*Sziasztok, még nem igen írtam történeteket de remèlem tetszeni fog*
Egy kis tudni való:
Hange unokahúga vagy (ha ez nem tetszik fejbe áttírhatod mert nem lesz olyan nagyon feltűntetve
A sorozat lépéseit nyomon követi
Bevezető... Erenék miután már...
Levi és Mikasa még beszéltek de legtöbbször oda se figyeltem. Csak arra tudtam gondolni hogy "mi ez az érzés" miért lettem féltékeny ?!
Egy pillanatra hallgattam mit beszélnek, valami olyasmiről volt szó hogy " Mikasat már Levi látta Eren mellett" egy szót sem értettem de nem is érdekelt. Levi elkezdte mondani hogy nem tudjuk megölni és csak Erent foglyuk visszaszerezni Én: -Meglehet ölni A hadnagy hátra nézett (még mindig csak mögöttük mentél,amúgy sem fértetek volna el egymás mellett 3-an) és szúrós pillantást vetett rám Levi: -Nem érdekel....nem foglyuk megölni Levi: -Én fel szabadalom a testét te menj elébe Mikasa Én: -Én mit csináljak? Levi: -Csak maradj hátul ne csinálj semmit. Próbálj meg nem meghalni Én: -De én is Már el is mentek engem lehagyva. Mikasa a titán elé ment a hadnagy pedig karját majd lábát kezdte el vagdosni. Én megálltam különben túl közel lettem volna. Ott csüngtem megint és csak nézve őket ahogy azért a szarosért küzdenek. "Én is menni akarok" "Én is tudok harcolni!" Csak ez volt bennem...
Kettőt pislogtam és már Levi kezében volt Eren. Levi: -Lelépünk Én a haragtól égtem,meg akartam ölni a nőstényt. Mérges voltam a hadnagyra az óriásra egyszerűen mindenkire. De vissza kell fognom magam különben. Tényleg megölöm a titánt és az nem segítene. *Olyan erősen szorongattam kardjaim fogolyát hogy a kezem elkezdett remegni a dühtől Levi: -Oi gyere már! Közben észre se vettem hogy a többiek már elindultak. Gúnyos arcot vágva mentem utánnuk.
Visszaértünk a csapathoz akik már javában visszafelé vágtattak egy kis időre megálltunk Szörnyű volt látni azt a sok holttestet... Hange nagy lendülettel ugrott nyakamba Hange: -Na milyen volt? Biztos csodás volt olyan közelről megvizsgálni azt az elképesztő lényt.🤩 Én teljes erőmből ellöktem magamtól ennek hatására a földön végezte. Én: - Hagyjál már! Rivaltam rá jó hangosan amit valószínűleg mások is hallottak. Durcásan mentem oda egy messzebbi fához, úgy hogy senki ne lásson. Mérgembe egy kibaszott nagyon beleöklöztem a fába. Kezemnek ököl része teljesen bevörösödött aminek látván csak még mérgesebb lettem így mégegyszer bele boxoltam a fába. -Hogy baszná meg Motyogtam. Kezem már vérzett és kissé égetett Kis idő múlva újra útra keltünk
Nem sokkal indulás után titánok kezdtek el hátulról megrohamozni minket. Az egyik kadét egy holttestet cipelt. Gondolom őt követték az óriások Ki kellett dobnunk az összes holtat... Én hátul lovagoltam így pont láttam ahogy egymás után gurulnak a holtak Fáradtan érkeztünk vissza. Nekem még mindig azon járt az agyam hogy miért nem küzdhettem. Talán mert Erwin még mindig nem mérte fel képességeim? Mindenki bent evett de nekem most nem volt hangulatom a zsivajra. Így hát kint ültem a faháznak támaszkodva. Hange jött ki az egyik kunyhóból (a kadétok és a feletteseik külön házban esznek) Hange lassan közeledett felém közbe még valaki kijött az ajtón de nem is felém jött így túlzottan nem érdekelt hogy ki lehet az.
{Levi pov} Kijöttem az étkezdéből nem sokkal Hange után. Mentem volna át a saját kunyhóba mikor hallottam valamit -Menj innen! Megàlltam az egyik ház előtt így takarásban voltam. Nem láttak engem.
{Vissza hozzád} Hange: -Jól vagy? -Mi történt a kezeddel? Én: -Menj innen! Üvöltöttem rá szegényre Hange: -De- Én: -Csak menj! Kis tétovázás utàn végre ott hagyott és megláttam valakit a távolból közeledni. Levi volt az. Megálltam fapofával előttem ,én még mindig a földön kuporogtam. Mielőtt még megszólalt volna felálltam. És eluralkodott felettem a düh a sértődöttség a szomorúság,minden. Kezeimet ökölbe húztam és hirtelen bevertem egyet a hadnagynak Láthatóan nem volt felkèszülve rá mivel hogy eltaláltam ,arcán ott maradt egy piros folt. Én gyorsan realizáltam mit is tettem. Hátrálni akartam de mögöttem a ház fala volt.
Lassan gyilkosan rám pillantott. Én pedig ijedten néztem őt kikerekedett szemeimmel. Én: -H hadnagy é én Levi: -Tűnj innen A lábaim a földbe gyökereztek moccanni se tudtam Levi: -Nem hallottad? Mondja már elég hangosan Levi: -TŰNJ INNEN! Én ijedten elrohantam a fakunyhóba
Ma nem a főhadiszálláson voltunk hanem az egyik várostól messze lévő de falakon belüli felderítő egységhez tartozó szálláson. 1 házba 6-an voltak de én nem barátkoztam A házba érve kicsit bűntudatom lett a nagynéném miatt. Majd hirtelen eszembe jutott Sasha Jean na meg Connie. Armint láttam Eren körül úgyhogy ő jól van de a többiekről nem tudtam. Bár annyira féltem kimenni hogy egyszerűen csak lefeküdtem és elnyomott az álom
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
(Miután megütötted) —————————————- Remélem tetszik, ha van valami gond vagy kritika,ötlet nyugodtan szóljatok. Lehet még ma jön a folytatás🙌 Bye bye👾
