/M Akadémia: A jó és a rossz peremén

3. fejezet

Az utolsó előtti szünet gyorsan repült. Már majdnem vége volt, mire újdonsült barátommal befejeztük a takarítást a fizika tanárunk után. A terem nem volt túl zajos, főleg inkább a folyosóról szűrődött be a kivehetetlen susogás. Dio, Szotyi és Lenin már megint nem voltak bent, valamiért Greg sem volt a helyén. Doppio a kicsit ellenszenves viselkedése ellenére segített Molnárnak összeszedni a széthullott papírrepülőket. Al Toby nyugodtan telefonozott a helyén, míg mellette, a helyem mögött most Doppio helyett Zecske kért visszavágót Jacktől a napi szkander párbajuk folytatásaként.

- Ó, megközelítesz engem? - morgott a bukott diák - Ahelyett, hogy elfutnál, közelebb jössz hozzám?

- Közelebb kell mennem ahhoz, hogy legyőzzelek szkanderban! - sétált felé lassan a focista.

- Ez esetben jöjj olyan közel, amennyire szeretnél  - dőlt hátra Jack, Zecske pedig kihasználva azt, hogy üres a helyem, hátra fordította a székemet, és felvették a kezdő pozíciót. Háromig számoltak, majd egymásnak feszültek. Szemeik csak úgy lángoltak, miközben minden erejükkel azon voltak, hogy leterítsék ellenfelüket. Összes koncentrációjukat  ebbe a mérkőzésbe fektették, mintha az életük múlt volna rajta, kizárták a külvilágot, ám az közbeszólt. Délkelet felől beazonosítatlan repülő járművek közelítették meg őket, elképesztő sebességgel. Az egyik egyenesen Zecske arcának csapódott, ám az meg sem rezzent, míg a másik egy öngyilkos küldetést hajtott végre Jack végtelenül mély fülébe. A bukott diák felkiáltott meglepetésében, majd nem sokkal ezután a keze a padba csapódott. Zecske legyőzte a kizökkentett Jacket. Örömében hatalmasat kurjantott.

- Elismerem a győzelmedet - morgott becsületesen Jack. Egyéb hozzászólás nélkül megragadta a táskáját, a padjára öntötte a benne lévő cuccait, majd pár másodpercen belül Molnár előtt termett, és hezitálás nélkül ráhúzta a fejére. Erősen rántott a cipzáron oldalt, bezárva a fiút a táskájába.

Ahogy Kudoyával még mindig a terem elejében állva értetlenül néztük a jelenetet, elterelte a figyelmünket, ahogy egy közepesen magas férfi sétált be az ajtón... Hátrafelé. Mármint, előre fele sétált, de hátrafelé haladt. Kék inget viselt, rajta fehér öltönyzakóval, nadrággal, és lakkcipővel. A fején fehér kalap volt, a szemébe húzva, az egyik kezével ott tartotta, míg alóla fekete, göndör tincsei kandikáltak ki. A terem közepén fordult egyet maga körül, majd lábujjhegyre pattant, csípőjét előre nyomva. Visszaért a talpára. Csak ekkor vette észre a teremben uralkodó helyzetet.

- Just beat it! - énekelte - Just beat it!

- Mi?! - csattant fel Szilvi a hátsó padsorban, pont a Molnárt táskával fojtogató Jack mellett ülve.

- Oké, i'm calling the polhee-heeice - sikította előkapva a telefonját.

- Nem kell azt - lépett hátrébb Jack, hagyva Molnárt kiszabadítani magát.

- Én speedrunolom a halált - lihegett a fiú, levéve a fejéről a táskát.

- What történt? - kérdezte a tanárnak gondolt férfi.

- Áh, nekem túl fekete - nézett rá Al Toby, majd a mellette ülő lány felé fordult - Zsilvi?

- Jack és Zecske szkanderoztak - mutatott a padom felé - Molnár meg Doppio azon versenyeztek, ki tudja eldobni a fejük között a papírrepülőt. Doppioé nekiment Zecskének, a Molnáré meg beleállt Jack fülébe, ezért veszített, és most ideges.

- Háborús bűnök? Inkább úgy mondanám hogy kreatív hadviselés - jegyezte meg Molnár.

- Ezt nem így kellene megoldanhee-hee - vette le a kalapját a férfi - De most take a seat, az óra begins!