Emlékezz kérlek

A nappalis vámpírok

Kicsit összezavarodtam attól amit mondott, persze a szívem mélyén azért mégis tudom az igazat.
- Hülye Kaname! - Vágtam bele izomból az ajtómba, aminek hangos koppanás és kicsi fájdalom lett a végeredménye.
- Mit ártott neked az az ajtó? - Lépett elő a fal mögül Zero.
- Semmit csak...- Valahogy most én sem tudtam mit mondhatnék.
- Csak? Talán Kuran úr feldühített? - Ült le az ágyamra kíváncsian.
- Hát olyasmi, várjunk csak te mit kerestél a szobámba Zero? - Felhúztam a szemöldököm ezzel jelezve, hogy picit dühös vagyok rá.
- Igazából téged, de úgy tűnt nem vagy itt, szóval megvártalak. - vágódott el az ágyon, ám a hirtrlen mozdulattól kiesett valami a zsebéből én pedig gyorsan felkaptam a földről a kis dobozt. Jobban megszemléltem az előbb felvett tárgyat. Vértabletta volt.
- Hát te is... mikor akartad elmondani? - Vágtam a falhoz a kis skatulyát, amitől egyből apró darabokra tört, és szétszóródott a szoba minden pontján. Már épp indultam volna kifelé, amikor az ajtóból visszahúzott.
- Várj már! Hidd el én utálom a legjobban magamat, azért ami vagyok. - Magyarázta el a helyzetét, és bevallom kicsit meg is sajnlátam.
- Így születtél vagy átváltoztattak? - Tettem fel neki az újabb kérdést.
- Átváltoztattak. - Vallotta be őszintén.
- Akkor hamarosan e- szintűvé válsz, ha nem ad egy nemes a véréből. - Állapítottam meg a hallottakból. Nagyon kíváncsi voltam rá, hogy ivott- e már valaha embervért.
- Honnan tudsz te ennyit erről? Te sem teljesen az vagy akinek mondod magad igaz? - Nézett mélyen a szemembe ám ekkor kirántottam a kezemet a szorításából.
- Ne üsd bele olyanba az orrod amiről fogalmad sincs. Takarodj a szobámból! - mutattam dühösen az ajtó felé, majd mikor kiment bevágtam az ajtót. Pár perc elteltével vérszag töltötte meg a szállót, és a szagából ítélve Yukié. Nem nagyon siettem a segítségére. Majd kirángatja valaki más a szarból, én meg nem mozdítom egy porcikámat se miatta.