BSD Oneshots

Törött szívem ragasztója

Sziasztok ez a történet Yukikaname465 kérésére íródott meg. Remélem elnyerte tetszésed! 🥰

- Miért hívtál ide agyalágyult?- vonta kérdőre ingerülten a kötszerpazarlót egykori társa. „Ez alatt a négy év alatt megnőtt a haja. Azok a vörös fürtök még mindig veszélyesek. Szemében még nagyobb gyűlölet fedezhető fel irányomba." gondolta a kötéses.- Föld hívja Osamut!- emelte fel hangját.

- Csak meg akartam tudni hogy van a Drága~ Kutyám!- mondta vidám hangon. Chuuya egy pillanatra lefagyott, majd mikor kapcsolt elkapta egykori társa grabancát. Dazai csak
őrülten vigyorgott.- Mi az? Tán meg akarsz ölni?- idegesítette a kisebbet.

- Egyszer úgyis végzek veled!- morogta el a szavakat. Elengedte az anyagot amit eddig oly' szorosan tartott, majd odébb is lökte.

- Az a nap lesz életem legszebbje!- jelentette ki gyermekien a kötszeres. „Bár, ha veled halhatnék meg teljesülne az álmom!" folytatta magában a mondatot. Az idősebb csak egy megvető pillantással ajándékozta meg.

- Nekem nincs időm erre, te szar darab!- fordult motorja irányába, aztán felpattant rá. A jármű bordós árnyalatú volt, így Dazai rájött, hogy az sem a régi, hisz egykor tűzpiros volt. A csendet a járgány hangja törte meg.

- Ég veled Chuuya!- suttogta maga elé a szavakat. A maffiózónak esélye sem volt hallani amit mondott. Ha tudta volna mit tervez a másik máshogy állt volna hozzá a dolgokhoz. Dazai a legközelebbi hídhoz ment. A víz nyugodtan habzott, pár kacsa lubickolt a tetején, néhány hal úszott a felszínre kisebb morzsák reményében. Az időjárás kellemes volt. Minden olyan idilli, de Dazai mégis melankolikusan gondolkozott. Fel akarta adni az életért folytatott mindennapos harcot, nem akart többé küzdeni.- Tudom, hogy gyűlölsz.- mászott ki a korláton kívülre, a vékony párkány csak a lába felének volt elég.

Elhatározását megvalósította, alávetette magát a mélységnek. Pár métert zuhant, majd a langyos vízbe érkezett. A túlélési ösztönei kapcsoltak így értelmetlenül kapálózott. Nem tudott úszni, mindig is fölöslegesnek tartotta ezt a tudást elsajátítani. Ennek fő oka, hogy így véletlenül sem kezd el úszni öngyilkossági kísérlet közben. Vágyott rá, hogy szerelme utána ugorjon, és mint régen kimentse, láthassa ahogy kétségbeesetten kérleli, hogy térjen magához, de ez nem történt meg. Helyette csak a vizet érezte. A folyadék szép lassan megtöltötte tüdejét, maró fájdalmat érzett. Kapálózása alábbhagyott helyét átvette a mozdulatlanság. Elméje játszadózott vele a halál kapujában. Minden emlékét látta, de a vetítés egyszer csak leállt. Hangokat kezdett el hallani. Felköhögte a tüdejében lévő vizet majd nagyokat szívott a friss levegőből. Látása szép lassan kitisztult. Egy hófehér hajú fiút pillantott meg először. A kép ami szemei elé tárult megegyezett egy régi emlékkel, melyben a vöröske mentette meg. Abban a fiúban Chuuyát vélte felfedezni.

- A folyó tetején lebegtél. Jól vagy?- nézett rá a fiú. Dazai unta ezeket a kérdéseket, így tudatosult benne, hogy megmentője csak egy átlagos ember a sok közül, aki csak a napi jó cselekedetét teljesítette.

- Túléltem! Francba!- szólalt meg nagy nehezen, majd talpra állt.- Te voltál aki félbeszakította vízbefulladádom!?- vonta mérgesen kérdőre. Meg akart halni, de mint mindig megint kapott egy "lehetőséget" az élettől.

- Csak segíteni akartam!- felelte durcisan az idegen még mindig a földön térdelve.- Heh!? Vízbe fulladás?- akadt ki amikor felfogta amit az előbb hallott.

- Nem érted amit mondtam~?- kuncogott egy halkat a szuicid hajlamú.- Öngyilkosságot próbáltam végrehajtani!- közölte vele a tényt. A fiú ijedten meredt rá és elismételte azt a rémes szót "Öngyilkosságot?"- Pontosan!- helyeselt a férfi.- DE neked belekellett avatkoznod!- folytatta már hisztérikusan.- Viszont tiszta öngyilkosságot kell elkövetnem, mellyel nem okozok gondot másoknak.- magyarázta ismét normális hangon.- Ennek ellenére gondot okoztam neked, hadd kárpótoljalak!- ekkor egy hatalmasat korgott a fiú gyomra.- Éhes vagy?- helyeselve bólintott.- Mily egybeesés én is éhes vagyok!- jelentette ki.- Viszont a folyó elsódorta a tárcám...