ajtót, de a tudata alatt motoszkált az, hogy végre mindent jóvátehetne egyszer az életében.

1 hónappal később

-Szóval a lélekkő a Vormiron van.
-Az erőkövet legegyszerűbben a Moragról tudnánk visszaszerezni. 2014-ből - szólalt meg Nebula - Mielőtt Peter Quill ellopná.
-Tesseract pedig 2012-ben NewYorkban van.
-Az elmekövet persze nem Vízióból szednénk ki. 2012-ben benne van Loki jogarjában
-A valóságkő 2013ban van Asgardon.
-Az időkőért pedig 2012be kellene visszamenni
-Tony még mindig nem válaszolt? - kérdezte Natasha
-Nem. 1 hónapja már hogy el mentem a házához, akkor világosan megmondta hogy nem akar látni. Zargatni pedig nem szeretném.
Steve épphogy befejezte a mondandóját, az előbb említett ember sétált be az ajtón.
-Tony? - kérdezték döbbenten.
-Bruce tudományos csoda történt. Azt hiszem most találtam fel az időutazást.

1 héttel később

A gépet időbe telt felszerelni az épületben de végül sikerült. Hogy Tonyt mégis mi vitte rá, hogy a saját egója ellenére segítsen Stevenek? Maga se tudja. Talán a lelkiismerete. Persze ha van neki egyáltalán olyanja.
-Szóval. Mindenki tud mindent?
-Ne felejtsétek nem azért megyünk hogy meg változtassuk a múltat hanem hogy a jövő tudjunk változtatni. Hogy az idővonal ne boruljon fel a köveket ugyan oda és abba az időbe kell visszavinni ahol voltak. Egy kis eltérés is beláthatatlan következményekkel járhat.
-Köszi a bíztatást - szólalt meg Natasha
-Az út itt csak egy percig fog érződni, nektek persze hosszabb lesz.
-Nos akkor. Találkozunk egy perc múlva.

* * *

Svetlana szokásosan a szobájába húzódott és élvezte saját maga társaságát. Ha nem edzett, akkor Thanos küldte valahova leginkább embereket és különböző fajokat ölni, vagy aszisztálni a megölésükhöz. A lány lassanként tért a tudatához, és nagyon sok akaraterő kellet neki hogy a tudatát, ami eddig visszajött, magánál is tartsa.
-

Svetlana. - az egyik szolgáló jött be a szobájába - Thanos hivat.
Tudta hogy miért hivatja. Felkapta a kardját, amit a Titán csináltatott neki, és már ment is.
-Áh Helene. Fontos küldetésed van most. A bosszúállók megpróbálják visszaszerezni a múltból a végtelen köveket. Neked kellene ezt megállítani. Most kérdezhetnéd persze, hogy mégis hogyan, ha a múltba mentek vissza. Egyszerűen leányom. Neked csak azt kellene megakadályozni hogy vissza jöjjenek.

Föld - Az időutazás perceiben

A lány érezte hogy a torkában dobog a szíve. Nem tudta hogy miért. Izgult volna? Olyat nem igazán szokott.
-Bruce? - hallott még egy női hangot - Péntek behatolást észlelt. Nagy valószínűséggel a gépet akarják.
-Ne aggódj én tudok magamra vigyázni. Csak szólj majd a továbbiakról.
Svetlana lépteket halott maga mögött. Vagy 50 katona rohan épen felé. Használatát volna az erejét. Egyszerüen csak elveszi az életerejüket. Egyszerű lett volna, sokkal kevesebb erőfeszítéssel jár mint aminek elképzelik mások. És ő még erősödik tőle. De nem tette ezt. Sőt, nem is tett semmit. Hagyta, hogy elfogják. Hagyta, hogy leteperjék a földre. Hogy megbilincseljék. Hogy egy állatként bánjanak vele. Nem tudta megmondani hogy miért. Nem tudta, de egyszerre értelme is volt a cselekdetének. Kettéhasítva érezte magát. Az egyik fele még mindig Thanos engedelmes szolgája, a másik pedig a normális lány, aki mindig is volt. Ezt a döntést is most az a része hozta meg.