Átlagos srác - ✅|Jikook ff.| BEFEJEZETT

3. Jimin

Jimin szemszöge
By:Virg_224_

Kedd reggel 7:30-kor a buszsofőr egy mindig kihagyott megállóban áll meg. És egy ismerős diákot pillantok meg felszállni. De miért itt szállt fel és miért bámul? Hamar elkapom a tekintetem, majd az előttem lévő ülésre leül. Ha jól emlékszek ő is az én sulimba jár. Csakhogy egy ilyen senkit biztos nem venne észre ő, mint amilyen én vagyok. Gondolkodás közben kitekintek az ablakon és csak az elsuhanó fákat, és embereket figyelem. Mennyivel könnyebb lenne az életem, ha nem kéne oda járnom. Talán minden más lenne… talán lennének barátaim és talán még barátnőm is. De ez soha nem fog megtörténni. Bambulásomból az ismerős megálló zökkent vissza és gyorsan felpattanok a helyemről, hogy jellezek. De egy kemény hátnak ütközöm. Még a fülhallgatom is kiesik a fülemből. Orromat dörzsölve és fintorogva nézek az előttem állóra, aki csak egy aranyos nyuszi mosolyt küld felém. Majd ekkor olyat tesz, amitől a vér is meghűlt az ereiben. Kezét a vállamra teszi majd úgy fogja meg a kapaszkodót. Mivel fél fejjel alacsonyabb vagyok játszó könnyedséggel teszi meg ezt a mozdulatot. Alig bírom felemelni a fejem annyira zavarba hozott eme tettével és érzem, hogy a fejem a piros összes árnyalatában játszik. Óvatosan tapogatom a kapaszkodón a jelző gombot és véletlen összeérnek a kezeink. Meleg és bársonyos, szívesen bebújnék ezekbe a mancsokba, majd hagynám, hogy naphosszat simogassanak. És az egész a másodperc tört része alatt történt, de nekem olyan mint ha fél órája lennénk így. Majd ekkor hirtelen fékez a busz, és a mellkasába landolok. A kezem szintén ott landolt ahol én is. Nem tétovázva simítók végig izmos mellkasán és csak egy szó jut az eszembe. "waoo"! Lassan nézek fel az arcára és ekkor találkozik a tekintetünk úgy isten igazából. Jézusom azok a csillogó fekete szempár teljesen rabul ejt és még hozzá jön a csodás nyuszi mosolya. Azt hiszem nekem végem van. Soha nem hittem volna, hogy ilyet fogok érezni egy fiú iránt de megtörtént a másodperc tört része alatt. Majd gyors eszme futtatásból egy kellemes hang ránt vissza. 

-Jól vagy? - kérdi tőlem az arcomat kémlelve, mire rendezem soraimat, és csak bólintani tudok neki. Ekkor kinyílik az ajtó és gyorsan leugrok a járműről, majd nyúl cipőt húzva szaladok az iskola épülete felé.