Emlékezz kérlek

A kezdet kezdetén

Volt már olyan érzésetek, hogy nem számítotok senkinek és, hogy elhagyatottak vagytok? Ezekkel az érzésekkel ébredtem fel egy erdő szélén a hóban fekve. Fáztam és magányos voltam, furcsa, de azt hiszem féltem is. Nem tudom mitől, hiszen senki sem volt ott aki bánthatna. Összeszedtem hát magam és elindultam. Nem tudtam hová csak céltalanul mentem előre. Egy kis városba érkeztem a város szélén egy szemüveges ember áldogállt és mikor meglátott odajött hozzám.
- Most velem kell jönnöd. - Megfogta a kezemet és magával vitt.
- Bácsi miért kell veled mennem? - Az úr felnézett és rám mosolygott.
- Mert mostantól velem fogsz élni. A nevem Kaien Cross. Én leszek az apukád. - Bólintottam és többet nem szólaltam meg útközben. Egy szép nagy házhoz vezetett. Majd beinvitált otthonába. A kabátomat segített levenni, majd bevezetett a nappaliba. Leültem a kanapéra. Pár perc múlva csengettek. Kaien elindult az ajtó felé és mivel kíváncsi voltam ki az én is vele mentem. Az ajtóban egy fiú állt csupa vér volt a ruhája és az oldalán egy kislány. Kaien lett a másik lánynak is a gyámja.
- Héj kislányom... - kezdett bele a mondandójába a nevelő apám, de én kijavítottam.
- Shansa vagyok.
- Szóval Shansa hagy mutassam be neked Yukit. - Nem szóltam semmit csak a fiút néztem. Az észrevette és rámmosolygot. Elfordultam és elköszönés nélkül visszamentem a nappaliba. Kaien és Yuki is pár perc múlva megjelentek.
- Baj van Shansa? - kérdezte aggódva Kaien. Én csak megráztam a fejem. Jóváhagyta válaszomat. Rájött, hogy nem akarok senkivel sem beszélgetni. Yuki odaült mellém, de nem szólt. Első pillanattól nem bírtam elviselni. És ezek után szinte minden héten meglátogatott minket a fiú. Kuran Kaname a nemes tisztavérű vámpír. Na persze nem miattam jött, hanem a kis Yuki miatt. Egyszerűen gyűlölöm őt. Aztán Yuki érkezése után jött egy fiú is. Zero Kiryu. A családját vérszomjas vámpírok mészárolták le. Mi van itt, félre siklott életűek gyülekezője? Na mindegy őt igazán megkedveltem. Mintha egyformán utálnánk szinte mindent. Ahogy megpillantottam olyan összetört volt. Mégis ő kezdeményezett.
- Miért vagy mindíg ilyen szomorú Shansa? - Kérdése meglepett, hiszen ő is az folyton.
- Azért, mert magányos és csalódott vagyok. Mint ha nem lenne családom.
- De itt van Yuki, és Kaien Cross.
- Tudom, de az nem ugyan az. Ők nem az igazi családom.
- Ha ez valamit segít a helyzeten, én mindíg itt leszek neked. - És megölelt. Mindenre számítottam, de erre nem. Mintha megértene. Pedig senkivel sem beszélt nagyon eddig és velem mégis más. Aztán másnap jött ismét Kuran úrfi. Éppen ettünk mikor betoppant. Yuki nagyon megörült neki, Zero pedig egyszerűen undorott tőle. Nekem meg bezzeg most nem volt kibúvóm a vele találkozás alól. Még csak el sem bújhattam a nappaliba vagy a szobámba, mert az ajtóban állt. Rám nézett egyenesen a szemembe. Nem tudom miért mániája mosolyogni rám és bámulni engem. Nagyon idegesítő. Így aztán elkaptam a fejem, hogy kerüljem a szemkontaktust. Akkor láttam meg, hogy Zero mennyire ideges. Gyakorlatilag, ha a szemével ölni tudna Kuran rég halott lenne. Pár perc múlva lelépett szerencsére. Már irritált a jelenléte.
- Zero te miért utálod a vámpírokat? Persze azon kívül, hogy megölték a családodat. - kérdeztem meg tőle.
- Mert ember bőrbe bújt szörnyek. Na és te? - Kérdése meglepett. Ennyire látszana rajtam?
- Nem is tudom, talán, mert önzők és nem érdekli őket senki a világon.
- És Yukit miért nem kedveled? - Na igen ez jogos kérdés volt. Miért is?
- Nem szimpatikus. Túl kedves. - Röviden tömören válaszoltam. Erre csak egy bólintást kaptam. Szóval így teltek a napjaim négy éven keresztül. Yuki próbált közeledni hozzám és összebarátkozni velem, de én sosem szóltam hozzá. Csak Zeroval beszéltem néha. Még Kaiennel sem, ami őt borzasztóan elkeserítette, mert az apámnak képzelte magát. Nekem viszont nincs családom már egy ideje. Sosem kötöttem senki orrára, hogy mi történt velük. Megérzésem szerint azonban Kaien tudja. Csak remélni merem, hogy nem adja tovább senkinek. Aztán négy év múlva jött az áttörés. Kaien nyitott egy iskolát éjjeli tagozattal. Ez hatalmas fordulópont volt az életembe, mert az éjjelisek mind vámpírok voltak.