Majdnem belefulladtam a tüdőmben lévő levegőbe. Hogy ő az én bátyám. És mi a szar ő is....bassza meg...ő is....
-Thomas? De hisz...-hebegte apa.
-Várj!-szóltam közbe.-Had találjam ki. Téged is elrabolt a HYDRA, igaz?
-Igen. Mikor megszülettem, akkor vittek el a gyerekosztályról.
-Nekünk azt mondák, hogy meghaltál. Nem működött jól a szíved, ezt adták be nekünk. Még el is temettünk.-apa tekintete olyan üres volt. Ilyennek még sose láttam. Megragadtam a karját és megöleltem. A válla fölött az állítólagos bátyámat figyeltem. Mikor eltolt magától sarkon fordult és elment.
-Figyelj, ne vedd sértésnek, de leellenőriznénk, hogy igazat mondasz-e. -szólalt meg Bruce.
-Csak nyugodtan. Én nem akarok senkinek se ártani, csak a családommal akarok lenni. -válaszolta. Theo védelmezően előttem állt. Tudta, hogy erre nincs szükség, de ez olyan ösztönösen jött neki. Nekem meg nagyon tetszett, hogy védeni próbál. Bruce letesztelte Thomas vérét. Tényleg a bátyám, a vérünk megegyezett. Benne is benne van a HYDRA programja. Kavarognak bennem az érzelmek. Itt van a bátyám, akinek a létezéséről se tudtam, de most meg van a lehetőségünk, hogy megismerjük egymást. Örülök és kételkedem egyszerre. Mivel Thomas megzavarta a reggelünket, így mindenki a konyhába tömörült, mikor meglett az eredmény. Apát azóta se láttam. Tudtam, hogy most magány kell neki. Ő ilyen. Kitöltöttem egy bögre kávét és leültem az asztalhoz. Alice az ölembe kuporodott. Az egyik oldalamra Theo, a másikra Thomas ült le. És elkezdődött a bájcsevej. Mint kiderült teljesen értelmes bátyám van. Vagy ez csak egy álca és a HYDRA kémje. Most komolyan? Ezt is túl kell gondolnom? Itt a bátyám és végre együtt lehet a családunk. És ebbe is belekeverem azt az idióta HYDRAT. Thomas nem angyal, csak szuperkatona. De ezen kívül, nagyon kedves és vicces. Egy álom tesó. Theo meg mint egy féltékeny kiskutya úgy viselkedik. Mint kiderült Thomas fél éve elszökött a HYDRA-tól és azóta minket keresett. És valahogy Loki is segített neki. Teljes ellentétem. Világosbarna haj, zöldes barna szem. És neki megvan mind a két keze. Pár perccel később apa is csatlakozott hozzánk. Thomas mögé sétált és a nyakába akasztott valamit. Egy dögcédula volt. Egy egyéni, mármint úgy értem, más volt rá vésetve. Anya és apa neve állt az egyik fém lapkán a másikon pedig Thomas neve. Majd mögém lépett és az én nyakamba is akasztott egyet, csak nyilván a saját nevem állt rajta.
-Még anyátok csináltatta a születésetekkor, hogy majd a 18. szülinapotokon megkapjátok. Nos jobb később mint soha. -elmosolyodott majd megölelt minket.
-Köszi!-mondtuk egyszerre.
Reggeli után elmentem a szobámba. Felnyitottam a laptopom és a bázis közelében kerestem eladó házakat, ahova apa, Thomas, Alice, én és most már persze Theo, be tudjunk költözni. Találtam is egy aranyos házat és csak 7 percre volt a bázistól. Sokszor láttam már a házat, mikor repkedtem össze-vissza. Árajánlatot tettem rá. Nem telt el tíz perc és már az enyém is volt a ház. 6 szobás lakásról van szó, emelettel. 6 fürdővel és két plusz mosdóval. Teljesen jó lesz. Összekerestem a családomat és közöltem velük a tényeket. Elmondtam a többieknek. Tony felajánlotta, hogy korszerűsíti a házat. Persze, hogy belementem.
Három hét telt el a költözés óta. Végül Steve is velünk, jött. Azt mondta, ha kimerjük hagyni agyon csap. Velünk akart lenni, ha már hetven éve nem sikerült. Így élünk most édes hatan a házunkban. Persze a Bósszúállóskodást nem adtuk fel, csak különköltöztünk.
Mellékesben, ő lenne Thomas:
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Hát ez volt az én történetem.
De ki mondta, hogy Thomas nem meséli el az övét? :)
