Egy angyal mint Bosszúálló

Ez még úgy hiányzott

Feleszméltem, hogy ébren vagyok és valami vagyis valaki mozgolódik mellette. Lassan kinyitottam a szeme és szembe találtam magam két gyönyörű kék írisszel. Nagyokat pislogott és úgy figyelt. A szárnyam még most is mint egy pajzs védelmezte őt. Nyújtózott egy hatalmasat, majd reggeli hangján megszólalt.

-Éhes vagyok.-Hatalmas mosolyra húzta a száját.

-Akkor gyere, keresünk valami reggelit. -mondtam, majd kikászálódtunk az ágyból. Kerestem neki valami ruhát. Na persze hogy nincs akkora ruhám. Odaadtam neki az egyik haspólómat. Még az is nagy volt rá. Nadrágot végkép nem tudtam neki adni, így kényszerült a tegnapiban lenni, elvégre nem rohangálhat egy szál bugyiban. Miután én is magamra kaptam valamit kézen fogva kibattyogtunk a konyhába. Már majdnem mindenki ott volt. Alice bebújt mögém. Kicsit félt tőlük. Leguggoltam mellé és a szemébe néztem. 

-Ők nem bántanak. Barátok.

Seth felállt az asztaltól, elénk lépett és kitárta a szárnyait, hogy Alice láthassa őket. A kislány mosolyogni kezdett. Már nem rejtőzött annyira mögém. Felkaptam a kezembe és a konyhapulthoz sétáltunk. Felraktam a pultra és nekiálltam reggelit készíteni neki. Hatalmas csodálkozással figyelt engem. Mikor kész lettem a szendvicsével gyorsan főztem magamnak egy kávét, neki pedig csináltam egy kakaót. Leültünk a többiekhez, Alice kicsit félve, de nekilátott. Beszélgettünk egy keveset, majd mikor végeztünk a reggelinkkel mindenki ment a dolgára. Alice-el visszamentünk a szobámba, gyors átöltöztem és lementünk az alagsorba. Felkaptam az egyik kocsi kulcsát és elindultunk a városba. Mindenképpen kellett valami ruha neki. A városba beérve kerestem valami gyerekruha boltot, bementünk és felvásároltuk az egész boltot. Nem szó szerint. Visszamentünk a bázisra. Peter és Seth átvette a gyerekfelügyeletet, hogy tudjak beszélni egy keveset a többiekkel.

-Szerintem ez hülyeség.-mondta Stark

-Miért szerinted egy 4 éves kislány ölte meg azt a HYDRA ügynököt?-Néztem Tonyra a lehető leglenézőbb tekintetemmel.

-Avanak igaza van, valaki más is járt ott.

-Nézzenek oda Robin Hood igazat ad nekem.

-Jó de akkor ki ölte meg a fickót?

-Ha nem tűnt volna fel Stark, nem voltam ott. És mivel az utóbbi időben nem duplikálódtam, így nem tudtam egyszerre két helyen lenni.

-Mi lenne, ha megkérdeznénk Alicet?-kérdezte Natasha.

Pár perc vita után sem jutottunk semmire, így meguntam a szájtépést és elmentem a bébicsőszökhöz. Alicetől csak annyit tudtam meg, hogy szmokingban volt és egy arany óra volt a kezén. Szóval vagy egy ügyvéd vagy egy miniszterelnök ölte meg azt a férfit. Visszamentem a többiekhez, meglepő módon még mindig veszekedtek. Konkrétan fel se tűnt nekik, hogy leléptem. Közöltem velük a tényeket. Ők is ugyanarra a döntésre jutottak. Nem tudunk semmit se kezdeni az infóval. Kényszerülünk FBI-os pajtásainktól elkérni a felvételeket. Mivel a gyilkos akart onnan valamit ezért minden képen meg kellett tudnunk, hogy mit. A tétlenül ülés nem az én reszortom. Az FBI olyan lassú, hogy hamarabb számolom meg a hajszálaimat, minthogy ők átküldjenek bármit is. A várakozás eredménye az lett, hogy megint merengeni kezdtem, nyilván ezzel nem szimpatizáltak a többiek. Ki is fejezték nem tetszésüket. Nem is vártam többet. 

-Min vagy képes annyin gondolkodni?-fordult oda hozzám Sam.

