Hope came with lightning [ TW ff. Theo Raeken ]

III.

A másnap ugyan úgy kezdődött, mint az előző. Nagyon féltem, hogy rájönnek Scotték, hogy én voltam az erdőben. Ma szerencsére egy órám sem volt velük.

Muszáj tanulnom, mert le kell érettségiznem. Szóval úgy döntöttem, hogy elmegyek a könyvtárba. Eszembe se jutott, hogy bárki is ott lehet azok közül, akik tegnap az erdőben voltak. Kerestem egy nyugis asztalt. Bár mondjuk egy könyvtárban minden helynek nyugisnak kell lennie. Elővettem a könyveim és elkezdtem tanulni. Körülbelül egy fél óra elteltével frusztráló érzés kezdett gyötörni, majd észrevettem, hogy valaki leült mellém.

- Szia. Mit szeretnél? - kérdeztem, úgy, hogy tekintetem még mindig a könyveken volt.

- Mit tanulsz? - érdeklődött Scott.

- Törit. - feleltem röviden még mindig a papírokat nézegetve.

- A mítoszokról? - kérdezte.

Gondoltam, hogy ezért jött ide. Tudja, vagy legalábbis sejti. Ezt nem sikerült sokáig titokban tartanom.

- Igen, azokról is. - válaszoltam. - De ha megbocsátasz, haza kell mennem. - ráztam le, majd elkezdtem összepakolni a cucaimat.

- Szia! - köszöntem sietősen, majd gyorsan elhagytam az iskolát.

Szokásom magam mögött hagyni a problémákat ahelyett, hogy cselekednék. Lásd, ott hagytam a szülővárosom. Magam mögött hagyva eddigi életem majdnem minden részletét, új életet építek fel. Bár, ha úgy nézzük így oldom meg a problémám. Tovább lépek és újat kezdek.

Hazafelé sétálva olyan érzésem volt mintha valaki követne. Ezért útvonalat váltva egy szűk, emberektől mentes utcába vettem az irányt. Egy pár másodperc elteltével valaki befordult engem keresve. Hirtelen nyakát megszorítva a falnak nyomtam.

- Miért követsz? - kérdeztem kissé idegesen, majd realizálva, hogy kit is szorongatok, elengedtem, mert láttam rajta, hogy már nehézkesen kap levegőt.

- Ki vagy te? - kérdeztem.

- Liam vagyok. Scott küldött, hogy derítsem ki, ki vagy és mit akarsz. - válaszolt lényegre törően.

- Lyn vagyok és továbblépni. - feleltem, majd hazafelé vettem az irányt.

- De miért? - kotnyeleskedett.

- Ahhoz neked, nektek semmi közötök. - mondtam könnyekkel küszködve.

Hangosan nem tudok beszélni róla sírás nélkül.

- Mi történt? - jelent meg előttem Scott és még pár ember.

- Kik vagytok és miért nem hagytok békén? - kérdeztem könnyezve.

- Lydiát ismered, ő Malia, ő Mason, ő Corey, ő Hayden, ő pedig Theo. - mutatott be mindenkit.

Azok, akik az erdőbe voltak.

- Csak segíteni szeretnék. - mondta kedvesen Lydia.

- De nem értitek? Nem tudtok. - akadtam ki sírva, majd összeestem a fájdalomtól, amit mellkasomon éreztem.

_________________

Nem valami izgalmas eddig, de nemsokára beindulnak a dolgok ígérem. ❤️