inescapable soul

》4《

"Seven devils all around me
Seven devils in my house
See, they were there when I woke up this morning
I'll be dead before the day is done"

Rosalie

Nem sokat pihentem, álom nem jött szemeimre. Agyam megállás nélkül kattogott. Nem tudtam nem felidézni Kit csalódott tekintetét, mikor elmenekültem előle, mérges volt és dühöngött. Tommy is megmondta. De hát, ő folytogatott, nem várhatja el, hogy ne féljek... Bár inkább pillanatnyi ijedség volt.

Be kell vallanom, mikor a karjai között tarott félig eszméletlen pillanatomban tényleg biztonságban éreztem magam, nem fogott erősen, nem adta erőszak jelét, és segített, pedig ott igy hagyhatott volna, egyszerűen arrébb dobhatott volna a koszos utcán. De nem tette.

Rémesen kezdtem érezni magam amiért, ős segített és most is segíteni akart, én még meg se háláltam...

Pár óra elteltével kikeltem az ágyból és járkáltam a szobába. Az elején fát dobtam a kandallóba és sikeresen tüzet tudtam gyújtani az egyik már égő gyertya segítségével.

Az ablakon kopogott az eső. A felhőkkel borított ég sötét volt, valószínűleg késő délután felé járt az idő. Az ablakból leláttam a bejárati ajtóra, ahol pár ember csuklyában, fáklyákkal várakozott, hallottam a hangos dübögést, és a szomszédos szoba ajtajának kicsapódását, Kit siető lépteit lefelé.

Hangok szűrődtek fel. Az emberek beléptek a lakásba.

Kinyitottam a szoba ajtaját és kinéztem azon. A kis keskeny folyosó végén lévő lépcső aljáról sárgás fény szűrődött fel – gyertyát gyújtottak. Pakolás hangjai szűrődtek, majd valami kántálás. Kit hangosan beszélt majd lehalkult.

Lassan halk léptekkel igyekeztem a lépcső felé majd azon le. Mikor leértem már nem próbáltam halkan lenni. Megláttam mi is van lent és elfogott a rémület. Vagy tíz ember tartózkodott a házban. A padlóra egy rendkívül fura ábra lett festve kör alakban. Annak a közebén egy székbe kötözve ült Kit póló nélkül, ami így mutatni engedte a testén található fekete mintákat... Mi a fene folyik itt?

- A halál igen kedves sors... a holttested már földben - Egy sötét bőrű férfi Kit előtt járkált egy serleg félével a kezében, de másodpercek alatt, tartalmát Kit arcába öntötte. – belépsz a végtelen árnyék birodalmába.

Marlowe arcán nem láttam semmit pillanatokig, majd kinyitotta a szemét és megszólalt.

- Rajta Kelly, csak ennyit tudsz? – erre a férfi, Kit homlokára tette kezét, hátranyomta a fejét és újra értelmetlen zagyvaságokat beszélt.

- Tested már a földben, holttested föld fedi – mintha a hideg rázta volna remegett Kit egész teste. - Belépsz a végtelen árnyék birodalmába.

- Eresszék el! – észre se vettem, hogy alig két máterre vagyok tőlük, szinte a kör szélén állok. A többi férfi is most vehetett észre, mert mindenki rám szegezte tekintetét. – Kérem, hagyják ab..ba... - hangom elcsuklott, mikor tenni akartam még egy lépést erős kezek fogtak vissza. Mellém állt vagy négy férfi és visszatartottak. Halk sikítás szaladt ki a számon, ép elég hangos ahhoz, hogy Marlowe hideg üveges tekintete találkozzon enyémmel. – Eresszenek el! – próbáltam kitépni karjaim a fogasukból, de lehetetlennek bizonyult.

- Menj el innen, engedjék el – Kit hangja egyhangú volt, tekintetével már a plafont nézte. – Nem látlak szívesen.

Az emberek a fal mellé löktek. Elestem, de nem is akartam felkelni. A fal mellett voltam. Pont az ülő Kittel szemben.

- Többet jársz, feljel lefelé, - folytatta a kántáló – mert te felemelkedsz.

Valami forró gőzölgő folyadékkal öntötték le Kit mellkasát. Hevesen ziháló és remegő testét figyeltem. A többi hangokat nem hallottam. Felhúztam a térdeim és átöleltem kezeimmel.

A férfi előtte térdel, folyton mondja a szövegét, amit már nem tudok követni, de a bejárati ajtó felől meghallom Tommy hangját.

- Kit! Mit művelsz? – sietős léptekkel megy a szék közelébe, de a kör szélén állók őt is visszatartják.

- Dolgozom – Kit hangja remeg. Arcát nem látom, de kezével markolja a szék fakarját. – Tűnj el!

- ...varázslattal teli.

- ADJ IHLETET! – ordítja Kit

- az örökkévalók ura vagyok, az égbolt átkelőjén... - a sötét férfi folytatja – egy tagomban sincs félelem, hisz...

Tommy küszködik, én nekem meg egyik könnycsepp hagyja el a másik után a szemeim.

- Mitcsinálsz? – Tommy köré négy ember karja csavarodik, nagy ellenállással tartják.

- FOGD BE A SZÁDAT – Marlowe odafordul barátja felé - ÉS ZÁRD BE AZ AJTÓT MIKOR KIMÉSZ!

- EGYSZER MÉG MEGÖLÖD MAGAD! – Tommy- t már nem visszatartják, hanem kifelé tolják.

- ÉGJ! - a férfi hirtelen mozdulattal veszi el kezét Kitről, aki hatalmas levegőt vesz és utána semmi, mintha nem lélegezne, csak mered a plafonra. Majd csak annyit mond még Tommy-nak válaszolva...

- éppen ez lenne a lényeg... - majd feje hátra dől.

Egyidőben két dolgot csinálok és tudat alatt... Kit nevét ordítom és felpattanok, már csak azt tudom ott térdelek a szék előtt és sírva hajolok az izzadt teste felé. Kezemmel hasát és vállát fogom, meg.

- Kit, kérlek Kit, mond valamit! – Hangom remeg, könnyeim patakokban folynak végig arcomon.

Bal kezemmel érzem a hasa lassú és egyenletes emelkedését és süllyedését. Él.

- MIT CSINÁLTAK VELE? – nem akartam ordítani, de félelem és az aggódás miatt nem tudtam visszafogni hangom. Bal kezemet arcára vezetem és végig simítók rajta.

- Rendbejön. – a férfi csak ennyit szólt. Az emberei sem tartották már az ajtónál Tommy-t, aki ennek fényében azonnal kiparancsolta innen őket. Amúgy sem hiszem, hogy maradtak volna még. A fekete férfi még visszaszólt. – Pihenjen párnapig kisasszony. – Azzal már csak az ajtó hangos csapódása hallatszott.