Egy angyal mint Bosszúálló

Lehetek egyszer én is boldog?

A nevetésünket Theo hasa szakította félbe. Ugyan úgy mint én, ő is farkaséhes volt. Felkecmergett ülőhelyzetbe, majd egy mosoly kíséretében elkezdett engem figyelni.

-Mi az?-nevettem

-Gyönyörű vagy!-nem tudtam válaszolni, mert megcsókolt. Kis hezitálás után visszacsókoltam. De jó is lett volna ha ez a pillanat nem ér véget. De az oxigén hiánya okozta reflexünk miatt ez a pillanat is véget ért. Kisegítettem Theot az ágyból és elindultunk a konyhába. Útközben azon morfondírozta, hogy vajon ez meddig fog tartani. Majd az is eszembe jutott, hogy Theo milyen szexi, ezt követte, hogy biztos nem érdemlem meg. Majd akkor világosodtam meg, hogy nekem ő az első pasim, ha annak lehet nevezni. Gondolom, mert egészen magabiztosan markolássza a kezemet. De azért meg kellene kérdeznem. Mielőtt megszólalhattam volna az ezüst angyal beelőzött.

-Akkor,...-kezdte kínosan.-minek nevezzük ezt?

-Hát....nem tudom, eddig nem igazán volt barátom.

-Nem, ez kizárt, hiszen gyönyörű vagy.

-Csak, hogy a HYDRA szuper-katonája voltam gyerekkorom óta.

Kérdőn nézett rám.

-Jaj. Hisz te nem is tudod.-Míg elértük a konyhát, gyorsan beszámoltam neki nagyjából mindenről.

-Ez esetben...én vagyok az első pasid...-gondolkodott hangosan.-ezazz.-túlzottan bámultam mert feltűnt neki.-Mi az?

-Tetszik a szemed.-nem hagytam, hogy reagálhasson.-Mit kérsz?-fordultam a hűtő felé.-És ha most azt mondod mindegy agyon csaplak. Mindegyet nem tudok adni.

-Pont most akartam mondani. Akkor azt kérek amit te.-nézett rám kajla mosollyal az arcán. Előkapartam a hűtőből a tejet és letettem elé, tálért nyúltam mikor a hasam megint fájni kezdett. Mellettem termett és átölelt. Ennyire azért nem kell félteni. Levette a tányérokat és a müzlit a polcról. Elővettem két kanalat és leültünk, nevezzük vacsorának, szóval leültünk vacsorázni hajnali kettőkor. Elfogyasztottuk, majd én szokásomhoz híven olvasni mentem. Mert még mindig van több tucat kérdésem amire választ nem kaptam. Theo értetlenül állt a konyhapultnál.

-Te most komolyan olvasni akarsz?-nézett rám.

-Van jobb ötleted.-Theo perverz mosolyra húzta a száját. Megragadta a karom és elkezdett kifelé húzni. Majd meg is torpant, mert nem tudta hol van a szobám. Elnevettem magam és én kezdtem el húzni a szobám irányába. 

Reggel arra keltem, hogy Theo szárnya elterül rajtunk és szikrázik. Mondjuk az enyém meg lángolt. Égalité. Visszahúztam a szárnyaim, oldalba löktem az alvó Theot. Mormogva húzta csíkká a szemét. Kócos haja minden irányba állt. Majd egy perc mocorgás után vissza aludt. 

-Na azt már nem.-mondtam, majd ráültem a derekára. Szárnyait szétterítettem az ágyon és elterültem a hátán.

-Naaaa....-hallatszott alólam.-szállj le vagy bepisilek.

-Azt ne.-gyorsan leugrottam róla. -gyere, menjünk ki. 

Újabb mormogások aprószentek hallatszottak. Nagy nyögés után visszahúzta a szárnyait és a hátára feküdt. Eligazítottam arcából a kósza ezüsttincseket és nyomtam egy puszit az arcára. Lekászálódtam volna az ágyról, ha egyesek nem rántanak vissza. Megcsókolt majd útnak eresztett.

-Mindig a tiéd az utolsó szó?-kérdeztem. Theo arcára elégedett vigyor szökött. Szemforgatást követően bementem a fürdőbe összeszedni magam. Talán tíz perc el, mire kimentem. A hétalvóm meg éppen a cuccaimat vizsgálta. Amint meglátott a vállára kapott és elindult velem kifelé. Fenekem az égnek, fejem meg lógott. Mi vagyok én egy zsák krumpli?