I'm afraid of you (Taekook ff)

2.RÉSZ

-Go...gondolkodhatok? -kérdeztem félve.
-Meddig?
-Pár nap?
-Három.
-Egy hét? -kérdeztem számat beharapva.
-Mondom három nap. Nincs vita. -vette el a hideg borogatást a bokámról.
Nagynehezen felálltam és tettem pár lépést. Már nem annyira vészes szóval vissza tu... ÚRISTEN NEM TUDOM MERRE KELL VISSZA MENNI!
-Mi a baj? -nézett rám kérdőn....basszus nem tudom a nevét.
Ennyire látszik az arcomon, hogy baj van?
-Nem tudom merre kéne vissza mennem a barátaimhoz. Itt satorozunk az erdőben.
-Telefon?
-Ott hagytam a sátorban. -simítottam a kezem a tarkómra.
-Hány éves is vagy?
-19.
-Látszik. Sok eszed van.
-Köszi ezzel nagyon sokat segítettél. -forgattam meg a szemem -Tulajdonképpen én még a nevedet sem tudom amúgy.
-Jeon Jungkook. És 23 éves vagyok.
-Nem vagy sokkal idősebb nálam. -tettem karba a kezem.
-Az lehet, de sokkal több eszem van, mint neked. Ki megy el telefon nélkül az erdőbe? El szerettél volna veszni?
Erre csak idegesen kifujtam a levegőt a tüdömből, majd sarkon fordultam és elhagytam a házat.
-Várj már. -jött utánnam Jungkook és a csuklómra fogott.
-Mit szeretnél még a fejemhez vágni?
-Segítek.
-Minek? Neked nem mindegy?
-Nem. Az enyém leszel meghatározatlan ideig. Nem akarlak elveszíteni, még meg sem kaptalak.
-Ezt melyik romantikus filmből szedted?
-Jeon Jungkook agyából. -mondta vigyorogva.
-Ah... jó segíts. -adtam be a derekam.
Legalább ketten tévedünk el...

...

Már egy ideje sétálgatunk a sötét erdőben mikor meghallgatom Jimin kétségbeesett hangját.
-Taehyung! Tae! TaeTae! Merre vagy? Hallasz? -kiabált.
-Jimiiiiin! Itt vagyok! -kiabáltam vissza neki.
-Tae? Jaj istenem annyira aggódtam. Legközelebb ne menj el telefon nélkül. Vagy tudod mit? Inkább ne menj sehova egyedül. -állt neki szorongatni -Annyira aggódtam. -sírta el magát.
-Nyugi ChimChim. Már itt vagyok. -öleltem magamhoz.
-Felhívom Yoongit, hogy megvagy. -engedett el és letörölte a könnyeit, majd a telefonjáért nyúlt.
-Megvan, megtaláltam. -mondta boldogan a telefonba.
Közben én hátra fordultam Jungkookhoz, hogy megköszönjem neki, hogy mégsem hagyott egyedül kóvájogni az erdőben, de már nem volt sehol...

Hová tűnt?

*Idő ugrás*

Letelt a három nap és sehol sem láttam Jungkookot. Nem mintha zavarna csak fura. Az alatt a három nap alatt minden este dolgoztam. Most van a negyedik nap és nem mentem el a kisházhoz az erdőbe. Egyrészt félek, mert lehet feljelent, másrészt örülök, hogy nem kell aláírnom azt a papírt.

-Nézd azt az istent ott. -jött mellém olvadozva Jin miközben egy poharat törölgetett.
-Most Namjoonról beszélsz? -húztam fel az egyik szemöldököm.
-Miért te látsz itt más istent? -kérdezte felháborodva.
-Jaj bocsánat tényleg. -tettem a számra a kezemet, miközben elszínészkedtem mennyire sajnálom, hogy vaksi vagyok.
-Jaj Taehyung. -lökte meg a vállam, majd elment kiszolgálni a következő vendéget.
Egy bulizóhelyen dolgozok és elég sok tini jár ide, akiket amúgy nem is szolgálhatnánk ki, de belőlük van pénze a főnöknek szóval nincs kivétel.
-Mit adsz ingyen? -könyökölt rá a púltra Hoseok.
-Csapvizet. Megfelel? -kérdeztem.
-Haha. -forgatta meg a szemét -Amugy egy hapsi keres téged.
-Milyen hapsi? -néztem rá értetlenül, de közben picit görcsbe állt a gyomrom.
Remélem nem Jungkook az, bár honnan tudná hol dolgozok? Biztos nem ő az.
-Nem mondta a nevét. Csak annyit, hogy mondjam meg neked, hogy letelet a három nap.
Ennél a mondatnál megfagyott bennem a vér is. Hogy a faszba talált meg?
-Mond neki, hogy nem vagyok itt! -vágtam rá, majd hátra akartam menni a mosdóba, mert elkapott a hányinger, de ekkor hozzám szólt egy ismerős hang.
-Pedig én úgy látom, hogy itt vagy.
-Jungkook?