Egy angyal mint Bosszúálló

Új angyalok

Miután kicsivel több információhoz jutottunk a képességeim kapcsán, érdekelni kezdett, hogy vajon léteznek-e mások is. Meg akartam őket találni. Tudni, hogy nekik milyen volt. Úgymond egy "Angyal vagyok, beszéljük ki együtt" klubbot vagy társaságot, nevezze mindenki úgy ahogy akarja, szóval valami hasonlót szeretnék nyitni, létrehozni. Apa mindenben segít. És nyilván a többiek is. Éppen az ágyamban fekszem és rajzolgatom. Annyira elvoltam foglalva, hogy fel se tűnt, mikor kiengedtem a szárnyamat. Végigterült az ágyamon. Kopogásra lettem figyelmes. Ki kiabáltam, hogy "Gyere". Majd az illető belépett. Meg se fordultam, már tudtam ki az. Mint kiderült az angyalléthez szuper hallás is tartozik. Meg érzelmek olvasás. Ez a képesség hasonlít Wandaéhoz. Segített is megismerni és használni. Plusz a szemem színe tükrözi a hangulatom, szerencsére el lehet néha rejteni, ha nagyon koncentrálok. Visszatérve, az alak aki belépést kért a szobámba az nem volt más mint Sam.

-Mit szólnál hozzá, ha mutatnék valamit?

-Izgatott vagy...mit csináltál?

-Egy, szállj ki a fejemből. Kettő még nem csináltam semmit.-Sam arcára kajla mosoly ült ki.

Végül kirángatott a szobámból. Ő felvette a szárnyát és felszállt. Én töprengve álltam, majd mikor realizáltam azt, hogy ő várja, mikor szállok fel. Kecsesen kitártam a szárnyimat és felreppentem mellé. A fülest felvettük, hogy tudjunk beszélni és halljuk egymást. Egy erőhöz repültünk. Fölötte szálltunk. Még mindig nem értettem. Sam hirtelen összezárta a szárnyit és zuhanni kezdet. Éppen mikor már majdnem a vízbe csapódott és beköszönt volna Némónak, újra kitárta azokat és a víz fölött siklott. Kis hezitálás után követtem a példáját. Nagyon élveztem. Egyszerűen hihetetlen, hogy mind ami már a szerves részem, pár hónapja még elméletben sem létezett. Szárnyamat a vízbe tartottam, lágy csíkot húzva a felszínén. Mikor elfogyott a lendület vissza emelkedtünk a levegőbe. Röpködtünk körbe- körbe mint az idióták. Mindennél jobban élveztem. Szabad voltam. Mintha eddig ez hiányzott volna az életemből. Kicsivel később, na jó legyünk őszinték órákkal később mentünk vissza a bázisra.

Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy a leszállás nem sikerült éppen kecsesre. Sam pedig jó barát ként, kiröhögött. Én se bírtam sokáig saját magamon kezdtem el nevetni.

-Azért felsegítesz?

-Persze. Min gondolkodtál ennyire?

-Hogy tényleg vannak mások is vagy csak szellemeket kergetek.-mondtam, majd Sam felrántott a földről.

-Szép landolás.-szólalt meg az ajtóban álló Steve.

-Nem kell beszólni, tudod én így szoktam leszállni.

-Ava, ami a többi angyalt illeti, tudod mit szoktam mondani....-mondta Steve.

-Veled tartok míg a kerék le nem esik.-folytattam.

-Ha szellemeket is üldözünk, mi itt leszünk és veled együtt üldözzük őket. De most menjünk, Stark beszélni akar velünk.

-Most megint mit óhajt a Lord urunk?-kérdeztem, közben elindultunk befelé.-Netán kéri vissza a Lélekkardot? Vagy megtalálta E.T-t?

-Lehet...de valószínűbbnek tartom, hogy valami fontos dologról szeretne beszélni.-mondta Steve

-Mert az Alvilág megvédése és a Nephilimek egyik szent tárgya nem fontos?-kérdeztem viccelődve, majd folytattam.- "Shadowhinter's looking better in Black Than the Widows of our Enimies 1234.-Micsoda bölcsesség.-gondoltam magamban.

A fiúk úgy néztek rám mintha nem is az ő nyelvükön beszéltem volna.

-Elkezdtem könyvet olvasni.-és ezzel leintettem őket, hogy ne firtassák a dolgot.