Elrabolva

Egy nyugis nap

Reggel a napfény beszűrődött az ablakon és erre ébredtem fel. Magam mellé néztem de Oliver nem volt ott...

Megnéztem mennyi az idő és 9:30-at mutatott. Kikászálódtam az ágyból és felráztam az ágyunkat. Ekkor Oliver lépett be egy szál törölközőben.

-Jó reggelt kisangyal- nézett rám jókedvűen
-Neked is-mondtam morcosan
-Látom tetszik a látvány amit látsz, kidolgozott felsőtestemről lecseppenő vízcseppek csak úgy ragyog rajtam. Megértem, hogy nem bírod levenni a szemedet rólam és bár nem is bánom de kezd kicsit kínossá válni angyalkám- mondta nekem öntelt vigyorral a fején

Egyébként nem tévedett teljesen pontosan látta a hekyzetet de nekem nem volt kedvem ezt bevallani. Mivel tök hülyén vette volna ki ha megkérdezem, hogy hol volt mert tisztán lehetett látni hogy fürödt. Gyorsan ki kellett találnom egy kérdést, hogy enyhítsek a zavaromon.

-Mi lesz a hullával?- ne kövezzetek meg, tudom megint ezt a kérdést mondtam amit már tegnap ks kérdeztem de más nem jutott eszembe :/

-Miért érdekel téged annyira egy hulla? Tán patológusnak tanulsz?! - nézett rám

- Nem csak furcsa érzés, hogy egy hullával vagyok egy házban - mondtam ami igaz is volt ugyanis nagyon különös érzés volt ez a tudat

-Felöltözök és utánna megnézzük együtt oké?
Majd miután ezt mondta rögtön a szekrényhez lépett és kivett egy fekete pólót egy sötétkép szaggatott nadrágot és egy cipőt. Ahelyett hogy bement volna a fürdőszobába és ott öltözött volna egy egyszerű mozdulattal letekerte magáról a törölközőt. Nagyon megijedtem attól, hogy olyat látok amit nem kéne ezért a szemem elé kaptam a kezemet és elfordultam. Nem tudom milyen lehetett Oliver arckifejezése de ahogy hallottam jól szórakozik rajtam.

- Idenézhetsz kisangyal - szólt
Úgy néz ki hogy a kisangyal becenév rámragatt de mielőtt a gondolatmenetem végére érhettem volna éreztem hogy hátulról megölel.

-Nem kell ilyen szégyellősnek lenni, nyugi nem teszek olyat amit nem akarsz- mondta de ekkor már teljesen komoly hangon, és az ölelésemből sem engedett

Kinyitottam a szememet, megfordultam és így azt sikerült elérnem, hogy a mellkasával szemben vagyok szóval teljes mértékben egy ölelés. Megszeppentem és hátraléptem egy lépést de elvesztettem az egyensúlyomat és majdnem elestem de Olivér elkapott. Hurrá. Szerencsetlen vagyok. Megint. Vagyis még mindig. '-'

-Igaz ma kell vissza menned kontrollra? Elviszlek. Hányra kell menned?-kérdezte

- Igen, délután 2-re - mondtam fájdalmas arccal

Menj zuhanyozz meg, segítek bevinni a cuccodat meg segítek odasétálni - mondta nekem biztatóan ami nagyon jól esett

- Köszönöm kisördög- mondtam hirtelen felindulásból nem is pontosan tudom miért de már megbántam az biztos

Elnevette magát de szerencsémre szó nélkül hagyta ezt és odavezetett a fürdőszobához.
Várj meg itt - mondta
Nem értettem mit akar de vártam. Pár másodperc múlva ruhával a kezében tért vissza.
Tessék, hoztam ezt a pólót ( egy sötétkék rajta bi!ch felirattal ), ezt a nadrágot ( fehér egyszerű farmer viszont a lábánál kék pillangók vannak ), és ezt a cipőt ( egy egyszerű sötétkék cipő ) valamint ezeket - nyomta a kezembe a fehérneműimet is. Nem voltam elragadtatva attól hogy a cuccaim között turkál de mivel jó szándék vezérelte ezért nem tudtam rá mérges lenni.

