-Go...gondolkodhatok? -kérdeztem félve.
-Meddig?
-Pár nap?
-Három.
-Egy hét? -kérdeztem számat beharapva.
-Mondom három nap. Nincs vita. -vette el a hideg borogatást a bokámról.
Nagynehezen felálltam és tettem pár lépést. Már nem annyira vészes szóval vissza tu... ÚRISTEN NEM TUDOM MERRE KELL VISSZA MENNI!
-Mi a baj? -nézett rám kérdőn....basszus nem tudom a nevét.
Ennyire látszik az arcomon, hogy baj van?
-Nem tudom merre kéne vissza mennem a barátaimhoz. Itt satorozunk az erdőben.
-Telefon?
-Ott hagytam a sátorban. -simítottam a kezem a tarkómra.
-Hány éves is vagy?
-19.
-Látszik. Sok eszed van.
-Köszi ezzel nagyon sokat segítettél. -forgattam meg a szemem -Tulajdonképpen én még a nevedet sem tudom amúgy.
-Jeon Jungkook. És 23 éves vagyok.
-Nem vagy sokkal idősebb nálam. -tettem karba a kezem.
-Az lehet, de sokkal több eszem van, mint neked. Ki megy el telefon nélkül az erdőbe? El szerettél volna veszni?
Erre csak idegesen kifujtam a levegőt a tüdömből, majd sarkon fordultam és elhagytam a házat.
-Várj már. -jött utánnam Jungkook és a csuklómra fogott.
-Mit szeretnél még a fejemhez vágni?
-Segítek.
-Minek? Neked nem mindegy?
-Nem. Az enyém leszel meghatározatlan ideig. Nem akarlak elveszíteni, még meg sem kaptalak.
-Ezt melyik romantikus filmből szedted?
-Jeon Jungkook agyából. -mondta vigyorogva.
-Ah... jó segíts. -adtam be a derekam.
Legalább ketten tévedünk el......
Már egy ideje sétálgatunk a sötét erdőben mikor meghallgatom Jimin kétségbeesett hangját.
-Taehyung! Tae! TaeTae! Merre vagy? Hallasz? -kiabált.
-Jimiiiiin! Itt vagyok! -kiabáltam vissza neki.
-Tae? Jaj istenem annyira aggódtam. Legközelebb ne menj el telefon nélkül. Vagy tudod mit? Inkább ne menj sehova egyedül. -állt neki szorongatni -Annyira aggódtam. -sírta el magát.
-Nyugi ChimChim. Már itt vagyok. -öleltem magamhoz.
-Felhívom Yoongit, hogy megvagy. -engedett el és letörölte a könnyeit, majd a telefonjáért nyúlt.
-Megvan, megtaláltam. -mondta boldogan a telefonba.
Közben én hátra fordultam Jungkookhoz, hogy megköszönjem neki, hogy mégsem hagyott egyedül kóvájogni az erdőben, de már nem volt sehol...Hová tűnt?
*Idő ugrás*
Letelt a három nap és sehol sem láttam Jungkookot. Nem mintha zavarna csak fura. Az alatt a három nap alatt minden este dolgoztam. Most van a negyedik nap és nem mentem el a kisházhoz az erdőbe. Egyrészt félek, mert lehet feljelent, másrészt örülök, hogy nem kell aláírnom azt a papírt.
-Nézd azt az istent ott. -jött mellém olvadozva Jin miközben egy poharat törölgetett.
-Most Namjoonról beszélsz? -húztam fel az egyik szemöldököm.
-Miért te látsz itt más istent? -kérdezte felháborodva.
-Jaj bocsánat tényleg. -tettem a számra a kezemet, miközben elszínészkedtem mennyire sajnálom, hogy vaksi vagyok.
-Jaj Taehyung. -lökte meg a vállam, majd elment kiszolgálni a következő vendéget.
Egy bulizóhelyen dolgozok és elég sok tini jár ide, akiket amúgy nem is szolgálhatnánk ki, de belőlük van pénze a főnöknek szóval nincs kivétel.
-Mit adsz ingyen? -könyökölt rá a púltra Hoseok.
-Csapvizet. Megfelel? -kérdeztem.
-Haha. -forgatta meg a szemét -Amugy egy hapsi keres téged.
-Milyen hapsi? -néztem rá értetlenül, de közben picit görcsbe állt a gyomrom.
Remélem nem Jungkook az, bár honnan tudná hol dolgozok? Biztos nem ő az.
-Nem mondta a nevét. Csak annyit, hogy mondjam meg neked, hogy letelet a három nap.
Ennél a mondatnál megfagyott bennem a vér is. Hogy a faszba talált meg?
-Mond neki, hogy nem vagyok itt! -vágtam rá, majd hátra akartam menni a mosdóba, mert elkapott a hányinger, de ekkor hozzám szólt egy ismerős hang.
-Pedig én úgy látom, hogy itt vagy.
-Jungkook?
YOU ARE READING
I'm afraid of you (Taekook ff)
FanfictionKim Taehyung egy 19 éves fiatal férfi, akinek eddig még soha nem volt kapcsolata. Barátai, Yoongi és Jimin pedig mindig piszkálják emiatt. Eltervezik, hogy a hétvégére elmennek sátorozni és az erdőben egy kis házra bukkantak. Attól a naptól kezdve p...