Kapcsolat [Szünetel]

3. rész

A faluban tett séta után visszamentünk a táborba. Valakinek a 10. C-ből az a remek ötlete támadt, hogy bátorságpróbát tarsunk az erdőben, ami ebből állna: Kétfős csapatokban megyünk a kijárt ösvényen, néhány ember pedig megpróbál ránk ijeszteni. Megkérdeztük a tanárainkat arról, hogy az erdőben találkozhatunk-e veszélyesebb vadállatokkal, mire biztosítottak minket arról, hogy nem fogunk, mivel ez egy elkerített kicsi erdő, illetve nappal van.

A 10. A-soknak nem volt sok kedve ehhez, úgyhogy ők nem csatlakoztak, tehát a 10. B és a 10. C tanulói elkezdtek csapatokat alkotni. Amikor már majdnem végeztünk a csapatok összeállításával, valaki javasolta, hogy inkább írjunk számokat papírcetlikre és húzzuk ki azokat egy kalapból. Akiknek megegyezik a kalapból kihúzott száma, azok egy csapat. Ezzel csak annyi volt a probléma, hogy senkinél nem volt kalap, úgyhogy valaki felajánlotta a táskáját erre a célra.

Végül kétfős csapatokban mentünk be az erdőbe, egy Nick nevű fiúval kerültem egy csapatba, aki a 10. C-be jár. Útközben néha kiugrottak a bokorból évfolyamtársaink, de nem sikerült megijeszteniük minket.

Útközben beszélgettünk, ismerkedtünk. Rájöttünk, hogy sok a közös bennünk, például mindketten gördeszkázunk. Elmondta, hogy van egy öccse, mikor megkérdeztem, hogy hova jár iskolába, kiderült, hogy nem csak egy iskolába, de egy osztályba jár a testvére a húgommal.

Miközben sétáltunk megbotlottam egy fa gyökerében. Felálltam, majd mikor léptem egyet belehasított a bokámba a fájdalom. Nick észrevette, hogy nem fogok tudni sétálni, ezért felvett a hátára és elindultunk visszafelé, ki az erdőből.

Amint kiértünk, rögtön elmentünk az orvosi sátorba, ahol megállapították, hogy nem tört el, csak kibicsaklott a bokám. Ekkor rájöttem, hogy nem mehetek majd túrázni, illetve sehova. Két lehetőségem volt, vagy felhívom a szüleimet, hogy jöjjenek értem, vagy itt maradok ágyhoz kötve. Végül úgy döntöttem, hogy nem megyek haza, majd valahogy megleszek.

Nick nagyon kedves volt, felajánlotta, hogy itt lesz majd velem a tábor hátralevő részében. Habár jól esett volna, ha valaki itt van mellettem, visszautasítottam az ajánlatot, elvégre ő is azért jött, hogy jól érezze magát, nem foszthatom meg a túrázástól és egyebektől a saját ügyetlenségem miatt.