I'm afraid of you (Taekook ff)

Prológus

-Na és? Hogy állsz? -kérdezte Yoongi a kávéját iszogatva.
-Mivel, hogy állok? -néztem rá felhúzott szemöldökkel.
-Hát a pasikkal.
-Jaj Yoongi. Ne kezdjük megint. Nem szeretnék kapcsolatot.
-19 éves vagy! Most már jó lenne szerintem.
-Ezt csak azért mondod, mert 15 éves korod óta együtt vagy Jiminnel. -tettem a mosogatóba a kávés poharam.
-Ez nem igaz! -mondta, majd lehúzta az utolsó korty kávéját és elmosta a poharat az enyémmel együtt.
-De igaz. Amúgy meg nincs időm párkapcsolatra. Minden erőmmel azon vagyok, hogy össze gyűjtsek annyi pénzt, hogy saját lakásom legyen, hogy ne veled és Jiminnel keljen laknom. Ezt úgy értem, hogy ne kelljen itt zavarkolodnom.
-Nem zavarsz Tae. -jött be a konyhába Jimin is.
-Attól még nem akarok örökre a nyakatokon maradni. Nektek is kell magán élet és én csak bezavarok.
-Ha arra gondolsz amire gondolom, hogy gondolsz, akkor nyugi tudunk szexelni. -mondta Yoongi.
-Nem pont a szexre gondoltam, de oké.
-Mond Tae, hogy dolgozol a hétvégén? -kérdezte Jimin miközben egy szendvicset csinált magának.
-Nem dolgozok. Ma van a héten az utolsó napom. Legközelebb hétfőn kell mennem. Jin és Namjoon meg Hoseok felvettek valami új csajt és ő lesz bent helyettem a hétvégén. Be kell tanítani mi hogyan van. 18 éves, most fejezte be az iskolát. Valami Lisa.
-Ja értem. Akkor szerintem hétvégére elmehetnénk sátorozni. -mondta Chim, majd beleharapott a szendvicsébe.
-Két napig zacskós levest fogunk enni és bokorba fogunk hugyozni. Ez tetszik. -bologatott vigyorogva Yoongi.
-Nekem mindegy. -rántottam vállát, majd felmentem a szobámba.

Ha tudtam volna, hogy mi lesz a vége a sátorozásnak...

...

-Valaki segítsen már! -kiabáltam a barátaimnak miközben magamat próbáltam kikobozni a sátorból.

Igen már itt vagyunk az erdőben és ezek a köcsögök rám bízták a sátor felállítását, amíg ők szednek tűzi fát. Én még soha az életben nem állítottam még fel sátrat, így nem csoda, hogy belegabalyodtam.

-Jézusom Tae! Mit csinálsz? -dobta le a fákat Jimin, majd segített kimászni a sátor fogságából.
-Próbáltam felállítani a sátrat, de nem ment. -sóhajtottam.
-Gyere segítek. -mondta, majd együtt sikerült felállítani.
Közben vissza ért Yoongi is.
-Halljátok találtam egy házat az erdő mélyén. Közelebb mentem hozzá, de úgy láttam nem lakik ott senki. Pedig elég szépen karban van tartva.
-Akkor mégis lakik ott valaki. Vagy legalábbis néha kijár oda. -mondta Chim.
-Hol vannak a fák? -kérdeztem.
-Basszus azokat ott hagytam a háznál. -csapta fejbe magát Yoongi.
-De fogyatékos vagy. - mondtam, majd megindultam arra amerről ő jött.
-Most hova mész? -kérdezték tök egyszerre.
-A fákért.
-Azt se tudod hol az a ház.
-Majd megkeresem. Addig csináljátok meg a zacskós leveseket. -válaszoltam, majd tovább mentem.

...

Már nagyon későre járt és még mindig nem találtam meg a kis faházat. A telefonom meg ott hagytam a sátorban szóval magamra vagyok utalva. Aztán egyszer csak megláttam egy kis fényt át szűrődni a fák között és megindultam arra. Egy kis ház volt ott. Ahogy közelebb mentem orra buktam egy rakás fába. Megvan Yoongi elhagyott tüzifája. Felálltam és leporoltam magam, de ekkor megláttam egy alakot bemenni a házba. Van egy rossz tulajdonságom, amit úgy hívnak, hogy kíváncsiság. Szóval megindultam a ház felé, hogy megtudjam ki is ment be oda.

Rossz ötlet volt...