Elrabolva

A baleset részletei

.....Emily felkiáltott hangosan, hogy ANYA VIGYÁZZ!!!!! Viszont már késő volt. Innentől kezdve mindent lassítva láttam....

Emily kétségbeesett sikítása, anya rémült tekntete amiben könny csillogot. Annyira gyorsan történt az egész mégis egy örökkévalóságnak tűnt. Nekicsapódtunk egy másik autónak. A szélvédő betört az üvegszilánkok repültek mindenfelé. A légzsákok kinyíltak. Az árokban landoltunk. Akkor ott még nem éreztem fájdalmat és fel sem fogtam, hogy mi történt. Legutolsó emlékem az az volt, hogy a mentő hangját hallottam és néhány mentős sietve hangosan csupán néhány szóval kommunikálva kerestek minket. Utólag elmondták nekem a korházban, hogy anyát nem messze tőlem az árokban találták meg életveszélyes állapotban. Ott a hekyszínen újra kellett éleszteni viszont nem sikerült. A húgomat Emilyt az aszfalton találták meg aki rögtön meghalt. Valószínűleg ő kizuhant az ajtón. Én eszméletemnél voltam a mentősök szerint viszont nem reagáltam semmire sem. Csodának köszönhető módon túléltem bár én is halál közeli állapotban voltam. Eltörött a bordám, agyrázkódásom lett és kisebb törések,zúzódások, kisebb és mélyebb sebek azért voltak szétszortan a testemen. Amelyik autóval ütköztünk benne csak egy idősebb férfi ült és a helyszínen elhunyt. 2 hetet töltöttem a korházban és bár apámat értesítették a történtekről mégsem keresett meg sem engem sem a rendőröket sem pedig az orvosokat. Kimondhatatlanul fájt az, hogy elvesztettem a testvéremet és az anyukámat. Az egyetlen élő hozzátartozóm az apukám aki le se szar, hogy mi történt. Legszivesebben azt kívántam volna bárcsak én is meghaltam volna. Rendőrségi eljárás is volt de hamar lecsengett viszont kiderült, hogy öngyilkosság történt nem pedig véletlen baleset. Nem tudom hogyan kövekeztettek erre de van igazságalapja.Az iskolában futótűzként terjedtek a hírek. Szerencsére a legjobb barátnőm Sabrina ott állt mellettem és segített nekem. Néha álmomban újra átélem ezeket a szörnyűségeket. Van egy vers amit anya mindig mondott nekünk amikor kicsik voltunk: 

Az életemet is odaadnám érted
csak, hogy életed ne érhessen véget
Mindig ott voltál nekem
neked köszönhetem az én életem

Csalódtam anyában. Nagyot. Meg akart ölni minket. Miatta meghalt a hugom és egy idegen ember. Persze utólag már okos az ember és tudja, minden apa hibája. Miatta azt gondolta anya, hogy megmenti az életünket ha elválaszt apától. Nem teljesen sikerült a terve. Én még életben vagyok.
Könnyek között meséltem el a rideg tekintetű lánynak a történetemet de csak ennyivel vákaszolt:
-Értem, nos sajnálom. Most velünk kell jönnie!....