Cold War - Bucky Barnes II. ✔️

Negyedik

-Steve? - szólította meg Natasha a Kapitányt. Bele volt merülve abba, hogy meg találja Thanost. Főleg a Tonyval való veszekedése után.
-Hm? Bocsi nem tudom merre vagyok mostanság. Megismételnéd?
-Azt akartam kérdezni, hogy vannak-e új fejlemények, de erre inkább ne is válaszolj. Pihenned kell.
-Jól vagyok Nat. Tényleg. Most fontosabb dolgom is van.
-Steven Grant Rogers. Az nem fog előrébb vinni senkit ha te kialvatlanul találod meg Lanát vagy Thanost, esetleg mindkettőt. Szóval most felálsz - Natasha felrángatta a férfit a székéből - És elmész le feküdni.
-Szörnyű vagy ugye tudsz róla? - kérdezte vicceskedve Steve, de végül beadta a derekát. - Hé Nat - szólt a lánynak mielőtt elment volna. - Köszönöm. Mindent.

***

A reggel most furcsán telt. Nem volt olyan komor. Bár Steve ezt inkább annak tudta be, hogy nem volt kialvatlan végre.
-Thor visszajött. - bombázta le Natasha az információval, rögtön az után hogy visszajött a futásából. Le akart már erről szokni, de nem tudott.
-Micsoda?
-Elég elszánt és dühös ahhoz hogy megtalálja Thanost.
A lány tényleg nem hazudott. Az istenség pár pillanat múlva be is lépett a konyhába.
-Thor?
-Igen tudom. Nem én vagyok a legjobb ember ide, de szerintem a szélvésszel sem nem mentek sokra, szóval...
-Thor. Thanost nem meg ölni szeretnénk és te se ölheted meg. Ezt ígérd meg.
Az istenség nem szólt semmit, csak bólintott.
-Kellenek a kövek. Ez legyen mindenki szeme előtt.
-Nem akartam itt semmit megzavarni - érkezett meg Pietro a konyhába, félbeszakítva ezzel a társalgást. - De ezt azt hiszem látnotok kellene.
A nappaliba mentek, ahol felállítottak egy figyelő rendszert ami 24 órában figyeli azt, hogy mi lép be a föld légkörében. Elég kezdetleges de nekik megteszi.
Pietro egy vörös pontra mutatott nem messze tőlük.
-Ez az előbb elég nagy csapódással érkezett az űrből. Én lecsekkolnám.
-Köszi kölyök - mosolyog rá Steve a fehér hajúra
Nem messze volt tőlük a becsapódás de így is mire odaértek, rendőrök tucatjai tolongtak már ott.
-Rogers kapitány - engedte át az egyik rendőr a szőkét és vele a többieket.
Steve körülnézett. Egy kisebb űrhajó tört felismerhetetlenné, mellette pedig egy mentő állt.
-Zémó? - a kapitány csodálkozva látta hogy kit ápolnak épp az autóban. Nem tudta, hogy minek köszönhetően, de a becsapódás is szépen megúszta.
-Kapitány. Micsoda meglepetés - mondta gúnyosan
-Zémó mit keresel itt? Jól vagy?
-Úgy nézek ki?
-Mi történt? - kérdezte Steve
-Nos drága lila barátunk kiszabadított a börtönböl aztán magával vitt. Mivel csak én tudtam a Fekete Halált bekapcsolni ezért manipulálta a tudatomat hogy meg is tegyem. Miután végeztem ők eltűntek engem meg visszakültek ide.
-Hogy érted hogy csak te tudtad. Ha téged tudott manipulálni őt miért nem? - kérdezte Nat
-Nagyon sok mindent nem tudtok a HYDRA-ról drága Natasha. De te ezt elsőképzből tapasztalta hogy mennyi mindent titkolnak el.
-Zémó. Amúgy is egy börtönben fogsz mehrohadni szóval egyszer az életedben csinálj valami jót is. Hova mehettek? Mi volt a célja? Mit nem tudunk? - kérdezte ismét a Kapitány
-Nem tudom hova mehettek. Célja pedig hogy egy tökéletes gyilkológépe legyen. Lanán nem hat a lélekkő. Ezt Thanos is észrevehette. Ezért elrabolta és napokig kínozta hogy meg tudja miért. Majd engem elhozott és végre megtudta. Lanán kísérleteztek a lélekkővel ezért immunis rá.
-A lélekkővel? Milyen kísérletek?
-A kőből kivont folyadékot kapta hetekig kis dózisokban vénásan egyre növelve az adagot. Hogy a teste szokja. A képessége ettől az lett, hogy el tudja venni az emberek életerejét. Ezt pedig felhasználni a sajátja erősítésére. Nameg az elméje is megerősödött. Egyik kísérletnél meghalt több felsővezető, ezért a további kísérleteket felfüggesztették. Egy egységet akartak csinálni, ami kudarcba fulladt.
-Eddig miért nem használta ezt az erejét?
-Azt tőle kérdezd. Bár amennyi embert megölt vele. Én se lehet hogy szívesen használnám. Tudod. Traumák.
-A tűzesetek akkor ezért voltak - szólalt meg most Natasha - hogy Lana be tudjon menni és megölni minden épp menekülő embert is feltűnés nélkül.
-Nagyon ügyes Ms. Romanoff.
-És hidjük is el hogy semmit nem tudsz a tervükről? - kérdezte a kapitány.
-Nézze Kapitány. Hidjen amit akar engem aztán hidegen hagy így is úgy is a börtönben halok meg. Elmondtam amit tudtam, sajnos kedves bájcsevejbe nem keveredtem velük, nem volt rá lehetőségem.
A kapitány le ugrik a mentőautóból és arrébb sétál. Nem tudta elhinni hogy az egyetlen rendes forrásunk, ami nem is bizonyult forrásnak, nem tud semmit. Eltelt már jó pár hét és még semmire sem jutottak. Ez volt az egyetlen nyom amit találtak, de mindhiába. Úgy érezte, hogy nem is fognak semmire sem jutni.
-Zémó muszáj mondanod valamit. Akármit. - ment vissza a mentőhöz
-Sajnálom. Tényleg. Nem tudok.-válaszolt letörten.
A kapitány sóhajtott.
-Vigyék vissza a börtönbe.

***
N

em érzett semmit. Csak a sötétséget maga körül. Nyugtató volt. De tudta hogy ezt nem csinálhatja. Valahol a tudata mélyén tisztában volt vele hogy ezt nem csinálhatja. Thanos mellette ült, ő a jobbján ált. Előttük tömegek ezrei térdre kényszerítve. Thanos katonái által. Ő általa. Tudta hogy nem szabadna ebben kezeskednie. Tudta. De a sötétség túl erős volt. Nem tudott kűzdeni ellene. Vagy nem is akart?
-Mostmár az enyém lehet a világ.