inescapable soul

》5《

"The boy could sing, knew how to move, everything
Always wanting more, he'd leave you longing for
Black velvet and that little boy's smile
Black velvet with that slow southern style
A new religion that'll bring ya to your knees
Black velvet if you please"

Rosalie

Tommy felvitte Kit-et a szobájába, majd órákig vártuk, hogy felkeljen.
Talán elszundítottam egy kicsit mert mikor felriadtam már rég lement a nap és az is lehetett hogy nemsokára pirkadni fog, Tommy megpróbált visszaküldeni a szobába amibe a délutánt töltöttem.
Más választás híján hallgattam rá és kimentem Kit szobájából. Az ajtótól még visszanéztem a még mindig alvó férfira.

- Mit csináltak vele? - hangom rekedt volt az alig pár órája történő kiáltásom végett. Álmosan és összezavarodva néztem fel a mellettem haladó Tommy-ra.

- Bárcsak tudnám... - nagyot sóhajtott. - Kit... Ő .... Nem éppen e világi erőkhöz szeretett volna folyamodni, már... már egy ideje kutat valami iránt... - megérkeztünk a "szobám" ajtajához. - Reménykedtem abban, hogy senki nem segít neki, vagy nem találja meg a számításait. De ez az ember.... - megborzongott - a város sötét részének a csúcsán áll, valami kuruzslónak mondja magát aki... aki... legyen annyi elég hogy nem jó körökben mozog.

- De...

- Ne most beszéljük ezt meg kérlek. - vállamra tette a kezét. Tekintete szomorú volt. - Aludj, Kit biztonságban lesz majd én vigyázok rá. Holnap pedig mindent megbeszélünk.

Aprót bólintottam, felnéztem még Tommy arcára, aki engem vizslatott. Tudtuk, hogy valami fura történt lent, azt is hogy erről beszélni kell de nem most... nem szóltam semmit beléptem a sötét helyiségbe majd bezártam magam mögött az ajtót.

A fejembe totális zűrzavar volt. Alig ismerem őket. Olyan sok minden történ az elmúlt napokban hogy lehet nem kéne csodálkoznom azon ahogy reagáltam arra ami történt.
De még is...

Ez nem normális, az egyik pillanatban még megakar fojtani - jó nem önszántából - majd félek tőle, majd most mint akinek fontos aggódok érte.
Le kell nyugodnom, alszok egyet és holnap rágódok azon hogy hülyén viselkedtem vagy nem.

A kandallóba már csak a parázs pislákol, de kellemes meleg van. Hogy nem hűlt ki a szoba?
Mivel még mindig abba a ruhába vagyok amit Tommy hozott nekem ma reggel, de az is lehet hogy tegnap, így kihajtom a takarót és bebújok az ágyba. Nem tudom meddig aludhattam mielőtt megjöttek azok az emberek. Milyen nap lehet ma...
Holnap megkérdezem Tommy-t.

A történtekhez képest elég gyorsan sikerül elaludnom, de nyugtalanítóan ott kavargott a fejemben a kérdés, jól van e Kit Marlowe?!