/M Akadémia: A jó és a rossz peremén

4. fejezet

CONFESSION
Kudoya a falnak nyomta a lányt. Gyengéden végigsimított az arcán, teljesen odahajolva hozzá. Szájuk majdnem összeért.
- Szeretlek – suttogta az ajkaira. Zsilvi csak egy mély sóhajt hallatott.
A fiú csókba vonta őt. Lágyan, gyengéden, közben egyik kezét lassan a lány derekára csúsztatva. A levegő egyre forróbbnak érződött, ahogy elragadta őket a hév.
Kudoya megszakította a szenvedélyes csókot. Egy halk sóhaj után megpuszilta Zsilvi arcát, a füle tövét, majd a nyakán folytatta. Néha lágyan megharapta, amit a lány halk nyögésekkel díjazott, közben a fiú lenti keze teljesen átkarolta a derekát. Szorosan magához húzta. Lassan felegyenesedett, másik kezével megfogta Szilvi állát, óvatosan megemelte az arcát, majd ismét lágyan megcsókolta. Adott egy puszit a homlokára, aztán a tarkójára fogva szoros ölelésbe vonta.
- Nem tudtam, hogyan mondjam el – suttogta a fülébe – Mindig is bennem volt egy érzés... Egy érzés, hogy mi összetartozunk.
Zsilvi nem válaszolt. Csak halkan pihegett, közben sokat mondóan kezét a fiú pólója alá csúsztatta. Átkarolta a hátát, egészen a lapockájáig simított, majd behajlítva ujjait végigkarmolta ott a bőrt. Kudoya mély hangon felsóhajtott.
- Mondd ki - nyúlt hátra, megragadva a lány csuklóit, mindkettőt a testével együtt a falnak szorította - Mondd ki, mit érzel irántam! Nem tudok a válaszod nélkül élni!
- Csókolj meg... - suttogta Zsilvi a párja fülébe, óvatosan megharapva azt. Kudoya belsejében még jobban fellángolt a vágy. Egyenesen a lány combjaihoz nyúlt, és az ölébe kapta őt. Heves csókcsata közben emelte át őt az ágyra, letette, de nem feküdt rá, helyette kezeivel egyből Zsilvi pólója alá nyúlt, érezve az ő karcsú alakját, bőrének sziluettjét, felkavarva édes illatát. Már nem bírta visszafogni magát, a tűz annyira lángolt benne. Fürge ujjai egy pillanat alatt a lány nadrágjának anyaga alá csusszant...

- Jó reggelt - zökkentett ki Kudoya. Annyira belemerültem az írásba, hogy észre sem vettem, hogy leült mellém. Ijedtemben hirtelen becsaptam a novellás füzetemet, akármennyire is gyanús volt a mozdulatsor, amilyen gyorsan csak tudtam a táskám mélyére süllyesztettem az összetűzött papírhalmot.

- J-Jó reggelt - próbáltam az arcomra terelni a figyelmét a kezeim helyett - Az első óránk infó, majd át kellene menni a terembe. Nem tudod, ki az infótanár?

- Nem igazán, még nem hallottam róla - rázta a fejét Kudoya.

- Hagyjál már békén! - csattant fel Zsilvi hangosan a hátsó sorban, megszakítva a kezdetleges beszélgetésünket Kudoyával, majd a táskáját a vállára kapva végignézett a termen, majd elindult az irányunkba.

- Ezt bóknak szántam - szólt utána Al Toby, de egy csúnya pillantás után el is engedte az egészet.

- Mi történt? - pillantottam a lányra aggódva.

- Azt mondta, hogy deszka vagyok - ült le az előttem lévő üres helyre, köztem és Zecske között.

- Ezt hogy lehet bóknak szánni? - ráncoltam a homlokomat értetlenül.

- Szerintem egyáltalán nem vagy deszka - jegyezte meg Kudoya - Rendkívül csinosnak talállak.

- Szerintem is nagyon jól nézel ki - tettem hozzá.

- Hmm, playlist - nézett rám Zsilvi perverz tekintettel.

- Playlist - viszonoztam. Tegnap este rám írt a frissen vásárolt ruha kapcsán, és elkezdtünk beszélgetni. Így jött végül létre a playlist belsős poénunk, amit kettőnk között fogunk tartani.

- Mi az a playlist? - értetlenkedett Kudoya.

- Nem fontos - tudtam le, majd gyorsan témát is váltottam - Akkor az infóterembe csak a tanárral együtt mehetünk be, vagy akkor ez hogy is van?