Átlagos srác - ✅|Jikook ff.| BEFEJEZETT

11. Jimin

Jimin szemszöge
By: Virg_224_

Ahogy hazaértem, még mindig a döbbenet ült ki az arcomra és mint egy zombi mentem fel a szobámba. Az ajtót bezárva majd csúsztam le a falap mentén, és csak magam elé bámultam a sokktól. Jézusom Jungkook megcsókolt! Engem a kis szürke egeret megcsókoltak!!! Ez teljesen lehetetlen. Óvatosan az ajkaimhoz érek és még mindig érzem rajta Kook forró csókjának a hűlt helyét. A testemet egy idegen érzés lengi körül, olyan mintha mindenem zsibbadna, és a torkomban dobog a szívem mintha a maratont futottam volna le. Az arcomról nem is beszélve szerintem a paradicsomnál is pirosabb. Ekkor egy halk kopogás hallok meg az ajtó másik feléről.

-Kicsim? Jól vagy? Mi történt??- kérdi tőlem anya. Aki soha sincs itthon, de most mégis itt van, ami engem nagyon is meglep.

-Jó… jól vagy… vagyok anya sem… semmi baj. - dadogók neki ezt az egy mondatot. - De… de mit keresel itthon? Nem utaztál el?

-Törölték a járatomat, így csak holnap tudok indulni. - jegyzi meg nekem kellemes hangon. - De mi történt? Nem szoktál dadogni, csak akkor ha valami olyan dolog történik veled.

-Ne… nem akarok ró… róla beszélni. - dadogok még mindig.

-Kicsim ne csináld! Hadd menjek be, beszéljünk. Rendben? - könyörög szülőm tovább. Amire feltápászkodok , és kinyitom a falapot. Anyám ölelésébe von és úgy szorít magához. Én csak sírva bújok mellkasába, majd eltávolodunk egymástól, és az ágyra leülünk

-Na mesélj! - néz rám kikerekedett szemekkel.

-Há… hát az ne… nem olyan egyszerű. - szipogom neki.

-Na miért? Nem lehet annyira súlyos, hogy ne tudj beszélni róla. - jegyzi meg.

-Anya! Ne utálj kérlek. De...de….-nem tudtam befejezni a mondatot, mert közbe vágott.

-De?! - kérdez vissza.

- De me… meleg vagyok. - hajtom le a fejem szégyenemben, és már azon gondolkodok hova megyek ezek után, mert biztos ki fog hajtani. De csak egy ölelés kaptam a mellettem ülőtől, amitől teljesen lefagytam.

-Jaj kisfiam köszönöm, hogy végre elmondtad nekem. - simít a fejemre.

-Miii? - válók el tőle és nézek rá tányér nagyságú szemekkel.

-Tudod valahol már sejtettem. - mosolyog rám. - Na de mesélj mi történt?.

-Hát tu… tudod van egy srác! Mi… mindig együtt szoktunk utazni reggel a buszon. És egy suliba is járunk. - fejezem be a mondatom. Anyám csak feszülten hallgatja a monologomat. - Tegnap előtt megint megvertek, és ő segített nekem. Megkérdezte a nevem, és este bejelölt engem facebokkon, majd írt is. Megbeszéltük, hogy másnap mellém ül, majd a buszon. De egy hülye picsa ráakaszkodott, és nem mellém ült le hanem a csajjal alkottak egy párt. Amikor leszálltam elkezdett nekem írogatni messengeren, amiket figyelmen kívül hagytam.-itt nagy levegőt vettem, majd folytattam. - Viszont amikor beszéltünk telefonon akkor azért raktam le olyan hirtelen, mert vele találkoztam. És… és… - féltem kimondani ami történt.

-És? - kérdi anya.

-Szó… Szóval meg… megcsókolt. - csuklik el a hangom, és nem tudom most mit csináljak. Csak anyám arcát kémleltem és vártam a reakcióját.

-Ohhh ez jó dolog kicsim. Örülök nektek. Akkor ezek szerint össze jöttetek? - kérdi tőlem már izgatottan.

-Nem igazán. Azt mondta több időt akar velem tölteni. Meg elhívott egy buliba is. És nem tudom mi legyen most. Annyira kínos az egész.

-Jaj ne érezd magad kínosan. Ez természetes, ha szeret valaki valakit akkor így reagál rá. Én azt javaslom menj el vele abba a buliba. - teszi a kezét az enyémre és kicsit megszorítja bátorítás gyanánt. - Na de most már megyek oda rakom a vacsorát te pedig fürödj le addig. Majd szólok ha kész vagyok.

-Rendben. És anya! - néz vissza szülőm az ajtóból. - Köszönöm, hogy megértesz! - csak rám mosolyog és kiment a szobámból.
Megint egyedül vagyok a hülye gondolataimmal. De azért remélem a buliba minden rendben lesz.