I'm afraid of you (Taekook ff)

6.RÉSZ

Amíg Jungkook fürdött, engem elnyomott az álom, hiszen éjszaka dolgoztam és utánna pedig nem hagyott aludni az említett személy. Szóval úgy meztelenül ahogy voltam, aludtam el a játszó szoba vörös ágyán.

...

Lassan nyitogatni kezdtem a szemem és egy teljesen más helyen találtam magam. Be voltam takarva. A lepedő fehér színű volt. Elég tágas volt a szoba. Volt egy hosszú szekrénysor, egy erkély. Nagy ablakok, amin besütött a hold fénye. Ezek szerint végig aludtam a napot. Nem meglepő. A munkám miatt már megszoktam. Volt egy ajtó a szobába, ami szerintem a fürdőbe vezet. De hogy kerültem ide? Jungkook hozott volna át?
A takaró alá néztem és még mindig meztelen voltam, szóval gondolom csak áthozott és betakart.
Lassan felültem, de meg is bántam, mert a fenekembe nyilalt a fájdalom. A hasamra fordultam és úgy másztam le az ágyról, csak ne kelljen a seggemre ülnöm.
A fürdőbe mentem és a zuhany alá álltam. Szagolgattam a tüsfürdőket, hogy melyiknek tetszik jobban az illata, majd mikor megtaláltam a megfelelőt, be is kentem vele magam mindenhol. Aztán lemostam és kiléptem a zuhanykabinból. Egy világos kék törölközőt vettem magamhoz és szépen megtörölköztem, majd fejbe csapott a felismerés, hogy nem hoztam be magamnak ruhát. A következő fejbe csapás pedig az volt, hogy a táskát amiben a ruháim vannak, a nappali kanapéjára hajítottam...
-Bassza meg! -káromkodtam el magam.
Egy törölközőt tekertem a derekam köré, majd szép csendben leosontam a nappaliba. A táskám ott volt ahol hagytam, ezért gyorsan megfogtam és rohantam volna fel a szobámba, de ahogy megfordultam neki ütköztem valakinek.
-Nem járkálhatsz meztelenül a házban. -mondta vigyorogva Jungkook.
-Nem vagyok meztelen!
-Ja látom. Csak egy törölköző takar alul, ami bármikor leeshet rólad.
-Lent hagytam a táskám, amiben vannak a ruháim.
-Te tényleg ilyen taplónak nézel?
-Mi? Ez most, hogy jön ide?
-Tele van a szekrény ruhákkal. Valamelyik csak jó rád. -mondta karbatett kezekkel.
Erre nem tudtam mit mondani és csak tátogtam ott össze vissza.
-Na miaz?
-Ebbe nem gondoltam bele. -mondtam lesütött tekintettel.
-Látod. Ezért mondtam neked az erődben lévő házban, hogy gyerek vagy még és felelőtlen. -pöckölte meg az orrom.
-Még mindig 19 vagyok! -tettem karba a kezem.
-Én meg még mindig 23. -mondta vigyorogva és ekkor leesett rólam a törölköző.
-Basszus! -kaptam fel a padlóról hirtelen, Kookból pedig kitört a nevetés.
-Nekem mindig igazam van. Mondtam, hogy lefog esni. -ment el mellettem, majd a fenekemre csapott, én pedig felszisszentem.
-Ne csapkodj! Fáj a seggem miattad! -fordultam felé és közben vissza tekertem magamra a törölközőt.
Ő csak mosolygott... esküszöm jól áll neki ez a nyuszi mosoly. Gyerekessé teszi azt a domináns énjét. Aranyos...
-Menj fel a szobádba. Én is mindjárt megyek. -mondta, majd kilépett a házból, én pedig tettem amit kért.

Vajon lehet jövő ennek a kapcsolatnak vagy hamar megun és mehetek a többiek közé akikkel ezt eljátszotta?

Amíg Jungkookot vártam, addig körbe néztem a szekrényt a szobámba és tényleg tele volt ruhákkal, így neki álltam őket próbálgatni. Egyébként halványom sincs mennyi az idő, szóval remélem még nem kell mennem dolgozni.

