Emlékezz kérlek

Mindennapok az iskolában

- Mindjárt nyílik a kapu.
- Úristen alig várom, hogy lássam Aido úrfit. - Ezeket a mondatokat kántálták a nappalisok. Persze, hogy fülig bele voltak zúgva az idióta pipergőc éjjelis pasikba. Micsoda egy fangörcsös fruskák. Yuki meg próbálja őket csitítani és visszafogni, de mint mindíg most is bénázik. Még a végén fellökik őt. Ez is csak azért van, mert Cross igazgató a nyakunkba varrta a felügyelői munkát. Úgy néz ki megint be kell avatkoznom.
- Eleg legyen! Tünés vissza a záróvonal mögé MOST! - Nekem csak egy szavamba kerül és úgy állnak a helyükön, mint a kis angyal. Nyílt a kapu és jöttek az éjjelisek. Aido úrfi meg úgy integet ott elől, mint ha minimum egy császár lenne. Pff. Nem értem mit esznek rajta. A hab a tortán, pedig az, hogy Kuran úr is itt tanul. Végre be futott Zero is. Hol csatangolt ideáig? Ezek a vámpírok is olyan tempóval sétálnak, mint egy csiga az akácerdőben. Minek? Hogy jobban lássuk a hatalmas képüket. Végre beértek. Ez nem igaz itt kellett dekkolnom egy óra hosszáig. Kaname is csak Yukinak meg nekem köszönt mintha velem olyan jóba lenne. Aztán meg elesett az a béna fruska és még fel is segítette. Másnak tuti nem segített volna.
- Mit néztek? Irány a kollégium. Most! - Ez a Zero pont úgy tudja fegyelmezni a diákokat, mint én. Büszke vagyok rá.
- Mindíg csak a jujujuj. Tele van a tök..á. - Yuki rögtön ütögetni kezdte.
- Ezt éppen te mondod amikor folyton elkésel. Elöbb viselkedj úgy ahogy egy felügyelőhőz illik.
- Ez ugyanúgy rád is vonatkozik. - Na igen egy pont Zeronak. Ez a Yuki fülig szerelmes Kanaméba. Na mindegy is. Én húzok a franba nincs kedvem a hülye balhéjukat hallgatni. Amúgy is fel kell készülnöm az esti járörözésre, de előtte be kell mennünk az igazgatóhoz, mert valamit mondani akar. Szuper nem tudtam mi hiányzik még. Na mindegy azért bementem és láss csodát ott voltak Zeroék. Nem nagyon figyeltem, hogy mit mondott Kaien csak Yukit agyon dícsérte mint szokta. Aztán meg engem is.
- Annyira büszke vagyok rád is kislányom. - ömlengett.
- Egy, nem vagyok a lánya kettő, mindig csak Yuki után nem igaz? - Na jó bevallom ez erős volt, de én Yukival ellentétben emlékszem a múltamra és nekem volt apám, nem Kaien az. Persze rögtön bőgött, mint egy gyerek, szóval fogtam magam és az ablakon távoztam. Yuki meg jött utánam.
- Most nagyon megbántottad. - Vágta a fejemhez kedvesen. Erre csak megrántottam a vállam és próbáltam minél messzebb járőrözni tőle? Jut eszembe Zero már megint hol a francban van? Az éjjel amúgy tök unalmas volt, csak a folyosón sétált egy - két éjjelis. Köztük Kuran aki megint rámmosolygott. Mi baja van ennek? Idióta vámpír. Yuki meg közben felszívódott. Na szuper jobb lenne, ha inkább egyedül járőröznék. Én nem vagyok elfogult egy vérivóval se. Másnap a suli is dög unalom volt. És ráadásul Yuki is hülyét csinált magából. Miért kell elaludnia órán ennek a csajnak? De, hogy még Zero is bealudt. Egyedül én bírom a kiképzést? Az viszont megnyugtató, hogy büntit kaptak érte. Abban meg biztos voltam, hogy Zero nem marad bent, úgyhogy Yuki egyedül szívhat. Én azért délután Zero után mentem. Az istálóban aludt. Nem akartam felkelteni, mert álmunkban olyan világban járhatunk, ami csak a miénk. Tudom most puhánynak tünhetek, de ezt még anya mondta nekem. Így hát hagytam, hagy pihenjen. Pár percig még néztem, majd jött a szuper lány Yuki, aki azonnal felébresztette és felzaklatta. Jellemző. Szerencsére a ló is kapcsolt és idegesen nyihogott a buta Crossra. Megérdemli, minek zaklatja a békésen pihenő Zerot.