- Köszi- mosolyogtam rá
- Bármikol kisangyal - és rámkacsintott

Komolyan ez az ember annyira idegesítő. Ilyenkor kedvem lenne ráordítani. De hát mégis ő az én "nevelőm"

Miután lezuhanyoztam és felöltöztem kijöttem a fürdőszobábol visszamentem Oliver szobájába aki éppen az ágyon ült és valakivel telefonált. Ennyit hallottam a beszélgetésből:

Idegen: .... ne aggódj főnök elintézem
Oliver: nekem ma még van egy kis dolgom szóval max este tudok bemenni de nem szeretném egyedül hagyni Annabelle-t
Idegen: nekem mindegy akkor hozzd magaddal de muszáj bejönnöd
Oliver: amint tudok megyek
Idegen: most mennem kell kösz főni
Oliver : ok szia

Mielőtt bármit is mondhattam volna rávágta hogy "ezzel ne is foglalkozz" "nyugi nincs gáz"

Ráhagytam az egészet majd kiléptem a szobábol és lementem a konyhába. El is felejtettem hogy van egy bájárónője és így kicsit meglepődtem amikor megláttam. Sokkal inkább úgy nézett ki mint egy egyetemista lány. Magas volt széles mosolyú sötétbarna hajú barna szemű lány.

-Szia, Annabelle vagyok. Lehet Olivér már említette de ő lett a gyámom szóval itt fogok élni nem tudom meddig- mutatkoztam be neki kicsit félősen

- Szia! Marie vagyok 24 éves és én vagyok a bejárónője Olivernek. Ne haragudj nem akartam rádijeszteni, örülök a találkozásnak. Kérsz valamit enni? Biztosan éhes lehetsz? Hogy van a bokád? Mit szeretnél enni? Ebédet vagy reggelit? Szereted a tojásrántottát? Vagy amerikai palacsintát kívánod jobban? Van nutella. De ha nem szereted nutellával van kakaó is. Meg tejszínhab. Tejszínhabbal isteni. Uu lehet hogy van még csokiszirup azzal is valami mennyei...

Mielőtt folytatni tudta volna a végelláthatatlan beszédét gyorsan közbevágtam mikor megállt egy fél másodperces levegővétellre.

- A palacsinta tökéletes lesz és nem kérek rá semmit, köszönöm - vágtan közbe

- Rendben már készül is - mosolygott

Több órával később

Hosszú volt a nap és most van este 7 óra. Marie-vel nagyon jól összebarátkoztunk és egésze hozzászoktam a folyton beszélő kissé hiperaktív személyiségéhez. Oliver elvitt a dokihoz meglepetésemre hamar végeztünk is. Írt fel fájdalomcsillapítót kitisztította a sebemet és újrakötözte. Legközelebb 2 nap múlva kell menn megint. Utánna itthon beszélgettünk társasoztunk és nagyon jól eltelt az idő. Felvetődött az is hogy iskolába kéne mennem de biztosan nem a régibe meg ilyen lábbal még nem mehetnék szóval erre később térünk vissza majd ha jobban leszek.

Oliverrel együtt készítettünk vacsit ami nem egy nagy dolog igazából csak rántott husi és krumplipüré ubival. Ezután lefürödtem és este 9 óra lett. Nagyon hamar eltelt ez a mai nap. Egyébként a hullát amíg mi orvosnál voltunk elvileg az egyik iker Josh valahova elvitte.

Éppen készültem lefeküdni és filmet nézni a netflixen Oliverrel amikor...
Hogy is lehettem ilyen naiv gondoltam magamban. Azt hittem hogy ez egy nyugis nap lesz de sajnos nem így alakult...