/M Akadémia: A jó és a rossz peremén

2. fejezet

Az iskolában ugyanolyan volt a nyüzsgés, mint az első napon. Tegnap az osztályfőnöki óra után a többi tanár is órarend szerint bemutatkozott. Ma még maradt pár hátra, akikkel nem találkozhattunk tegnap.

A jelenlegi idő 7:57. 3 perc múlva kezdődik a tanítás, aminek első órája a tegnap kapott órarend szerint magyaróra lesz.  A terem ajtaja még nyitva van, habár a folyosó már majdnem teljesen kihalt. Az ablak melletti helyemen ülve végignéztem a termen:  a legnagyobb történés a székem mögött kapott helyet, ami nem más volt, mint Molnár, Doppio és Zecske, akik szkanderversenyre hívták ki az ott ülő bukott diákot. Eddig annyit hallottam, hogy Zecske nehezen veszített, és ahogy a kezdés után Molnár karja egyenesen belecsapódott a pad tetejébe. Eközben Greg és Lenin csendesen ültek a helyükön a telefonjaikat nyomkodva, Zsilvi hátul valamit hajtogatott papírból, a többiek pedig még nem érkeztek meg. Ahogy tegnap megismertem Kudoyát, nem olyannak tűnt, aki bárhonnan is késne. Sőt, ő tipikusan az a srác, aki mindenhova öt perccel előbb érkezik. Kicsit egyedül érzem magam nélküle.

Amint Doppio is nekikezdett a Jack ellen vívott harcnak, Dio és Szotyi a tegnapihoz hasonlóan bevágtatott a terembe. Előbbi ismét egy egyszerű, szürke pólót viselt, sötétkék csőfarmerrel és sportcipővel. Szotyin egy fekete belebújós  pulóver volt, piros baseballsapkájára húzott kapucnival, fekete, szakadt farmerrel és egyszerű convers cipővel. Lepacsiztak Leninnel, majd jókedvűen helyet foglaltak mellette. Már csak Al Toby, és az újdonsült haverom hiányzott. Komolyan, hol van Kudoya?

Az idő 7:59. 1 perc múlva kezdődik az óra, de a két jómadár még mindig nem érkezett meg. Felvonta a figyelmemet, ahogy Dio most is oldalasan ülve, hogy Szotyira tudjon nézni, kezeivel megpaskolta a köztem és a barátja közti helyet.

- Jobb is, ha az a stréber otthon marad - nevetett - Csak útban lenne.

Fejemet ismét az ablak felé fordítottam. Nem értem az ilyen embereket, miért jó nekik az, ha másokkal köcsögök? Legszívesebben leütném őket, ha nem lennének olyan karjaim, mint egy gerenda - kettévágva, legyalulva, megcsiszolva, megfaragva, fogpiszkálónak szánva. Amúgy sem mernék kiállni ilyen harcos kutyák ellen.

- Nem értem, mire számítottatok - nevetett hangosan Jack mögöttem.

- Majdnem nyertem! - kiabált neki a terem másik végéből Doppio.

- Kétszer akkora a bicepszem, mint a fejed, még csak közel sem voltál a győzelemhez!

- Bababoi Doppio - jegyezte meg Dio, amitől a középső régió halkan kuncogott.

Ekkor, végre valahára, Kudoya is megjelent. Pulcsiját felváltotta egy piros ing, rajta egy szürke dzsekiszerűséggel. Hangosan megszólalt a csengő, miközben a fiú még az útján volt a padja felé. Az órakezdést jelző hang pont elnyomta a középső csapat szemforgatással kísért megjegyzéseit. Az arcukról olvasva leginkább azt tudnám mondani, hogy előre ittak a medve bőrére.

- Még pont időben - vetette le magát a mellettem lévő helyre Kudoya.

- Merre voltál? - érdeklődtem.

- Csak éppen összetalálkoztam egy régebbi osztálytársammal, és annyira elbeszélgettük az időt, hogy észre sem vettem - válaszolt egy kicsit zavarban - Máskor erre jobban oda fogok figyelni.

- Máskor jöhetnél hamarabb - fordítottam a fejem durcásan az ablak felé, szinte már megszokásból.

- Épp az előbb mondtam, hogy figyelmesebb leszek! - vigyorgott a fejére tett kézzel - Én tanulok a hibáimból.

- Remélem is - dünnyögtem kicsit sértődötten.

A terem ahhoz képest lehalkult, már csak az eddig is hangos trió susorgott. Már két perce ment az óra, amikor a néma csendben álló folyosóról belépett a tanár. Egy középkorú férfi volt, oldalra fésült haja választékánál erősen kopaszodott, öltönyt viselt csokornyakkendővel, lábán surranócipővel.