A nagy ruha próbálgatás közben észre se vettem, hogy Kook mikor jött be, csak azt, hogy...
-Jól áll. Kiemeli a feneked. -simúlt a hátamhoz és suttogta bele a fülembe, miközben egyik kezével bele markolt a fenekembe.
Válaszolni nem nagyon tudtam csak elpirultam. Ő maga felé fordított, majd a kezembe adott egy kis dobozt.
-Nyisd ki. -simított az arcomra.
-Mi van benne? -kérdeztem.
-Nem mondom meg, de örülni fogsz neki. -válaszolta, én pedig kibontottam a kis csomagot, majd egy nagy mosollyal néztem fel Kookra.
-Köszönöm. -öleltem meg.
-Mondtam, hogy veszek neked másik telefont. Már van benne kártya és a doboz hátuljára rá van írva a telefonszámod meg a pin kód.
-De nem kellett volna venned, ha nem dobod ki. -engedtem el.
-Nem dobtam volna ki, ha nem akarsz rendőrt hívni.
-Nem akartam volna rendőrt hívni, ha nem rabolsz el.
-Csak hagyd abba. -mondta, majd ajkaimra tapadt, amit viszonoztam.
-Hány óra van amugy? -kérdeztem, mikor elváltunk egymástól.
-Fél tíz.
-Akkor készülnöm kell! -kaptam a fejemhez, majd gyorsan a fürdőbe mentem.
-De ez az utolsó napod. -jött utánna Kook.
-Milyen utolsó napom? Egész héten dolgozok.
-Úgy értem, hogy ma szépen bemész a főnöködhöz és felmondasz.
-Mi? Nem! Jungkook, ha kidobsz akkor utcára fogok kerülni, mert Jiminékhez nem mehetek vissza és munkám se lesz.
-De amíg itt vagy nálam, addig nem kell dolgoznod. És egyik alávetettemet sem dobtam ki pénz nélkül. Mikor meguntam őket, akkor egy nagyobb összeget adtam a kezükbe és elvittem őket a házhoz, amit vettem nekik. Egyiket se dobtam utcára.
-Ez biztató. -mondtam, miközben a hajam fésültem.

Igazából fáj. Nem értem miért, de fáj, hogy ilyen könnyen beszél arról, hogy egyszer majd megfog unni és akkor véget ért a "kapcsolatunk". Tényleg ez várna rám?

...

-Elviszlek és hatra érted megyek. -fogta meg a kocsikulcsot Jungkook, én pedig csak bólintottam.

-Mi a baj? -kérdezte már a kocsiban ülve.
-Volt aki vissza akart jönni hozzád, miután elengedted?
-Volt. De nem engedtem vissza. Csak egyszer lehet valaki nálam.
-Hülye kérdés, de csak szinglikkel voltál?
-Nem. Volt egy valaki, akinek volt pasija mellettem és még kiskorú is volt.
-Mivan? De ha ezt tudtad akkor...
-Nem tudtam! Nem tudtam, hogy kiskorú és, hogy van pasija! Hazudott! -mondta idegesen.
-Nem szerette a párját vagy mivan? -néztem értetlenül.
-De szerette csak hajtotta a kíváncsisága. De ne beszéljünk róla többet. -mondta már kicsit nyugodtabban.
-Oké. És volt aki szerelmes lett beléd?
-Elég sokan, de mondtam nekik, miután bevallották, hogy ne reménykedjenek.
-Te sosem voltál szerelmes?
-Én nem tudok szerelmes lenni senkibe. -válszolta, miközben leparkolt a munkahelyem előtt -Hatra jövök. És mondj fel! -mondta, majd egy apró csókot adott ajkaimra.
-Rendben. -válaszoltam, majd kiszálltam az autóból.

Olyan reménytelenül érzem magam...
Mondjak fel a munkahelyemen egy olyan férfi miatt, aki 100%, hogy nem fog belém szerelmes lenni, ezáltal az esélye is elszállt annak, hogy maga mellett tartson?