-Ismered apát, nem? Tőle kérdezted már? Én tőle örököltem a génjeim. Ez csak is az ő hibája.-nevettem el magam.-Tudod Sam, a HYDRA elvett tőlem valamit, amit soha többé nem kapok vissza. Elvették a lelkem, azt eléggé nehéz visszaszerezni. Szóval maradt a folytonos agyalás. De ha érdekel most éppen azon filóztam, hogy ki lehet az az szmokingos csávó. És mit akarhatott onnan. 

-És ehhez a gondolatmenethez apád is csatlakozott.-szólalt meg mögülem Steve. És igaza volt. Apa is elbambult. Most ahogy látom egy kicsit tényleg kripi, amikor bambulunk. 

-PÉNTEK, nem tudnál betörni az FBI adatbázisába és letölteni a fájlokat?-kérdezte Natasha. Úgy látom neki is elfogyott a türelme.

-Máris Ms. Romanoff-hallatszott valahonnan.

-Erre miért nem gondoltunk előbb?-mondtam. Nem telt el egy perc sem és PÉNTEK le is töltötte az összes anyagot. A felvétellel együtt még pár bizonyítékot is összegyűjtött. Mind odaültünk Natasha laptopjához. Elindítottuk a videót. Őszintén megmondom nem számítottam erre. A felvételen egy régi ismerős látszott. Persze az elmebeteg tudóson kívül. Lehet, hogy egy kicsit meglepett képet vágtam, mert ez Stevenek feltűnt. A reakciója alapján ők nem ismerték a férfit. Apa arca nem árult el semmit. Lehet ő nem is ismeri. Natasha ráeresztett egy arcfelismerő programot. Miközben a program kereste a személyt addig néztük tovább a felvételt. A férfi egy táskát vitt magával. Nem is táskát, inkább egy kisebb bőröndöt. Húzta maga után, az ajtóban letette és Alice "szobája" felé indult. Az ajtajában megállt. Valamit mondott neki, de nem hallottuk. Majd sietősen távozott. Pár pillanattal később megérkeztünk mi. Vajon mi a szar lehetett abban a bőröndben, hogy megölte érte Zurlovot. Visszasiettem Alicehoz. Megkérdeztem tőle, mit mondott az a férfi. Válaszul csak elismételte a férfi szavait. Az angyalok ereje van a birtokomban. Most megteszem azt ami lehetetlen. Peter és Seth értetlenül álltak a kislány mellett. Én se vághattam valami értelmes fejet. Tarkómat vakargatva mentem vissza a többiekhez. Egyből leesett nekik. Ha bármit is megtudtam nem mentem vele sokra. Szó nélkül bementem a könyvtárba és elkezdtem abban a könyvben kutakodni, amiben eddig az összes választ megkaptam. Újra átolvastam az egész könyvet. Majd rábukkantam valamire. A könyv hátulján ólatin vésetett találtam. Megjegyzem fel se tűnt volna, ha nem vagyok olyan béna, hogy mikor raktam volna vissza a helyére a fejemre nem ejtettem volna. A véset azt írta, hogy az angyal erejével egy ember is halhatatlanná válhat. A kardot mely megöli, tisztítsa angyalok vére, majd szárítsa szárnyaik tolla. Mikor elolvastam ijedtemben elejtettem a könyvet, hatalmas puffanással érkezett a földre. Steve rontott be először.

-Jól vagy?-kérdezte.

-Nem....-mintha szellemet láttam volna. Elindultam kifelé. Éreztem, hogy a vér elszivárgok a testemből. Még nem éreztem ilyet. Az undor, a félelem és még rengeteg érzelem kavarok bennem. Fura egy érzés. Elkúsztam a kanapéig és leültem. A párnák közé süllyedtem. Mindenki aggódó és csodálkozó fejjel bámult engem. Közben Seth és Peter megérkeztek Alice-el az oldalukon. A kislány odalépett mellém. A kezeit az arcomra rakta. Fogalmam sincs, hogy csinálta, de meglátta a gondolataimat és a könyv emlékét. Zurlov biztos kísérletezett rajta. Emlék angyal lenne... 

-Halhatatlan akar lenni.-nyögtem ki.

-Kicsoda?-kérdezte Bruce.

-Az a férfi...a hogy is hívják....aki megölte Zurlovot.-magyaráztam. 

-Az arcfelismerő felismerte.-szólalt meg Clint a laptop mögül, talán ő volt az egyetlen aki nem állt elém.-Tayler Clay a neve az emberünknek. 

-Clay.....miért ilyen ismerős?-kérdeztem magamtól. Majd bevillant.-Bassza meg!