szent johanna gimi // több szemszögből

egyedül: december 31., csütörtök - Cortez szemszöge

Az egész nap olyan jól indult. Attól függetlenül, hogy az osztályban nem volt túl jó a hangulat a szünet előtt, a karácsonyom egész jól telt. Mondjuk a szüleimnek nagyjából annyi szerepük volt az ünnepemben, hogy a lakásukat biztosították. A két hét alatt összesen 2 órát töltöttem velük, Szenteste, mikor vacsoráztunk. Utána persze jöttek a telefonok, meg az "ide kell mennem" és "ezt az e-mailt kell megírnom" kifogások, de nem is baj. Végre tudtam találkozni a haverjaimmal, igyekeztem minél több időt eltölteni velük, majd harmincadika reggel felültem a repülőre, és hazajöttem.

Álom életnek tűnhet, hogy ennyit utazok, meg ilyen sok haverom van a világ különböző pontjairól, de amúgy nem az. A nagyszüleimen és Ricsin kívül senki nem érdekel túlzottan. Na jó, talán mégis...

Attól függetlenül, hogy jó volt viszontlátni a haverjaim, a szünetnek volt egy sötét foltja. Renivel nem beszéltem. Egy mondatot sem. A rövid beszélgetésünk óta, ami a folyosón zajlott az ajándékozás végén, nem hallottam felőle. Őszintén örültem, hogy a szünetet nem otthon töltöttem, mert az osztályunkban nem túl rózsás a hangulat. Virág teljesen bekattant, leszarozta a zenénket, pedig szerintem pontosan tudja mennyit dolgozunk vele. Ettől az egész osztályban rossz lett a hangulat, Ricsi, Zsolti és Dave mérgesek és csalódottak voltak, ami mindenkire kihatott. Engem Virág viselkedése is felidegesített, de leginkább az, hogy Reni totálisan egyedül van. Az állítólagos legjobb barátnője gondolatait teljesen leköti az idióta, emós barátja, akinek sikerült Virágot teljesen kifordítani önmagából. Ezáltal a Virág által látott világ csak, és kizárólag Doriánból áll, meg abból, hogy mindenki agyát felcsessze.  A szociopata Neményiről már ne is beszéljünk, tekintve, hogy annyira lefoglalja saját maga és az önzősége, hogy észre sem veszi Reni mennyire magányos, szomorú és elveszett. És ez a tény engem jobban kiborít, mint amennyire kellene. Most lehet mondani, hogy elcsesztem az egészet, azzal, hogy összejöttem Vikivel teljesen kizártam Renit a világomból, de gondolom ez a legkisebb baja jelenleg. Muszáj kivernem ezt a lányt a fejemből, egyáltalán nem helyes, és ezt valahol mélyen tudom is, de nem megy. Amióta megláttam, megfogott valamivel. Idegesített, inkább így mondanám. Tetszik, hogy ő más. Tetszik, hogy nem beszél sokat, hogy csendes, hogy nem adja meg magát könnyen, hogy nem érdekli mások véleménye, és hogy magasról tesz arra, mi a "menő". De neki valószínűleg más tetszik. Valaki más, aki nem olyan, mint én, aki imádja a könyveket, a béna zenéket, de legfőképp saját magát. Kíváncsi vagyok Reni erre rájön e valaha.

Az ágyamban fetrengek, próbálok megbarátkozni a ténnyel, hogy ideje felkelnem. Az időeltolódás miatt ehhez még hozzá kell szoknom. Felveszem a mobilom, csekkolom az időt, majd nagy nehezen kikelek az ágyból. Lemegyek a konyhába egy késői reggelire, ami igazából ebéd, mert délután egy óra is elmúlt már.

- Jó reggelt! - köszönt a nagyi, aki a nappaliban ülve azonnal kiszúrt. Visszaköszöntem, mire a ő megkérdezte, hogy csináljon e valamit enni. Bólintottam, majd amíg vártam a reggelimre, beszélgetni kezdtünk.

- Hányra mész át Zsoltiékhoz?

- A koncert elvileg kilenckor kezdődik, viszont akarunk tartani egy próbát, meg segítenünk kell előpakolni. Dave tweetje szerint hatra kell odamennem.

- Értem. Akkor segítesz nekem a vacsora elkészítésében?

- Persze - mosolyodtam el. - Nagyapa hol van?

- Elküldtem vásárolni, kell még néhány dolog. Tessék, a szendvicsed - rakta ki egy tányérra a reggelim (ebédem). Megköszöntem, majd miközben megettem megnéztem, hogy mit írt Ricsi, meg miket posztolt Dave. A mai nap folyamán a szokásosnál is aktívabb volt, 41 különböző tweetet rakott ki. A nagy része a Jalapeno koncertről szólt, de volt olyan is, hogy mit vegyen fel ma, (?) valamint megosztotta az apukája új cégének termékét, és rengeteg helyzetjelentést is adott. Másolom: