Midnight Memories

11. Rész

Stephanie érdeklődve nézte a jelenetet, gondolom még nem halott hasonló beszélgetést, hogy valakit a gyógyulási útja kellős közepén kiszednek innen. Hogy őszinte legyek valamennyire számítottam rá, Liamnek sokat taglaltam, hogy ez mennyire rossz ötlet és Simon - avagy Apa- mennyire ki fog akadni a kis akciózásuk miatt. Hát így is lett.

- Akkor mentek? - nézett felváltva Paynora és rám barátnőm. Ez egy jó kérdés volt hiszen még se én, se Liam nem tudtuk rá a választ nagy valószínűséggel ez úgy fog kinézni, hogy vagy ő lesz olyan "kedves" és bejön vagy ránk küldi valamelyik alkalmazottját. Egyedül elvégezni, miért is tenné.

-Igen.. Azt hiszem megyünk... Hiányozni fogsz Steph.. - néztem rá. Végre újra éreztem, hogy vannak mellettem erre megint közbe szól az élet..

-Te is nekem, és az idióta barátod is, ha kiengednek kérek jegyet! - poénkodta el Stephanie. Imádom benne, hogy mindig megtalálja azt a kis kaput, hogy a feszült, nem éppen kellemes helyzetek sötétségébe fényt vigyen.

-Sarah szerinted merre? - néztem rá kérdőn, de már késő volt, hiszen az egyik nővér lépett be a szobába.

-Liam Payne és Caroline Montgomery, minden rendben van, mehettek itt vannak értetek. - mondta majd kiment. Paynoval egymásra meredtünk, aztán csak így voltunk és bámultuk egymást egy jó ideig.

-Ha véget vethetek ennek az igazán meghitt pillanatnak, akkor gondoltam szólók sietnetek kéne.

Igaza volt Stephnek. Nem maradt időnk.. Itt kellett hagynunk a helyet, akármennyire nyomasztott ez az egész, az a tudat méginkabb émelyítő, hogy vissza kell menni oda..

Könnyes búcsút vettünk egymástól ismételten majd elhagytuk az épületet amely előtt közvetlen ott állt Simon - meglepő, hogy eljött - az egész bandával oldalán.

-Nah, a két kis beteg. - nézett ránk gúnyosan.

-Már bocs, de te küldtél ide, anyának és a te hülye ötletednek köszönhetően még barátokat is szereztem, aztán ki tudja lehet mivel eljöttem már nem fognak szóba állni velem, - tettem enyhe célzást a fiúk viselkedésére - de kösz, igazi élmény volt itt lenni. Semmit nem használ, de lehet ez a pár nap kellett elzárva a világtól. - fejeztem be a monológot majd felpattantam a turné buszra mit sem törődve a válasszal, se a többiekkel.

Levetettem magam az egyik székbe majd az ablak üvegnek dőlve bámultam az üres utcát. Nyugalmam Harry zavarta meg és, hogy őszinte legyek eléggé meglepődtem azon, hogy odajött hozzám. Leült a velem szemben lévő székre majd rám nézett miután én hozzávágtam egy amolyan "Mit akarsz?" pillantást.

-Nem válaszoltál az üzenetemre, - kezdett bele - pedig vártam.

-Hát bocs én meg vártam, hogy ne utálj, de persze nem minden lehet úgy ahogy akarjuk nemde? Miattatok vagyok itt és voltam ott ahol vagyok - értve ezt a kis kalandomra a pszichiátrián és az instabil lelki állapotomra - nem hiányzott ez az életemből.

-Azt hiszed nekem hiányzott, hogy titkoljam az életem, veled? Hidd el eléggé nehezemre esettel eljátszani, hogy bekerültél oda és hű de hiányzol. - vágta a fejemhez, majd egyszerűen elsétált.

Ez az utolsó mondata hiába nem akartam eléggé szíven ütött. Mit érdekel amit mond? Nem vagyunk együtt, sőt, még barátoknak se mondanám magunk, - az más kérdés mi volt régen - nem kéne, hogy ez ennyire felkavarja bennem az érzelmeket.. Csöndesen néztem magam elé és próbáltam a gondolataim rendezni magamban több-kevesebb sikerrel. Jól esett volna most egyet kiáltani, de egy olyat amibe az összes érzelmem együtt benne van, majd a fejembe már csak tisztaság marad, semmi más. Újra fent állhatna a harmónia, de persze ezt nem lehet mert össze vagyok zárva az öt fiúval. 

-Zayn majd beszélni szeretne veled. - jött oda Liam majd leült arra a székre ahol pár perce még Harry ült.

-Uhm.. Okés nyugodtan, nincs dolgom, de miről szeretne beszélni, hogy ezt te így közlöd?

-Az rátok tartozik, én mint legjobb barátja csak tudom mert elmondta.

-Uhum érteem  oké? - nevettem kicsit kínosan hiszen nem nagyon tudtam hova tenni a szituációt. 

Hogy őszinte legyek elképzelésem sem volt mi az a dolog amit Z annyira mondani akar nekem, de oké.. Lehet csak a kis kalandomról a pszichiátrián dologról akar többet megtudni mint amit Liam elmesélt, bár nem volt nagy szám a pszichológus kérdései legfeljebb, de ott is csak annyi volt mi hatására tettem, kellett mesélnem a környezetemről és elég gyakran a szorongásom is olyan téma volt amit nagyon szívesen boncolgattak, de én annál inkább tartózkodtam tőle. Beteg vagyok, igen, szenvedek elég gyakran, de erről másoknak nem kell tudni.. 

Mivel Payno látta, hogy kissé elkalandoztam - szokásomhoz híven - így felállt és elment. Mivel Sarah-val az utolsó órákban nem igazán tudtam egy szót sem váltani így gondoltam felhívom a helyet, és megkérem, hogy adják barátnőm. Tudom, hogy most épp a szobájában van vagy a társalgóban.

-Igen tessék? - szólt bele az egyik nővér akinek egyből felismertem a hangját.

-Jó napot! Carol vagyok, akit nem rég rángattak el onnan.. Sarahval szeretnék beszélni. 

Azonnal tudták ki vagyok és szóltak barátomnak a telefonról.

-Carol! Szia szia szia. Steph beszámolt a történtekről sajnálom, hogy nem tudtam ott lenni, csak pont akkor volt az a hülye időpont, tényleg sajnálom, remélem jól vagy. Beszéltél Harryvel? Jóba vagy már a fiúkkal? Liamet is kihozták ugye? Nem láttam sehol, üdvözlöm. Ahjj én meg fogok idebent nélküled halni.

-Nyugi Sarah lassíts. Semmi gond a te mentális egészséged fontosabb  mint, hogy nekem van egy idióta apám. Igen beszélte vele, vagyis valami olyasmi és nem, nem vagyok velük jóba. Átadom Li-nek, hogy üdvözlöd. Valahogy csak ki fogod bírni, addig is bírtad amíg nem voltam ott. 

-Igaz.. De akkor még nem tudtam, hogy létezel! - mondta szórakozottan mire  halkan felnevettem.

-Igazán jó indok, mondhatom. Nah ,de én most leteszem ha nem haragszol.. Zayn beszélni szeretne velem és közelít.. Ígérem mindent leírok és ha nálad lesz kis ideig a telefon meg tudod nézni. Sziaa, ne csinálj hülyeséget. - mondtam majd letettem és közeledő barátomra néztem. Valahogy éreztem, hogy valami fontos dologról lesz szó, de ötletem sem volt azon belül mégis mi..